Ma 46 éve gyilkolták meg Ernesto Che Guevarát a bolíviai La Higuerában. Emlékére közöljük utolsó leveleit. Elsőként a kubai forradalom vezetőjének, Che harcostársának és barátjának, Fidel Castrónak szólót.

Fidel!

Sok dologra emlékszem ezekben az órákban: arra, amikor María Antonia házában megismertelek, amikor felajánlottad, hogy tartsak veled, az előkészületek feszültségére.

Az egyik napon végigkérdeztek bennünket, hogy halálunk esetén kit értesítsenek, és a halál lehetősége mindannyiunkat mellbe vágott. Később bizonyosságot szereztünk arról, hogy egy forradalomban (ha igazi) vagy győzünk, vagy elpusztulunk. Sok elvtársunk esett el a győzelem útján.

Ma mindezeknek kevésbé drámai a tónusa, mert érettebbek vagyunk, az események azonban ismétlődnek. Érzem, hogy teljesítettem a kubai forradalom iránti kötelességemet ebben az országban, s búcsúzom tőled, az elvtársaktól és a néptől, amely már az én népem is.

Formálisan lemondok a pártvezetőségben viselt rangomról, miniszterségemről, őrnagyi rangomról és kubai mivoltomról. Semmi törvényes kapcsolat nem fűz Kubához, csak másfajta kötelékek, amelyeket nem lehet úgy félretenni, mint a kinevezéseket.

Életemet áttekintve, azt hiszem, elegendő becsülettel és odaadással dolgoztam a forradalmi győzelem megszilárdításán. Az egyetlen hibám, amelynek valamelyes súlya van, hogy nem bíztam jobban benned a Sierra Maestra legelső perceitől kezdve, és nem elég gyorsan fogtam fel vezetői és forradalmi tehetségedet. Nagyszerű napokat éltem át és melletted büszke voltam arra, hogy népünkhöz tartozom, a Karib-válság fényes és szomorú napjaiban. Államférfi ritkán emelkedett olyan magasra, mint te ezekben a napokban, és büszke vagyok rá, hogy ingadozás nélkül követtelek, s azonosítottam magam gondolkodásmódoddal, a veszélyek és az elvek meglátásával, értékelésével.

A világ más tájai igénylik szerény erőfeszítéseimet. Én megtehetem azt,amit tőled megtagad Kuba vezetésében való felelősséged, így hát ütött az elválás órája.

Tudják meg, öröm és fájdalom keveredik bennem, amikor ezt teszem: itt hagyom országépítő reményeim legtisztábbjait és szeretteim közül azt, akit legjobban szeretek… és itt hagyok egy népet, amely fiának fogadott; ez beárnyékolja lelkem egy részét. Az új csataterekre magammal viszem az általad belémoltott hitet, népem forradalmi szellemét, azt az érzést, hogy teljesítsem a legszentebb kötelességet: ott harcolok az imperializmus ellen, ahol jelen van; ez megerősíti és százszorosan gyógyítja a lélek szenvedéseit.

Ismételten kijelentem, hogy mentesítem Kubát minden felelősségtől, kivéve azt, ami példájából adódik. S ha más égtájak alatt eljön az utolsó óra, utolsó gondolatom ez a nép lesz, és elsősorban te. Köszönetet mondok neked tanításodért és példamutatásodért, igyekezni fogok hű maradni azokhoz cselekedeteim legvégső következményéig. Kijelentem, hogy mindig azonosítottam magam forradalmunk külpolitikájával, és ez most is változatlan. Bárhol vessem is meg a lábam, érezni fogom annak felelősségét, hogy kubai forradalmár vagyok, és ilyenként fogok cselekedni. Gyermekeimre és feleségemre nem hagyok anyagi javakat, s ezen nem sajnálkozom: örülök neki, hogy így van. Semmit sem kérek számukra, hisz az állam megadja mindazt, ami az élethez és a nevelkedéshez szükséges.

Sok mindent kellene még mondanom neked és népünknek, de érzem, hogy felesleges lenne; szavakban nem lehet kifejezni azt, amit én akarok, ezért nem érdemes a papírt koptatni.

A végső győzelemig! Haza vagy halál!

Forró forradalmi öleléssel,

Che

Fordította: Karczag Gábor

Magyarul megjelent: Karczag Gábor, Ernesto Che Guevara, Kossuth, 1969