Köszönhetően Brazília őslakos népeinek, aki vendégül látnak minket a földjükön, mi, a Földanya őslakos népei, összegyűltünk Kari-Oca I helyszínén, a szent Kari-Oca Púkun, Rio de Janeiróban, hogy részt vegyünk a Fenntartható Fejlődés Rio+20 ENSZ-konferencián.

Megerősítjük a felelősségünket a Földanya, a természet, őslakos népeink jövendő generációi és az egész emberiség és élet jólétének védelmében és növelésében. Felismerjük a jelentőségét a világ őslakos népei eme második találkozójának, és megerősítjük 1992-es történelmi jelentőségű Kari-Oca I találkozót, ahol az őslakos népek kibocsátották a Kari-Oca Nyilatkozatot és az Őslakos Népek Föld Chartáját. A Kari-Oca konferencia, és az őslakos népek mozgósítása az első ENSZ Föld Csúcstalálkozó idejére, nagy lépést jelentett egy az őslakos népek jogaiért folytatott nemzetközi mozgalom, valamint ama fontos szerep irányába, amit az őslakos népek játszanak a megőrzésben és a fenntartható fejlődésben. Az őslakos népek a Rio+20 apropóján megtartott Kari-Oca II találkozóján megerősítjük a Manausi Nyilatkozatot is.

A gyarmatosítás intézményesülése

Azt látjuk, hogy az UNCSD Rio+20 céljai, a „Zöld Gazdaság” és annak premisszája, miszerint a világ csak úgy „védheti” meg a természetet, hogy kiárusítja annak életadó és életfenntartó képességeit nem más, mint annak a gyarmatosításnak a folytatása, amivel az őslakos népek 520 éve kénytelenek szembenézni, és amelynek ellenállnak. A „Zöld Gazdaság” azt ígéri, hogy csökkenti a szegénységet, de valójában csak a multinacionális vállalatoknak és a kapitalizmusnak kedvez. Folytatása egy olyan globális gazdaságnak, amely fosszilis üzemanyagok, valamint a természet olyan kitermelő iparágakon, mint a bányászat, olajkutatás és kitermelés, intenzív monokultúrás mezőgazdaság és más kapitalista beruházások, keresztül való kizsákmányolása miatti környezetromboláson alapul. Mindezek az erőfeszítések a profitszerzésre, és kevesek kezében való felhalmozására irányul.

A Rio 1992 óta, mi, őslakosok, úgy látjuk, hogy ez a gyarmatosítás lett a kereskedelmi globalizáció, valamint az uralkodó kapitalista világgazdaság alapja. A világ ökoszisztémájának és biodiverzitásának kizsákmányolása és kifosztása, csakúgy, mint az őslakos népek veleszületett jogainak ezáltal való megsértése fokozódott. Az önrendelkezéshez, az önkormányzathoz és saját fejlődéshez való jogaink, a földünkhöz, területeinkhez és erőforrásainkhoz való velünk született jogok egyre jobban, immáron aggasztó mértékben vannak kitéve a kormányok és a transznacionális vállalatok együttes támadásainak. A területeiket védő őslakos aktivisták és vezetők továbbra is elnyomástól, katonák bevetésétől, sőt gyilkosságoktól, bebörtönzésektől, zaklatásoktól és rágalmazásoktól szenvednek, mondván, hogy „terroristák”. Kollektív jogaink megsértése büntetlenül folyik. Az erőszakos kitelepítés vagy asszimiláció támadás a jövendő generációink, kultúráink, nyelveink, spirituális életünk és a földdel való kapcsolatunk ellen, úgy gazdaságilag, mint politikailag.

Mi, őslakos népek a világ minden térségéből, megvédtük a Földanyánkat a fenntarthatatlan fejlődés agressziójától, és a természeti erőforrások túlzott, bányászat, fakivágások, óriásgátak, kőolajkutatás és –kitermelés általi kizsákmányolásától. Az erdeink szenvednek a bioüzemanyag, biomassza termeléstől, ültetvényektől, és a klímaváltozásra és a fenntarthatatlan, károkozó fejlődésre adott hamis válaszok más következményeitől.

