Lehetne poénkodni az amerikai igazságszolgáltatáson, kifogásolni, hogy kettős mércét alkalmaznak a terrorizmus elleni harcban, minthogy egykori CIA-ügynökről van szó, aki idővel esetleg önállósodott. Posada ugyanis nem a bombaszakértői múltjáért és nem a neki tulajdonított, így szervezőként elkövetett terrorcselekményekért ül a vádlottak padján, hanem mert hazudott a bevándorlási hatóság képviselőinek, amikor 2005-ben menedékjogért, majd 2006-ban amerikai állampolgárságért folyamodott.
A vád 11 pontban kérdőjelezte meg állításait, kezdve azzal, hogyan lépett be illegálisan az Egyesült Államokba 2005-ben. Posada eredeti közlése szerint egy embercsempész vitte kisteherautón Hondurasból Guatemalán át Mexikóba. Matamoros határállomásnál a gépkocsivezető beszélt az amerikai bevándorlási alkalmazottal, neki ki sem kellett szállnia az autóból. A probléma ezzel, hogy Matamoros még a mexikói oldalon van, az amerikai határvárost Bronsville-nek hívják. Ám nem csak ebben emlékezett „rosszul” Posada, hanem az egész történet hamis – legalábbis a vádat képviselő ügyész szerint. Ugyanis Posadát kubai emigránsok vették fel a Santrina nevű jachtra a mexikói Isla Mujeres turistaszigeten, és onnan egyenesen Miamiba vitték 2005 márciusában.
Függetlenül attól, hogy a mostani per csak az amerikai bevándorlási hatóság megtévesztéséről szól, s nem a terrorista gyanús múltjáról, minden egyes tárgyalási napot nagy figyelem kísér a floridai Castro-ellenes közösségben, miként persze Kubában és Venezuelában is. Az El Pasó-i tárgyalásra 130 jelentkezőből választották ki a 12 esküdtet. Kizáró ok volt, ha a jelentkező hallott arról, hogy Posada nevét a hírekben robbantásokkal hozták összefüggésbe.
„Szeretem az Egyesült Államokat, sohasem tettem semmit ellene. A két gyermekem mellett kívánok élni, akik Miamiban születtek, itt is akarok meghalni” – mondta védőügyvédje jelenlétében a tárgyaláson kissé akadozva, mert a nyelve még 1990-ben Guatemalában megsérült, amikor egy merénylő golyói több helyen, így az arcán is eltalálták.
Luis Posada Carriles a kubai Cienfuegosban született 1928-ban, két évvel később, mint Fidel Castro. Állítólag találkoztak is a havannai egyetemen, ahol Posada vegyésznek tanult, majd az Akronban, Ohio államban dolgozott. A gerillák győzelmekor visszatért Kubába, de hamarosan kiábrándult Castróék forradalmából. Mexikóba távozott, majd a Castro elleni szervezkedés hírére áttelepült az Egyesült Államokba. Segített felkészülni az emigráns kubaiaknak az 1961-es Disznó-öböli partraszállásra, ám maga nem vett részt a sikertelen akcióban. 1963-tól a Fort Benning-i katonai támaszponton kapott CIA-kiképzést robbantásos szabotázsakciókra. Miamiba tette át ügynöki székhelyét, feladata a kapcsolattartás volt a kubai-amerikaiak csoportjaival. A CIA-dokumentumok szerint 1968-ban az ügynökség kifogásolta együttműködését „bűnöző elemekkel”, és ezért Venezuelába telepedett át, ahol kisebb megszakításokkal 1985-ig élt, és állampolgárságot is kapott.
A venezuelai DISIP titkosszolgálat egyik részlegénél hamar műveleti főnök lett. Feladata volt a Kuba által támogatott gerillamozgalmakkal szembeni elhárítás szervezése. Ismét csak a CIA-dokumentumok szerint, ebbeni minőségében kapcsolata azért szakadt meg az amerikai ügynökséggel 1976-ban, mert eljutott Washingtonba annak híre, hogy részese volt egy a Henry Kissinger elleni merénylet tervének. Posadának és miami elvbarátainak ugyanis nem tetszett, hogy a külügyminiszter a Kubával való kapcsolatok normalizálását kezdeményezte. Ettől kezdve Posada egy magánnyomozó irodát alapított Caracasban, amely – az FBI azóta nyilvánosságra hozott irata szerint is – valójában egy Castro-ellenes terrorcsoport fedőszerve volt. A nyomozás szerint ők robbantották fel a Cubana de Aviación 455-ös, Barbadosból Trinidadon át Kubába tartó járatát. Posada irodájának két alkalmazottja helyezte el a bombát a DC–8-asra, amelyen 73-an, köztük a kubai vívóválogatott 24 tagja utazott. A gép a levegőben robbant fel 1976. október 6-án, nem volt túlélő. A venezuelai nyomozók elfogták a két férfit, akik aztán Posadára és Orlando Boshra tettek terhelő vallomást. A katonai bíróság előtt Posada ártatlannak vallotta magát, és felmentették, de aztán polgári bíróság elé utalták az ügyet. Posada még a tárgyalás megkezdése előtt megszökött – állítólag papnak öltözve – a börtönből, és Pinochet Chiléjéhez fordult segítségért, Venezuela pedig kiadta.
