• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Történelem Lehull a lepel Che Guevara haláláról
Lehull a lepel Che Guevara haláláról
2017. október 29. vasárnap, 16:15

Körülbelül tíz évvel ezelőtt a Che Guevaráról szóló – Benicio del Toro főszereplésével és Steven Soderbergh rendezésében készült – hollywoodi film producereivel Miamiba utaztam Che kivégzésének körülményeivel kapcsolatos további információkért. Az Egyesült Államokban élő Castro-ellenes emigráció fellegvárának számító Kis Havanna egyik éttermében találkoztunk Gustavo Villoldóval, aki a CIA magas rangú kubai-amerikai műveleti tisztjeként teljesített szolgálatot 1967-ben Bolíviában, hogy segítsen az ikonikus forradalmár nyomára akadni, és elfogni őt.

Villoldo egy vastag fehér albummal érkezett, ami Che 1967. október 9-i kivégzésének emlékeivel volt tele. Voltak benne eredeti fényképek, titkos táviratok, újságkivágások, és még a halott Che kezéről hivatalosan levett ujjlenyomatok is. Az album összegezte a CIA titkos műveletének eredményeit a bolíviai különleges erők Che és kis gerillacsoportjának megsemmisítését célzó kiképzéséről és támogatásáról.

A kubai-amerikai titkos ügynök albumot állított össze Che haláláról - Fotó: Jessica Rinaldi/Reuters

A nyugalmazott titkos ügynök szigorú részletességgel idézte fel a bolíviai katonatisztekkel folytatott beszélgetését, amikor Guevara holtteste helikopterrel megérkezett La Higuera faluból, ahol elfogták és lelőtték, a bolíviai Vallegrande városába. A bolíviaiak le akarták vágni Che fejét, mondta, és bizonyítékként megőrizni, hogy Guevara meghalt és nincs többé. Villoldo elmondása szerint sikerült meggyőznie őket, hogy inkább készítsenek „halotti maszkot” gipszből, és Che kezeinek levágása és tartósítása elegendő bizonyítéknak. Azt is elmondta, hogy hogyan szervezte meg a test titokban való elhantolását egy olyan helyre, ahol soha nem fogják megtalálni. Valóban, Che maradványai harminc évre „eltűntek”; 1997 júliusában találták meg a kezek nélküli csontjait egy hevenyészett sírban egy Vallegrande szélén lévő repülőtér kifutópályája mellett.

A beszélgetés egy pontján Villoldo kinyitotta az albumot, és kivett belőle egy fehér borítékot. Barna haj volt benne. Villoldo büszkén jelentette ki, hogy a hidegháború ezen győzelmének végső szuvenírjeként levágott egy fürtöt Che hajából, mielőtt megszabadultak volna a holttestétől. „Lényegében eltettem, mert a forradalom szimbóluma volt ez a szakállas, hosszú hajú fickó, aki lejött a hegyekből” – magyarázta Villoldo később. „Számomra ez a kubai forradalom szimbólumának levágását jelentette.”

Ötven évvel ezelőtt, az amerikai tisztviselők is osztották ezt az érzést. Úgy tekintettek Che Guevara elfogására és kivégzésére, mint az Egyesült Államok kétségkívül legfontosabb győzelmére Kuba és a latin-amerikai fegyveres baloldal felett az Egyesült Államok beavatkozó és felkelésellenes háborúja által fémjelzett 1960-as években. Vezető CIA és fehér házi tisztviselők számos titkos dokumentumot készítettek, amelyekben Che halálának jelentőségét elemezték – Fidel Castro és Kuba, valamint az Egyesült Államok azon érdekei szempontjából, hogy megakadályozza a forradalom továbbterjedését Latin-Amerikában.

Ez a – szigorúan bizalmas minősítéssel ellátott – feljegyzés Lyndon Johnsonnak készült öt nappal Che halála után, és Richard Helms CIA-igazgató rövid összefoglalója szerepe benne, aki megerősítette Che utolsó óráinak részleteit. Helms csatolt „Ernesto »Che« Guevara elfogása és kivégzése” című jelentése megerősítette, hogy Guevara nem halt bele a bolíviai hadsereggel való összecsapásban szerzett „harctéri sérüléseibe”, ahogyan a sajtó Bolíviában közölte, hanem „1315 órakor (…) egy M-2-es automata géppuskából leadott sorozattal” kivégezték.

