Holnapután, azaz május 9-én a nagy honvédő háború 70. évfordulójáról fogunk megemlékezni. Az időeltolódás miatt miközben én ezeket a sorokat írom az Orosz Föderáció hadseregének katonái és tisztjei büszkén vonulnak keresztül a moszkvai Vörös téren jellegzetesen gyors, katonás lépteikkel.

Lenin ragyogó forradalmi stratéga volt, aki nem habozott magáévá tenni Marx eszméit, és alkalmazni azokat egy hatalmas, ámde csak részlegesen iparosodott országban, amelynek proletár pártja a világ legradikálisabbja és legbátrabbja lett, és ami a legnagyobb vérfürdőből emelkedett ki, amit a kapitalizmus a világnak okozott. Olyanból, amelyben a háborúk történetében először jelentek meg tankok, automata fegyverek, légierő és mérges gázok, sőt egy olyan legendás ágyú is, amely száz kilométer távolságba kilőtt nehézlövedékeivel éreztette jelenlétét a véres konfliktusban.

Ebből a vérengzésből jött létre a Népszövetség, egy szervezet, amelynek a békét kellett volna megőriznie, de aminek nem sikerült megállítania a gyarmatosítás gyors előretörését Afrikában, Ázsia nagy részében, Óceániában, a Karib-térségben, Kanadában és egy napjainkbeli újgyarmatosítást Latin-Amerikában. Alig húsz évvel később egy újabb gyalázatos háború tört ki Európában, amelynek előjátéka az 1936-ban kitört spanyol polgárháború volt.

A nácik megsemmisítő veresége után a világ nemzetei az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vetették reményüket, ami arra törekszik, hogy együttműködést hozzon létre annak érdekében, hogy véget vessen az agresszióknak és háborúknak, így az országok megőrizhetik a világ nagy és kicsi, gazdag és szegény államainak békéjét, a fejlődését és békés együttműködését. Több millió tudós, más feladatok mellett, tudná növelni az emberi faj túlélésének esélyét, miközben rövid időn belül több milliárd embert fog fenyegetni az élelmiszer- és vízhiány. Immáron 7,3 milliárdan vagyunk a bolygón. 1800-ban csak 978 millióan voltunk; ez a szám növekedett a 2000-es évre 6,07 milliárddal; és az óvatos becslések szerint 2050-re már tízmilliárd lesz.

Persze azt nem nagyon emlegetik, hogy a tömött hajókon Nyugat-Európába érkező bevándorlók, akik minden bevetnek, ami csak úszik; az áramló afrikai bevándorlók egy olyan kontinensről érkeznek, amelyet több száz éven keresztül az európaiak gyarmatosítottak. 23 évvel ezelőtt az ENSZ környezeti és fejlődési konferenciáján ezt mondtam: „A természetes életfenntartó feltételeinek gyors és folyamatos pusztítása miatt egy fontos biológiai fajt az eltűnés veszélye fenyeget: az embert.” Akkor még nem sejtettem, hogy milyen közel is vagyunk ehhez.

A nagy honvédő háború 70. évfordulóján szeretném mély csodálatunkat kifejezni a hősies szovjet nép iránt, amely óriási szolgálatot tett az emberiségnek. Ma azt látjuk, hogy szilárd szövetség van az Orosz Föderáció és a világ leggyorsabban növekvő gazdaságával rendelkező állama: a Kínai Népköztársaság között. Szoros együttműködésével, modern tudományával, valamint erős hadseregével és bátor katonáival mindkét ország erős pajzzsal védi a világ békéjét és biztonságát, így fajunk élete talán megmenekülhet.

A fizikális és mentális egészségünk, illetve szolidaritási szellemünk az az érték, amelyet meg kell őriznünk, vagy pedig az emberiség jövője, tudjuk jól, örökre elveszik.

A 27 millió szovjet, aki életét adta a nagy honvédő háborúban, az emberiségért is tette ezt, valamint azért a jogért, hogy gondolkodjunk és szocialisták, marxista-leninisták, kommunisták legyünk és magunk mögött hagyjuk a sötét időket.

Fidel Castro Ruz

2015. május 7.

22:14