Posada hamarosan visszakerült az amerikai fizetési listára, amikor Salvadorba ment, ahonnan segítette a Reagankormányzat akcióját a Kubával szorosan együttműködő sandinisták ellen Nicaraguában. Az Oliver North által irányított, s Irangate-ként elhíresült fehér házi hadműveletben fegyvereket és pénzt juttattak a sandinisták ellen harcoló kontráknak. Salvadorból Posada aztán Guatemalába tette át székhelyét, ahol a kormány biztonsági tanácsadója volt. Guatemalavárosban ült az autójában, amikor szerinte a Havanna által felbérelt merénylő többször is rálőtt. A kórházi költségeit a Miamiban működő Kubai–Amerikai Nemzeti Alapítvány finanszírozta.
1997-ben aztán robbantások sorozata történt kubai szállodákban, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy elriasszák a külföldi turistákat. A merényletek egy olasz-kanadai fiatalember életét és további egy tucat sebesültet követeltek. A kubai bíróság halálra ítélte Raúl Ernesto Cruz Leónt, a robbantások egyik végrehajtóját, aki beismerte, hogy Posada megbízásából cselekedett. Tavaly decemberben Havannában pedig az 1997-es merényletek egy másik elkövetőjét, a salvadori Chávez Abarcát ítélték 30 évi börtönre, aki ugyancsak Posadát nevezte meg megbízójaként és tanítómestereként, hogy miként kell a C–4-es robbanóanyagot cipőbe rejtve vagy samponosflakonban szállítani. (Chávez Abarcát 2010 júliusában a caracasi repülőtéren vették őrizetbe, és Venezuela kiadta Kubának.)
Egyetlen érdemi lebukása 2000 novemberében Panamavárosban történt száz kiló robbanóanyaggal. Három Miamiból érkezett társával együtt a helyi nyomozás azzal vádolta meg, hogy a latin-amerikai csúcstalálkozóra érkező Fidel Castrót akarták meggyilkolni. Castro azonnal hazautazott Panamavárosból. Kuba kérte Posada kiadatását, ám helyette panamai bíróság ítélte el négyüket, ám négy évvel később a Bush-kormányzattal együttműködő Mireya Mascoso elnök posztjáról távozva amnesztiában részesítette őket.
A Latin-Amerikában „a kommunisták” és elsősorban Fidel Castro Kubája ellen négy évtizeden át harcot folytató Posada története itt ér vissza a cikk bevezetőjéhez. Amikor miami ügyvédje révén 2005-ben politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban, a hírre Venezuela és Kuba azonnal kiadatását kérte. Erre megpróbált eltűnni, ám letartóztatták. Egy amerikai bevándorlási bíró úgy döntött, hogy nem lehet kiadni sem Venezuelának, sem Kubának, mert – az indoklás szerint – ott nem várható el korrekt tárgyalás. Az amerikai külügy hiába keresett meg állítólag hét baráti országot is, senki nem kívánta befogadni a közismert terroristát. Miamiban a Castro-ellenes kemény mag Posadát hősként ünnepelte, és összedobták az óvadékot, így szabadlábra került, igaz, felesége lakásán előírt házi őrizetbe. Az igazságszolgáltatás útvesztőiben a védőügyvédeknek sikerült fellebbezésekkel elhúzni a per megkezdését egészen most januárig. El Pasóban ügyvédje védence ártatlanságát hangoztatta az amerikai bevándorlási hatóság megtévesztésének vádjában, majd hosszasan sorolta a Castro-rendszer manipulációit és bűneit. „Védencem a hidegháborúban a CIA fedett ügynöke volt, egész életében országunk szövetségese maradt” – mentegette. Az ügyész ekkor azzal válaszolt, hogy „ez nem a History Channel programja”.
A 11 vádpontból az egyik áttételesen vonatkozik terrorista múltjára. A bevándorlási kérelem meghallgatásakor – a magnófelvétel 283 leírt oldal – elhangzott a kérdés, hogy volt-e köze az 1997-es kubai bombamerényletekhez. Posada akkor nemmel válaszolt, ám egy amerikai újságírónak azt nyilatkozta, hogy a robbantások „a háború részei voltak”. Az olasz turista halála „baleset volt, de én utána jól aludtam, mint egy kisgyerek” – jelent meg a The New York Timesban. A kérdést nyilvánvalóan újra felteszik a mostani perben, amely várhatóan még hetekig tart.
Forrás: nol.hu