Magnus Mörner svéd történész, az európai latin-amerikanisztika emblematikus személyisége 70 folyóméternyi könyvtárát a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének adományozta. A jelenleg feldolgozás és katalogizálás alatt álló ajándékról Anderle Ádámmal, a tanszéken oktató egyetemi tanárral beszélget a Délmagyar című napilap.

– Ki Magnus Mörner?

– Magnus Mörner a latin-amerikai társadalomtörténet, a faji kérdés és keveredés, az indián kérdés, a faj és nemzet kérdésköreiben írt alapvető könyveket. Wittman Tiborral együtt nagy szerepe volt az Európai Latin-amerikanista Történészek Társasága (Asociación de Historiadores Latinoamericanistas Europeos, AHILA) megszervezésében, több ciklusban ennek főtitkára illetve elnöke is volt. Wittman professzor halála után személyes segítsége nagy szerepet játszott abban, hogy a szegedi Latin-Amerika-kutatások megmaradjanak és megerősödjenek. E tevékenysége elismeréseként 1987-ben egyetemünk díszdoktorává választotta. Egyszer megkérdeztem Mörner menyét, Andreát, tudja-e, hogy az apósa a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora? Igen, válaszolta, Magnus a szalonban, központi helyre függesztette ki az oklevelet, erre nagyon büszke.

– Milyen kapcsolatban állt Mörner Szegeddel és Önnel?

– Szegedi kapcsolata Wittman Tiborral kezdődött, az AHILA megalapítása (1971–1972) előtt. Mindketten az Andok történetét kutatták, a gyarmati korszakot, a XIX. század Ecuadorját, Peruját, Bolíviáját – könyvtára is alapvetően erről a régióról szól. Wittman professzor halála után én maradtam itt, a többiek szétszóródtak, de Mörner és barátai – portugál, francia, spanyol, német, holland és angol munkatársai –, az AHILA megalapítói sokféle módon segítettek, könyveket adtak; számos folyóirat azóta is ingyen jár nekünk. Meghívásokat kaptam, kaptunk konferenciákra, először 1975-ben. Sokat törődtek velem és a tanszékkel, először talán a Wittmannal való szolidaritás miatt. Mörnerrel 1975 óta álltam rendszeres kapcsolatban, több mint 30 évig dolgoztunk együtt az AHILA-ban, ennek kapcsán gyakran találkoztunk. Fő témája Peru története volt – ahogy nekem is, bár én a XX. századdal foglalkoztam –, kölcsönösen becsültük és figyelemmel kísértük egymás kutatásait. Gyakran használtam könyveit, biztonságot adtak. 1981-ben én nyertem meg egy Peru történetéről szóló monográfiámmal a legnagyobb latin-amerikai tudományos elismerést, a Premio Extraordinario José Carlos Mariátegui-t. Ezt követően adták ki könyvemet, amely nagy port kavart a tudományos életben. Ezzel bekerültem a latin-amerikanista epicentrumba, több tisztséget is betöltöttem az AHILA-ban. Kutatócsoport is létrejött 1982-ben, ehhez kapcsolódva 1990 előtt harmincegyen doktoráltak Latin-Amerika történetéből, a rendszerváltás után pedig már tizenhatan.

– Miért éppen Szegednek ajándékozta Mörner a könyvtárát?

– Az ajándék mögött az eltelt harmincöt évnyi szakmai és baráti kapcsolat áll és az az elismerés, hogy itt történt valami. Gyanúm szerint Mörner akkor döntötte el a feleségével, hogy nekünk szánja a könyvtárat, amikor 2003-ban a castellóni Kongresszuson meghallgatta öt tanítványom előadását. Nagy meglepetés és megtiszteltetés volt jelenléte, hiszen tanítványaim XX. századi történettel foglalkoztak. Talán azért jött el meghallgatni őket, hogy lássa, a tanszékké alakult kutatócsoport mennyire tartotta meg a latin-amerikai irányvonalat. Később kaptam tőle egy levelet, amelyben gratulált tanítványaimhoz, az elődásaikat kiemelkedőnek tartotta. Ettől éreztem kitüntető figyelmét. Tanítványaim között már több docens vagy Fischer Ferenc, pécsi tanszékvezető is megtalálható. Bár számos alkalommal találkoztunk Budapesten Magnusszal, 2005–2006-ra magas kora miatt visszavonult. Utolsó gesztusa, hogy 2007-ben megjelent könyvét dedikálva elküldte. Felesége halálát követően teljesen visszavonult, elköltözött hatalmas házukból. Ekkor kellett döntenie, kire hagyja hatalmas könyvtárát. Hogy éppen Szegednek, ez arra utal, hogy jó emlékeiben őrizte meg Szegedet, Wittman Tibort és engem – és minket talált méltónak arra Európában, hogy e kincset megőrizzük és használjuk. Talán arról is szó lehet, hogy méltón tovább tudtuk vinni a Wittman professzor által megteremetett hagyományt. Tudományos iskola teremtődött Szegeden, amelyben már nem a wittmani XVI–XVIII. századi kutatási vonal a domináns, hanem a XX. századi, de ahol magyar egyetemen latin-amerikanista történész található, az valószínűleg itt végzett. A tavaly novemberben Szegeden, a latin-amerikai függetlenségi háború kétszáz éves évfordulója alkalmából megtartott nemzetközi konferencián, be kell valljam, eldicsekedtem az európai kutatóknak az adománnyal, bevallották, irigyelnek bennünket. Bár tényleg kis példa ez, de talán azt illusztrálja, hogy Európában figyelemmel kísérik és elismerik Szegeden folyó kutatásainkat – és olyan helynek tartják, amely méltó e könyvtár használatára.

