Külön kérte, hogy ne a fővárosban, hanem vidéken, Lara szövetségi államban lehessen a választások napján. Maga a szavazás számítógépes formában zajlott, ujjlenyomatokkal vizsgálták, hogy ki szavazott már. Ezzel a két módszerrel biztosították, hogy a választás mindenben megfeleljen a demokratikus követelményeknek. Ezt senki nem is vonta kétségbe.

Magán a választások napján az első összetűzés a hatalmon lévő Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) és a jobboldali ellenzék között a szavazóhelyiségek nyitva tartásán alakult ki. Hivatalosan délután 4 óráig lettek volna nyitva szavazóhelyiségek, de a választási törvényben szerepel, hogy ameddig kint az utcán sorokban várnak voksolásra az emberek, addig nyitva kell lenni, hogy biztosítsák ezen jogukat. Az ellenzék törvényellenesen követelte, hogy „időben” zárják be a választási helyiségeket, ami természetesen nem valósult meg.

Simor András véleménye szerint a kormány az első nagy győzelmét azzal érte el, hogy sokan mentek el szavazni. A részvétel 60%-os volt, ami rekordnak számít. 2008 novemberében 11 millióan szavaztak, és ez hatalmas szám. Kint ismertették vele 1950-től a választási részvételt, csak példaként: 1954-ben csak 1 millió ember ment el voksolni.

Simor András szólt a választásokat követő véleményekről. Az biztos, hogy a PSUV megnyerte a választásokat. 5,6 millió venezuelai szavazott az Egyesült Szocialista Pártra, míg az ellenzéki jelöltek 4 millió támogatót tudhatnak maguk mögött. Sokan vélik úgy – mondta Simor András, hogy míg az ellenzék körében majd’ mindenki elment szavazni, addig sokan, akik támogatják Chávezt és a politikáját otthon maradtak. Chávez elnök is önkritikusan nyilatkozott a választások után. Nyertünk, de még több helyen nyerhettünk volna – mondta. Sok kormánypárti elemző, politikus is „édes – keserű győzelemként” értékelte az eredményeket.

Melyek voltak, lehettek azok az okok, amelyek távolmaradásra késztették a kormánypárti szavazókat – tette fel a kérdést Simor András. Elsőként ez a szavazás nem alapvető politikai kérdésről szólt, hanem az volt ami, egy önkormányzati választás. Hamis az a felvetés, amelyet előszeretettel hangoztat a világsajtó – és köztük a magyar is -, hogy itt ellenzéki előretörés történt. Ahol valóban nyert az ellenzék, ott is nagyon kevés százalék volt a különbség. Sok helyen elhibázott volt a PSUV jelöltállítási módszere, sok olyan kormányzót, polgármestert is indítottak, akikről lehetett tudni, hogy nem népszerűek. Ez is „segítette” ugyan az ellenzék jobb eredményét, de fontos leszögezni, hogy az ország politikai térképe vörös maradt, győzött a cháviszta mozgalom.

Szólt a választások utáni politikai hangulatról. A jobboldali ellenzék újfent bebizonyította a gátlástalanságát. Már a voksolást követő napokban megindították a támadásukat a missziók ellen, zaklatták a kubai orvosokat, akik eddig biztosították a mindenki számára ingyenes orvosi ellátást. Lelőttek szakszervezeti aktivistákat (amelyről mi is beszámoltunk), meggyilkoltak hét fiatalt.

A következő hónapokban komoly politikai küzdelem várható – mondta Simor András. Újra megindítják a népszavazási kezdeményezést, amely arról fog szólni, hogy ne csak kétszer, hanem bármennyi alkalommal jelöltethesse magát elnöknek Hugo Chávez. Ez egy rendkívül fontos szavazás lesz, mindenki reméli, hogy jól elő is lesz készítve.