A tanácskozást Ginette Gonzáles, a szolidaritási ügyekért felelős venezuelai külügyminiszter-helyettes asszony nyitotta meg, aki beszédében „a népek közötti diplomáciának” és a jövőbeli szolidaritási munkának a fontosságáról szólt. Gonzáles rámutatott, hogy eddig is – hasonlóan a bolivári forradalom többi részéhez – a külügyminisztériumban is komoly változások voltak és lesznek, fő céljuk nem csak a hagyományos diplomáciai kapcsolatok építése lesz, hanem aktívan támogatni kívánják a szolidaritási szervezeteket is. Ő maga is régebben szolidaritási társaságokat szervezett Spanyolországban, majd aktívan részt vett a választási kampányokban hazájában. 

A szervezők megállapították, hogy Európa jelentős részében létrejöttek a szolidaritási mozgalmak, amelyek támogatják Venezuela küzdelmeit. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy erősíteni kell a szervezetek aktivistáinak ismereteit Venezueláról, a bolivári folyamatról és a XXI. század szocializmusának lényeges elemeiről. Ennek érdekében bejelentették, hogy minden évben – maximum két évenként – szolidaritási túrákat fognak szervezni Venezuelába, ahová minden ország szervezete egy nagyobb delegációt küldhet. 

A tanácskozás fő célja az volt, hogy összeismertessék a különböző országok szervezeteit, létrehozzanak egy olyan kapcsolatrendszert, amely segítségével a jövőben még hatékonyabbá lehet tenni az együttműködést. A kapcsolatrendszernek három fő irányát határozta meg a tanácskozás: elsőként az európai szolidaritási szervezetek egymás közötti kommunikációját, folyamatos kontaktus a venezuelai külügyminisztérium és az adott ország szervezete között, valamint, hogy az európai mozgalmak minél jobban megismerhessék a venezuelai forradalmi mozgalmakat.

A tanácskozás folyamán munkacsoportok is próbáltak választ, megoldás keresni a jövőbeli együttműködés kérdéseire.

A konferencián felszólalt Fernando Soto, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) szervezésért, kapcsolattartásért felelős alelnöke is, aki elmondta, hogy Venezuelának történelme során mindig harcolnia kellett, először a spanyolok ellen, ma viszont az imperialista USA ellen, amely szintén gyarmatosítani akarja az országot. Kihangsúlyozta, hogy 1998 óta Venezuela visszatért Simon Bolivár eszméihez, aki szintén fellépett a rasszizmus és az osztályalapú társadalom ellen. Azonban Bolivár kora óta a világ teljesen megváltozott, mivel ma, ha valaki tesz valamit, az az egész világra hatással van, illetve az egész világ figyel rá.

Venezuelának ezért is van ma nagyon fontos szerepe és nagy felelőssége is, mert Venezuela adta a reményt a XXI. századi szocializmus megvalósítására. Ma egész Latin-Amerika felébredt – folytatta beszédét Soto – és Európa is lassan erre az útra lép. Itt hangoztatta azt is, hogy nem lehet szocializmust egy országban építeni, ahogy azt már a történelem is megtanította. Elmondta milyen nehéz volt a kezdetekben Venezuelának, amikor még csak ketten voltak Kubával, de mára már, 10 évvel később majdnem az egész kontinens velük tart. Hangsúlyozta az ALBA fontosságát, ami nem hasonlítható össze semmilyen eddig fennálló államszövetséggel, valamint elmondta azt is, hogy nemsokára egy ideológiai kongresszust fog tartani a PSUV, ahol konkretizálni fogják azt, hogy a párt, hogyan is képzeli el a XXI. század szocializmusát.

Zárszóként Fady Kallab, a Jorge Rodríguez Szocialista Oktatási Központ vezetője beszélt.

Ezen a találkozón 7 ország Hand off Venezuela (HOV) szervezete vett részt. Így sikerült a Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaságnak – amely tavaly év vége óta szintén tagja a HOV-nak – egyeztetni a portugál, német, belga, lengyel, dán és svéd elvtársakkal.