– Az, amit Magnus Mörner a Szegedi Tudományegyetem rendelkezésére bocsátott, a könyvtárának egésze vagy egy része?

– Az egész. Egy kamionnyi könyv érkezett, még a szállítás költségét is ők fizették. Amikor elmondta Andrea, hogy mekkora mennyiségről van szó, időt kértem arra, hogy összegyűjtsük a pénzt a szállításra. De ezt saját kötelességüknek tartották. Andrea és Mörner fia Budapesten élnek, a fiú egy svéd multinacionális cég magyarországi vezetője. Egészen váratlanul, két héten belül egy éppen üres kamion elhozta a könyveket.

– Ez a könyvtár a latin-amerikanisztika legfontosabb történeti műveiből áll?

– Mörner könyvtára a saját kutatásait tükrözi; könyvei jórészt a XVII–XVIII. századi gyarmati korszakról – azon belül nagyon erősen az Andok-régióról és a perui alkirályságról –, valamint a XVIII–XIX. századi La Plata-régióról (Argentína, Paraguay, Uruguay) szólnak. Valószínűleg svéd történeti könyveket is kaptunk, mert az utolsó időszakban visszatért a svéd történet kutatásához – ezzel szintén csak gazdagodunk.

– Az Egyetemi Könyvtárban már folyik a katalogizálás. Gondoltak-e arra, hogy átadási ünnepséget szerveznek vagy a kapott könyvek besimulnak a meglévő könyvtári rendszerbe?

– Természetesen felvetődött az ünnepség lehetősége, de Magnus Mörner kora és egészsége nem teszi lehetővé. Abban maradtunk Andreával, hogy amint a könyvtári munkálatok véget érnek, újra beszélünk arról, Magnus Mörner állapot megengedi-e, hogy meghívjuk vagy elhozzák őt.

– A hetven folyóméter könyv körülbelül hány darabot jelenthet?

– Ismerve a könyvtárat, vannak benne forrásgyűjtemények, sorozatok és kisebb gerincű könyvek. Lehetetlen felmérni, öt- vagy tizenötezer könyvről beszélünk-e. Nem tudom, ilyet megbecsülni sem szoktunk.

– Mit jelent ez a Szegedi Tudományegyetemnek?

– A katalogizálást követően a magyar latin-amerikanistákat tájékoztatjuk és elküldjük nekik a katalógust. Szeged egy kutatócentrum, olyan könyvtárral, ahova még Budapestről is lejárnak. Nagyon fontos elismerés ez a magyar latin-amerikanisztika számára, az egyetem felé pedig egy apró jele annak, hogy számon tartják Szegedet ebben is.

Életutak

Magnus Mörner af Morlanda svéd történész, 1924-ben született grófi családban. Az európai latin-amerikanisztika kiemelkedő személyisége, társadalomtörténeti könyvek írója, 1963–1969 és 1975–1981 az Amerikai Egyesült Államokban, 1982–1990 a Göteborgs Universiteten tanított. Az Európai Latin-Amerikanista Történészek Társaságának (AHILA) egyik megalapítója.

Wittman Tibor (1923–1972) a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett történelem–latin szakon, 1948-tól a Jászberényi Tanítóképző, majd a pécsi, illetve a budapesti tanárképző főiskola történelemtanára volt. 1946-ban egyetemi doktori, 1955-ben kandidátusi címet szerzett. 1957–1958-ban a Debreceni, 1958-tól haláláig a József Attila Tudományegyetemen (JATE) tanított. 1959-től a JATE Középkori Egyetemes Történeti és Latin-Amerika Története Tanszék vezetője, 1964–1967 oktatási rektorhelyettes volt. 1961-től egyetemi tanár, 1962-ben megszerezte a tudományok doktora címet; a bolíviai Tomás Frias Autonóm Egyetem 1966-ban díszdoktorává avatta. Számos tudományos, továbbá 1960-tól az Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae szerkesztőségi bizottságának tagja és az Acta Universitas Szegediensis egyik megalapítója. Tudományos érdeklődése a magyar reformkor vizsgálatától az egyetemes történelem felé fordult, Németalföld, majd Dél-Amerika történetét kutatta. Ő honosította meg Magyarországon a latin-amerikanisztikát, 1967-ben alapította a Latin-Amerika története Tanszéket, mely 1993 óta Hispanisztika Tanszék néven működve Spanyolország történetének tanulmányozásával bővült. Részt vett az AHILA megalapításában.

Anderle Ádám 1966-ban diplomázott magyar–történelem szakon. 1988-ban akadémiai doktorrá avatták. Rendkívül termékeny tudományos életművel rendelkezik, 26 könyve (ebből 6 spanyolul) és 150-nél több publikációja (ezeknek csaknem fele idegen nyelven) jelent meg, ezen felül ötvennél több könyv összeállításában, szerkesztésében, kiadásában vett részt. Kezdetektől szerepet vállalt az AHILA munkásságban, 1987–1990 között a társaság elnöke volt; számos további tudományos közéleti tisztséget is betöltött. 1993–2008 között a Hispanisztika Tanszék vezetője, 1997 óta a modernkori történész doktori program vezetője; 1989–1990 között a Göttingeni, 1990-ben az Alcalá de Henares-i Egyetem vendégprofesszora. Számos hazai és nemzetközi folyóirat-szerkesztő bizottság tagja vagy szakértője és nemzetközi konferenciák szereplője évtizedek óta. Több külföldi elismeréssel is rendelkezik.

Forrás: www.delmagyar.hu