A Zöld Gazdaság nem más, mint a természet kapitalizmusa; a vállalatok, a kitermelő iparágak és a kormányok perverz kísérlete, hogy hasznot húzzon a Teremtésből, azáltal, hogy privatizálja, kiárusítja és eladja a Szent dolgokat, és az élet és az égbolt minden formáját, beleértve a levegőt, amit belélegzünk, a vizet, amit megiszunk és minden gént, növényt, hagyományos vetőmagot, fát, állatot, halat, biológiai és kulturális sokféleséget, az ökoszisztémát, és azt az öröklött tudást, ami lehetővé és élvezhetőbbé teszi az életet a Földön.

Az őslakos népek élelmiszerszuverenitáshoz való jogának tömeges megsértése töretlenül folytatódik, és ez „élelmiszerbizonytalanságot” eredményez. Saját élelmiszertermelésünk, a növények, amelyeket összegyűjtünk, az állatok, amelyeket levadászunk, a földjeink és a betakarításaink, a víz, amit megiszunk és amellyel a földjeinket öntözzük, a halak, amelyeket kifogunk a folyóinkból és patakjainkból, riasztó mértékben csökken. Az olyan fenntarthatatlan fejlesztési projektek, mint például a monokultúrás vegyi anyagokkal intenzívvé tett szójaültetvények, az olyan kitermelő iparágak, mint például a bányászat és más a profitért folytatott környezetromboló projektek és beruházások pusztítják a biodiverzitásunkat, megmérgezik a vizeinket, folyóinkat, patakjainkat, valamint a földet is, és annak életfenntartó képességét. Ezt tovább súlyosbítja a klímaváltozás, valamint azok a vízierőművek és az energiatermelés más módjai, amelyek egész ökoszisztémákat és azok életadó képességét érintik.

Az élelmiszerszuverenitás az önrendelkezéshez és a fenntartható fejlődéshez való kollektív jogainknak egyik alapvető kifejeződése. Az élelmiszerszuverenitást és az élelmiszerhez való jogunkat figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani. Az élelmiszer nem válhat olyan árucikké, amelyet a profitért használnak, kereskednek vele és spekulálnak rá. Ez táplálja az identitásunkat, kultúráinkat és nyelveinket, valamint a képességünket, hogy őslakos népekként éljünk továbbra is.

A Földanya az élet forrása, amit meg kell védeni, nem pedig egy olyan erőforrás, amelyet ki lehet zsákmányolni és áruba bocsátani, mint valamiféle „természeti tőkét”. Megvan a saját helyünk és a kötelességeink a Teremtés szent rendjében. Szüntelen örömet érzünk, ha a dolgok a Földdel és minden belőle fakadó és általa fenntartott élettel harmóniában történnek. A diszharmónia fájdalmát érezzük, amikor annak vagyunk tanúi, hogy nem tisztelik a Teremtés természeti rendjét, és folytatódik a gazdasági gyarmatosítás és a Földanya és minden rajta lévő élet degradációja. Amíg az őslakosok jogait nem veszik figyelembe és nem tartják tiszteletben, addig nem valósulhat meg a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása.

A megoldás

A szétválaszthatatlan kapcsolat az emberiség és a Föld között az őslakosok lényege. Ezeket a népeket tiszteletben kell tartani a jövendő generációink és az egész emberiség érdekében. Sürgetjük, hogy az egész emberiség csatlakozzon hozzánk azoknak a társadalmi struktúráknak, intézményeknek és hatalmi viszonyoknak az átalakításában, amelyeken a nélkülözésünk, elnyomásunk és kizsákmányolásunk alapul. Az imperialista globalizáció kizsákmányol mindent, amitől az élet függ, és károsítja a Földet. Alapvetően meg kell változtatnunk a termelést és a fogyasztást, úgy, hogy azok az emberi szükségleteken alapuljanak, ne pedig a profit kevesek kezében való mértéktelen felhalmozásán. A társadalomnak kollektív kontroll alatt kell tartania a forrásokat, hogy azok összhangban legyenek a fenntartható társadalmi fejlődés igényeivel, és elkerülhető legyen a túltermelés, túlfogyasztás, és a természet és az emberek túlzott kizsákmányolása, ami a fennálló monopolkapitalista rendszerben elkerülhetetlen. Az őslakosok tudásán alapuló fenntartható közösségek felé kell fordulnunk a kapitalista fejlődés helyett.

