A vitaindítóra Kalocsai Kingát, a Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság elnökét kérte fel az Eszmélet Baráti Kör. Sok kérdés merült fel a venezuelai forradalommal, a dél-amerikai folyamatokkal kapcsolatban. Hozzászólt a témához Dr. Harsányi Iván professzor, Szilágyi Ágnes, az ELTE docense, Dömény János nagykövet. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Adriana Gottberg venezuelai nagykövet is, aki szintén aktívan részt vett a beszélgetésben, vitában. A beszélgetést Krausz Tamás történész vezette. 

Az alábbiakban olvashatjátok Kalocsai Kinga bevezető vitaindítójának a rövidített vázlatát, munkaanyagát, amelyet elmondott az Eszmélet Baráti Kör rendezvényén: 

A bolivarianizmustól a szocializmusig

Hugo Chávez egyetemi évei alatt fogalmazta meg néhány diáktársával a bolivarianizmust, amire őket a felszabadító Simon Bolivár pán-amerikanizmusa inspirálta, vegyítve Juan Velasco Alvarado peruanizmusával – aki 1968-75-ig volt Peru elnöke és elmélete az igazságot a szegényeknek volt, valamint Karl Marx, Lenin és Trockij elméleteivel, valamint Allende chilei elnök kormányzásának módjával.

A bolivarianizmus főbb alapelvei:

-          Venezuela gazdasági és politikai szuverenitása (antiimperializmus)

-          A nép alulról jövő politikai részvétele választásokon és népszavazásokon keresztül (részvételi demokrácia)

-          Önellátó gazdaság

-          A korrupció legyőzése

-          A venezuelai olajbevétel egyenlő elosztása 

Hugo Rafael Chávez Fríast 1998-ban választották meg először Venezuela elnökének. Annak, hogy ’98-ban nyerni tudott nagyon sok előzménye volt, többek között az 1989-es Caracazo lázadás, amely Carlos Andrés Pérez csomagja és intézkedései ellen tört ki. Azért fontos kiemelni ezt az időpontot, mert ez tekinthető a venezuelai nép ébredésének, innen számoljuk a Bolivári Forradalom kezdetét.

Szintén Pérez ellen indított katonai puccsot Hugo Chávez az 1982-ben alapított Forradalmi Bolivári Mozgalom 200-al 1992. február 4-én, amelyet az 1989-es Caracazo lázadásra építhetett. A sikertelen puccs után börtönbe került és innen 1994-ben szabadult Rafael Caldera elnök jóváhagyásával. Ekkor újjáalakította a Forradalmi Bolivári Mozgalmat V. Köztársaság Mozgalomként, amivel később 1998-ban megnyerte az elnöki választásokat.

1999-től nagyon hosszú folyamaton ment keresztül mind maga Hugo Chávez, mind a venezuelai nép és a bolivári forradalom is. Miközben kezdetben Chávez meg sem említette azt a szót, hogy szocializmus, ma már a XXI. század szocializmusáról beszél. Elnökségének elejétől a szegény rétegeket képviselte, missziókat indított el, megszüntette az analfabetizmust, államosította a közszolgáltatásokat és az olajszektort és így tovább. 

1999-ben az új alkotmány elfogadásával lépett Venezuela egy új szakaszba. Többek között felvette a Venezuelai Bolivári Köztársaság nevet, alkotmányban rögzítették az ingyenes egészségügyhöz, oktatáshoz való jogot minden szinten, illetve az indiánok jogait is nagymértékben képviselte az alkotmány.

Miután Chávez megnyerte 2004 augusztusában az ellenzék által kezdeményezett, elnöki székből való visszahívásáról szóló népszavazást, azután vált politikája radikálisabbá. 2004-ben hívta először magát szocialistának.

2004. decemberében Kubával közösen elindították az ALBA-t, Bolivári Alternatíva Latin-Amerika Népei Számára, ami azóta 5 tagra bővült.

2005. március 4-én kijelentette, hogy az USA által támogatott Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi övezet halott. Valamint, hogy a neoliberális modell teljesen megbukott Latin-Amerikában és egy teljesen antikapitalista rendszerre van szükség. Azt is kijelentette, hogy szükséges létrehozni a NATO baloldali latin-amerikai változatát.

Elnökségének elején még csak antiimperialistának jellemezte magát, 2006-ban viszont már úgy nyerte meg az elnökválasztásokat, hogy kampányában végig egy szocialista Venezueláról beszélt, ekkor mondta először azt is, hogy „szocializmus vagy halál”. Ami fontos, hogy Chávez mindig is kihangsúlyozta azt, hogy Venezuelában a XXI. század szocializmusát fogják megvalósítani, ami különbözik minden eddig megvalósult rendszertől, mind a kelet-európai, mind a szovjet, de a távol-keleti modellektől is, ő demokratikus szocializmust akar megvalósítani. 

Miután 2006-ban megnyerte az elnökválasztásokat, már beiktatási beszédében egy új modellt vázolt fel. 2007. január 8-án Chávez elnök beszédében elmondta, hogy hogyan fogja elérni Venezuela a XXI. század szocializmusát öt alapvető ponton, az 5 motoron keresztül: az első motor a jog engedélyezése – közvetlen út a szocializmus felé, a második az alkotmányos reform – állam szocialista jogokkal, a harmadik az erkölcs és felvilágosultság – oktatás szocialista értékek alapján, a negyedik a hatalom új geometriája – szocialista újrarendezése a nemzet geopolitikájának, az ötödik a népi hatalom kirobbanása – ideológiai, forradalmi és szocialista demokrácia. 

