– Ma már nem a sérültekkel kell foglalkoznunk, a földrengés hosszú távú következményeként terjedő betegségekkel kell megküzdenünk – mondja Francisco Otero y Villar, az MSF egyik haiti misszióvezetője.
Villar Port-au-Prince nyomornegyedében egy egykori fogászati irodában rendel, olyan környéken, ahol a nemi erőszak, a bandaháborúk és az erőszak mindennaposak. – Az emberek nem járnak közkórházakba, szinte egy sincsen már. Hatvan százalékuk a földdel vált egyenlővé a földrengés után – tudjuk meg.
Több mint tizennégyezer ember él a város déli hegyvidékén egy Tapis Rouge nevű sátorvárosban – az emberek kecskékkel osztják meg életterüket, és a higiéniai viszonyok tragikusak.
Az itt élők kilencven százalékának humanitárius segítségre van szüksége a túléléshez. Az első kolerás esetet december elején jegyezték fel, azóta egyre többen fertőződnek meg.
5,8 milliárd amerikai dollárt ígértek Haiti 2011 szeptemberig lezajló újjáépítésére, de ennek kevesebb mint felét folyósították eddig.
– Ebben a táborban mindenki szenved valamilyen betegségben, ezek közt a bőr- és tüdőbetegségek a leggyakoribbak.
Ha esik, a talaj felázik, és mindenki pánikba esik, hogy összeomlik az otthona. Az emberek egy éve laknak itt,de változást nem lát¬nak, és a frusztrációjuk erőszakba fordul – mondja Joseph Dessalines, az MSF egyik mobil kórházában dolgozó haiti orvos.
Legutóbb a decemberi elnökválasztás adott alkalmat konfliktusokra – a választási manipulációkkal kapcsolatos feltételezések hírére zavargások törtek ki, amelyek miatt a repteret is le kellett zárni. A haitiak hite a hatóságokban napról napra csökken, mivel nincs fejlődés.
– Az illetékesek eladják azt, amit segélyként kapnak – mondja egy nő a táborban. – Annyi újságíró járt már itt, mégsem változik semmi.
– Kell nekünk egy ház. Szeretnénk építeni, de nincs pénzünk – mondja a sátra előtt étkező középkorú Jacqueline.
Francisco Otero y Villar szerint haitiak ezrei ugyanúgy élnek ma, mint amilyen helyzetbe a földrengést követően kerültek.
– Mi lesz velük? Nagyon kevés segítséget kaptak ahhoz, hogy újjáépítsék házaikat – mondja.
Lassú újjáépítés
Haiti miniszterelnöke, Jean-Max Bellerive szerint a segélyek húsz százaléka jutott csak el Haitiba. Ennek oka az, hogy négyezer nonprofit szervezeten keresztül jut el a segítség a haitiakhoz.
– Nekünk kell irányítanunk, ami az országunkban történik – mondta Bellerive.
A miniszterelnök szerint a haitiakkal nem tudnak együttműködni a segélyezők, akik szerint azonban csak tovább mélyítené a korrupciót, ha közvetlenül a helyi hatóságok kapnák meg az adományokat. Az amerikai kormány egyes tagjai szerint a segélyeket le kellene állítani, amíg a haiti politikusok nem dolgoznak ki tervet az újjáépítésekre. A segélymunkások egy csoportja szerint a segélyezők az elnökválasztás eredményére várnak.
Trauma
Sok haiti lakos máig poszttraumatikus stresszben szenved. Kevesen értik, hogy rossz közérzetüknek a földrengés az oka – közölte Roudy Metelus, egy Port-au-Prince-ből származó szociális munkás.
– Megpróbáljuk megértetni velük, hogy nem kell rosszul érezniük magukat amiatt, mert felkeresnek egy pszichológust. Sok gyermek vesztette el a szüleit, és még mindig szenved emiatt.
Írta: Moa Kärnstrand Metro World News, Port-au-Prince, Haiti
Forrás: http://www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/673990
Cikkünket Haitiről, a Latin-Amerika folyóirat 2. számában olvashattok: Oktatás és katasztrófa Haitin: interjú Rea Dollal