Követeljük, hogy az ENSZ, a kormányok és a vállalatok hagyjanak fel a klímaváltozásra adott olyan hamis megoldásokkal, mint például a hatalmas duzzasztógátak, genetikailag módosított organizmusok, beleértve a GMO fákat, ültetvények, bioüzemanyagok, a „tiszta” szén, nukleáris energia, földgáz, víz alatti törések, nanotechnológia, szintetikus biológia, bioenergia, biomassza, bioszén, műszaki beavatkozások az éghajlati rendszerbe, károsanyag-kibocsátási kvótákkal való kereskedés, a Tiszta Fejlődési Mechanizmus és a REDD+, amelyek veszélybe sodorják a jövőt és az életet, mint tudjuk. Ahelyett, hogy segítenék a globális felmelegedés mérséklését, ezek mérgezik és pusztítják a környezetet, és miattuk a klímaválság exponenciálisan gyűrűzik tovább, ami talán olyan mértékben melegíti fel a bolygót, hogy az majdhogynem lakhatatlanná válik.

Nem engedhetjük, hogy hamis megoldások felborítsák a Föld egyensúlyát, megöljék az évszakokat, időjárási anomáliákat okozzanak, privatizálják az életet és veszélyeztessék az emberiség túlélését. Az Zöld Gazdaság bűntett az emberiség és a Föld ellen. Ahhoz, hogy megteremtsünk egy fenntartható fejlődést, az államoknak fel kell ismerniük, hogy az őslakos népek ezeréves hagyományos forráskezelési rendszerei megtartottak bennünket még a gyarmatosítással szemben is. Az őslakos népek aktív részvételének biztosítása azokban a döntéshozatali folyamatokban, amelyek érintik őket, és joguk az előzetes, az ismeretek birtokában adott beleegyezéshez alapvető fontosságú. Az államoknak ahhoz is támogatást kellene biztosítaniuk az őslakos népeknek, hogy kijelöljék a fenntarthatóságukat és a számukra elsődleges dolgokat korlátozások és megszorítások nélkül.

Az őslakos fiatalok és nők aktív részvételének szintén jelentőséget kell tulajdonítani, minthogy ők is egyikei azoknak, akiket a legjobban érint a természet áruba bocsátása. Mint a Földanya örököseinek, a fiatalok életbevágó szerepet játszanak azon természeti erőforrások maradékának védelmében, amiért elődeik oly vitézül harcoltak. Az akcióik és döntéseik a forrásaik és kultúrájuk kiárusítása közepette fogják meghatározni a fiatalabb testvéreik és az eljövendő generációk jövőjét.

Folytatni fogjuk a küzdelmet a duzzasztógátak és az energiatermelés minden más formája ellen, ami hatással van a vizeinkre, a halainkra, a biodiverzitásunkra és az ökoszisztémánkra, vagyis mindarra, ami hozzájárul az élelmiszerszuverenitásunkhoz. Azon fogunk dolgozni, hogy megvédjük a földjeinket a monokultúrás gazdálkodás, a kitermelő iparágak és más környezetromboló projekt mérgétől, és folyassuk az életmódunkat, megőrizve a kultúráinkat és identitásunkat. Azon leszünk, hogy megőrizzük a hagyományos növényeinket és vetőmagjainkat, és fenntartsuk az egyensúlyt a szükségleteink és a Földanyánk és az ő életfenntartó képességének szükségletei között. Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy ez igenis lehetséges, és meg is kell tenni. Valamennyi kérdésben összesítjük majd és megszervezzük a világ minden részén élő őslakos népek szolidaritását és minden más, nem őslakos jóindulatú ember szolidaritásával egyetemben, hogy csatlakozzanak az élelmiszerszuverenitásért és élelmiszerbiztonságért folytatott küzdelmünkhöz. Elutasítjuk a privatizációt és az olyan erőforrásaink, mint például a hagyományos vetőmagjaink és élelmiszereink üzleti ellenőrzését. Végezetül, követeljük, hogy az államok támogassák a jogainkat a tradicionális igazgatási rendszereinket, azáltal, hogy olyan technológiákkal látnak el bennünket, amivel fejleszthetjük az élelmiszerszuverenitásunkat.