A második motor magának az Alkotmánynak az újabb reformja népszavazás által. Erről 2007. december 2-án döntött a venezuelai nép, pontosan 69 törvényt kellett elfogadniuk vagy ellene szavazniuk.

Többek között szavaztak a heti munkaóraszám 44-ről 36-ra csökkentéséről, a napi munkaóraszám 8-ról 6-ra csökkentéséről, az önkormányzati rendszer átalakításáról, a Központi Bank függetlenségének eltörléséről, új tulajdoni formák beiktatásáról (magán és állami tulajdon mellet szerepeljen társadalmi és kollektív tulajdon), arról hogy az állam tartsa meg szuverenitását, fejlődését és nemzeti érdekeit, ne hagyja a víz, termőföld, olaj és földgáz kizsákmányolást, sem pedig a nemzeti érdekek és javak kizsákmányolását, arról, hogy a missziók kerüljenek be az Alkotmányba valamint az elnöki mandátum 6-ról 7 évre növeléséről és arról, hogy akárhányszor újra választható legyen az elnök. Ezt a népszavazást 1%-kal elvesztették az ellenzék ellenkampányának következtében. Ezzel az 5 motor is félbeszakadt, de azóta újabb elméletek születtek, amelyeknek gyakorlati megvalósítása folyik és most 2009. február 15-én egy újabb népszavazás döntött a bolivári forradalom folytatásáról. Itt győzött Chávez elnök és ezzel elérte, hogy a jövőben korlátlan számban jelöltethesse magát államfőnek, ami jelenleg nagyon fontos a Bolivári Forradalom szempontjából.

De térjünk vissza még 2007-re. 2007 áprilisában Chávez kivonta Venezuelát az IMF és a Világbank alól és felvetette egy déli bank létrehozásának a szükségességét, amit azóta meg is valósítottak az ALBA keretein belül. 

2008-ban Chávez elindította a 3R kampányt (Revision, Rectification, Revolutionary Re-launch), azaz az átdolgozás, helyrehozatal, és forradalmi újraindulás kampányát, amelynek az volt a célja, hogy átgondolják, analizálják az elmúlt időszakot és a hibákat kiküszöbölve folytassák a Bolivári Forradalmat. 

A mostani sikeres népszavazás utáni beszédében Chávez hangsúlyozta a 3R kampány folytatásának fontosságát. Beszédében felsorolta az eddigi hibákat és hangsúlyozta a harc fontosságát a bürokrácia, korrupció ellen.

Elmondta, hogy Venezuelának tovább kell haladnia az igazi szocializmus felépítése felé. Tovább kell haladnia az úton, amit nem lehet másképp nevezni, mint szocializmus és mindenkit felhívott arra, hogy csatlakozzon a szocialista demokrácia felépítésének megerősítéséhez.

Véleményem szerint a Bolivári Forradalom jelenleg olyan fázisában van, amely nem vihető tovább Hugo Chávez venezuelai elnök nélkül. Idáig nem volt mögötte párt, a PSUV-t, a Venezuelai Egyesült Szocialista Pártot csak 2008-ban alapították meg és még nagyon gyerekcipőben jár. Sajnos nagyon sokan vannak benne olyanok, akik korrumpálhatók és vagy karrieristák. Másfelől pedig nagyon sokféle ideológiájú, gondolkodású párt és ember lépett be a PSUV-be, ami ezáltal nehezen kezelhető. A radikálisabb baloldali pártok, így a Venezuelai Kommunista Párt sem lépett be. Azt az álláspontot képviselik, hogy támogatják Chávezt a választásokon és politikájában, de nem asszimilálódnak a pártba. Másrészről viszont a PSUV létrehozása elengedhetetlen volt a forradalom szempontjából, aminek 2008-ig nem volt tömegbázisú pártja, ahogy Hugo Cháveznek sem. Többek között ezért is nagyon fontos, hogy Chávez indulhat a következő választásokon, mert még nem termelődött ki az a réteg, aki át tudná venni ezt tőle, és ez 2013-ra még nem várható. Addig az egyik legfőbb feladata a PSUV-nek az, hogy megtisztítsa magát a korrupciótól és a bürokráciától. 

A végére még hagy mondjak néhány adatot. Az elmúlt 10 évben, Venezuelában a szegénység és ennek megfelelően az egyenlőtlenség is nagymértékben csökkent, viszont a fejlődés nagymértékben növekedett.

A szegénység 50,5%-ról 26%-ra csökkent 2008 végére és mély szegénység pedig a 25-ről 7%-ra és ez folyamatosan csökken.

A társadalmi egyenlőtlenség Venezuelában a 0-tól 1-es skálán 2008-ban 0,42, ami az alacsonynak számít (0-0,49 alacsony, 0,5-0,79 közepes és 0,8-1 magas), ezzel egész Latin-Amerikában Venezuelának a legjobbak az adatai, megelőzte Chilét és Costa Ricát, akik 2007-ben még a legjobb helyen álltak. Latin-Amerikában az általános átrsadalmi egyenlőtlenség 0,52, ami sokkal magasabb, mint Venezuelában.

Venezuelában a fejlődési index magasabb, mint 118 országban, az ENSZ listáján a 61. helyen áll.