Elutasítjuk a fenntartható fejlődés hamis ígéreteit, csakúgy, mint a klímaváltozás álmegoldásait, amelyek csak és kizárólag az uralkodó gazdasági rendet szolgálják. Elutasítjuk a REDD-et, a REDD+-t és más az erdőinkre vonatkozó piac-alapú megoldásokat, amelyek továbbra is megsértik a velünk született jogainkat az önrendelkezéshez és a jogot a földjeinkhez, területeinkhez, vizeinkhez, és természeti erőforrásainkhoz, valamint a Föld jogát, hogy életet teremtsen és fenntartson. Olyan nem létezik, mint például „fenntartható bányászat”. Olyan nincs, hogy „etikus olaj”.

Elutasítjuk az értelmiségi tulajdonjogok követelését a genetikai készletek és az őslakos népek tradicionális tudása felett, amely az életünk és kultúráink megszentelt lényegének elidegenedéséhez és kiárusításához vezet. Elutasítjuk az élelmiszertermelés ipari módjait, amelyek vegyi anyagokat használnak, a genetikailag módosított vetőmagokat és organizmusokat. Ezért megerősítjük a jogunkat ahhoz, hogy birtokoljuk, ellenőrizzük, megvédjük, és tovább használjuk azokat az őshonos vetőmagokat, gyógynövényeket és tradicionális tudást, ami a földjeinkből és területeinkről származik, és a jövendő generációink javát szolgálni.

A jövő, amit szeretnénk

A fenntartható fejlődés igazi megvalósításának hiányában a világ ma sokrétű ökológiai, gazdasági és éghajlati válságot él át, ami a biodiverzitás elvesztésével, elsivatagosodással, a jégtakaró visszahúzódásával, élelmiszer-, víz- és energiahiánnyal, egy egyre rosszabbodó globális gazdasági visszaeséssel, társadalmi instabilitással és értékválsággal jár. Mindezt figyelembe véve, úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi egyezményeknek sokat kell tenniük ahhoz, hogy megfelelő választ adjanak az őslakos népek jogaira és szükségleteire. Népeink valódi hozzájárulásaira és potenciáljaira úgy kell tekinteni, mint igazi fenntartható fejlődésre a közösségeink számára, ami lehetővé teszi mindannyiunk számára, hogy Jól Éljünk.

Mint népek, újra megerősítjük a jogainkat az önrendelkezéshez és ahhoz, hogy birtokoljuk, ellenőrizzük és irányítsuk a hagyományosan tulajdonukban lévő földeket és területeket, vizeket és más erőforrásokat. A földjeink és területeink állnak létezésünk középpontjában – mi vagyunk a föld és a föld az mi magunk vagyunk; különleges spirituális és anyagi kapcsolatunk van a földjeinkkel és területeinkkel, és azok elválaszthatatlanul kötődnek a túlélésünkhöz, valamint a tudásrendszerünk és kultúráink védelméhez és továbbfejlesztéséhez, a biodiverzitás és az ökoszisztéma megőrzéséhez és fenntartható használatához.

Gyakorolni fogjuk a jogunkat, hogy prioritásokat és stratégiákat határozzunk meg és jelöljünk ki a saját fejlődésünkre, valamint a földjeink, területeink és más erőforrásaink használatára vonatkozóan. Követeljük, hogy a szabad, előzetes és tájékozott beleegyezés legyen a döntő és jogerős elv bármilyen terv, projekt vagy akármilyen a földjeinket, területeinket és már erőforrásainkat érintő tevékenység elfogadásában vagy elutasításában. A Szabad, Előzetes és Tájékozott Belegyezéshez való jog nélkül a Föld és erőforrásai feletti uralom gyarmatosító modellje továbbra is ugyanolyan büntetlenül fog működni.

Folytatni fogjuk az őslakos népek egyesítését, és erős szolidaritást és partnerséget építünk magunk, a helyi közösségek és a céljaink őszinte nem-őslakos támogatói között. Ez a szolidaritás teremti majd meg az őslakos népek földhöz, az élethez és erőforrásokhoz való jogaiért, valamint az önrendelkezésünk és felszabadulásunk megvalósulásáért folytatott globális kampányt. Folytatni fogjuk a gyarmatosítás és a kapitalista fejlődési modellek kihívását és a velük szemben tanúsított ellenállást, mivel azok elősegítik a természet leigázását, szüntelen gazdasági növekedést, a mértéktelen profithajhász erőforrás-kitermelést, a fenntarthatatlan fogyasztást és termelést, valamint az ellenőrizetlen kereskedelmet és pénzpiacokat. Az emberi lények a természeti világ részét képezik, és a fejlődésnek minden emberi jogot, beleértve az őslakos népek jogait is, tiszteletben kell tartania és figyelembe kell vennie.

Arra kérjük az egész civil társadalmat, hogy védje és hirdesse a jogainkat és világnézetünket, és tartsa tiszteletben a természet törvényét, a spiritualitásainkat és kultúráinkat, kölcsönösségen alapuló értékeinket, harmóniánkat a természettel, szolidaritásunkat és kollektivizmusunkat. A gondozás és a megosztás, más értékek mellett, döntő fontosságúak egy igazságosabb, méltányosabb és fenntarthatóbb világ létrehozásában. Ezeket figyelembe véve, felszólítunk arra, hogy a kultúrákat negyedik pillérként foglalják bele a fenntartható fejlődésbe.

Az őslakos népek földhöz, területekhez, erőforrásokhoz és tradicionális tudáshoz való jogainak törvényi elismerése és védelme kellene, hogy a fejlődés és a bármilyen olyan tervezés előfeltétele legyen, ami klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra vagy annak mérséklésére, a környezet megőrzésére (ideértve a „védett körzetek” létrehozását is), a biodiverzitás fenntartható használatára és az elsivatagosodás elleni harcra vonatkozik. Minden ilyen kérdésben az őslakos népek szabad, előzetes és tájékozott beleegyezést kell kérni.

A Föld Csúcstalálkozón tett elkötelezettségeinket továbbra is érvényesnek tartjuk, és azok megjelennek ebben a politikai nyilatkozatban is. Felhívjuk az ENSZ-t, hogy kezdje meg azok bevezetését, és hogy biztosítsa az őslakos népek teljes, formális és hatékony részvételét a Rio+20 konferencia minden folyamatában és tevékenységében, és azon túl is, az ENSZ az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatának (UNDRIP) és a Szabad, Előzetes és Tájékozott Beleegyezés (FPIC) elvének megfelelően.

Továbbra is az utolsó megmaradt fenntartható ökoszisztémákban és biodiverzitás centrumokban élünk, és fenntartjuk őket. Fenntarthatóan képesek vagyunk hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez, de hisszük, hogy egy holisztikus ökoszisztéma keretprogramot kellene előmozdítani. Ez magában foglalja az emberijog-alapú szemlélet integrációját, az ökoszisztéma-szemléletet, valamint kulturálisan érzékeny és tudás-alapú szemléletet.

Támogatjuk és szolidaritásunkat fejezzük ki Brazília őslakos népeinek követeléseivel és törekvéseivel, amit ennek a nyilatkozatnak a mellékletében fektettünk le.

Az őseink lábnyomait követjük.

Közfelkiáltással elfogadva, Kari-Oca falu, a megszentelt Kari-Oka Púku, Rio de Janeiro, Brazília, 2012. június 17.