Az 1967. október 14-i feljegyzés - Forrás: Nemzetbiztonsági Archívum

A fehér házi feljegyzés arról is beszámol, hogy a bolíviai kormány titkolta a Che kivégzésében játszott szerepét, és azt állította, hogy a holttestet elégették, és így azt nem lehet hazaszállítani Argentínába vagy Kubába. Che bátyja, Roberto Bolíviába utazott, hogy kérje, hogy a holttestet adják át a családnak; Salvador Allende chilei szocialista szenátor pedig hivatalosan kérvényezte, hogy a testet szállítsák Chilébe, amit Washington úgy értelmezett, hogy Fidel Castro így akarja megszerezni Che maradványait. „A bolíviaiak nem akarnak független boncolást, amelyből kiderülne, hogy »Che«-t kivégezték, és meg akarják akadályozni, hogy a maradványokból a kommunista mozgalom hasznot húzzon” – tájékoztatták Johnson elnököt.

Guevara halála „súlyos csapást jelent Castro számára”, állította a Johnson elnöknek szóló jelentés. A CIA elfogott Havannából Bolíviába küldött titkos üzeneteket, amelyekből az derült ki, hogy Fidel azt szerette volna, ha a bolíviai felkelés „egy kubai produkció lenne, amelynek célja egy »kontinentális méretű« mozgalom kirobbantása”. Castro még a Bolíviai Kommunista Párt rangidős havannai tagjait is behívatta, és azt tanácsolta nekik, hogy a felkelést ne egy nacionalista mozgalomnak állítsák be, derült ki az elfogott üzenetekből. Ő ehelyett „internacionalista mozgalomként” beszélt róla.

„Guevara halála ezekkel a jelentős következményekkel jár” – jelentette Walt Rostow fehér házi tanácsadó Johnsonnak egy másik feljegyzésben, hogy alátámassza ezt a pontot.

  • Ez az olyan agresszív, romantikus forradalmárok, mint Sukarno, Nkrumah, Ben Bella alkonyát jelzi – és ráerősít erre a tendenciára.
  • Latin-amerikai kontextusban ennek erős hatása lesz a leendő gerillák elbizonytalanodásában.
  • Ez a felkeléskezdeményekkel küzdő országoknak nyújtott „megelőző” segítségnyújtásunk helyességét mutatja – a mi Zöldsapkásaink által idén június és szeptember között kiképzett bolíviai 2. számú Ranger Zászlóaljnak sikerült sarokba szorítania [Guevarát] és elfognia.

Hogyan reagált Fidel? Az amerikai tisztviselők aggódtak amiatt, hogy „megpróbálhatja visszaszerezni elveszett presztízsét” azzal, hogy drámai tetteket hajt végre az Egyesült Államok ellen – „például bombatámadást intéz valamelyik nagykövetségünk ellen, vagy elrabolja a diplomatáinkat”. Az amerikai külügyminisztérium elővigyázatosságból riasztotta a térségbeli amerikai nagyköveteket.

A kubai forradalomra azonban nem volt jellemző, hogy részt vett volna a nemzetközi terrorizmusban; nem robbantak bombák az amerikai nagykövetségeken, és nem vettek célba diplomatákat. Fidel első reakciója egy szenvedélyes, ünnepélyes és megrendítő beszédben nyilvánult meg egy Guevara emlékére tartott megemlékezésen október 18-án, amelyben közvetlenül utalt néhány olyan dologra, amelyek az Egyesült Államok kormányának legfelsőbb köreiben keringő titkosított jelentésekben szerepeltek.

Che halála, jelentette ki Fidel „nagy csapás, hatalmas csapás a forradalmi mozgalomra”. De, tette hozzá, „tévednek, akik máris győzelmet kiáltanak. Tévednek, amikor azt hiszik, hogy a halálával az eszméi, taktikája, gerillakoncepciója és elmélete is meghalt.”

A felkelések folytatódtak, ahogyan az Egyesült Államok vezette felkelés-elhárító műveletek is, különösen olyan közép-amerikai országokban, mint Guatemala, El Salvador és Nicaragua. Valóban, kubai logisztikai és kiképzési támogatással Che kivégzése után egy évtizeden belül a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front félelmetes mozgalommá vált, és végül megdöntötte a Somoza dinasztiát. A washingtoni tisztviselők tévedtek, ha azt hitték, hogy Guevara eszméit, elképzeléseit és az ellenállás iránti elkötelezettségét a holttestével együtt eltemették. Kudarcot vallott gerillaháborús taktikája talán nem lett inspiráló, de az, hogy a CIA kezétől mártírrá vált, az minden bizonnyal igen.

Kubában a Che halálának ötvenedik évfordulójáról szóló megemlékezéseken hangsúlyozták a forradalom felvillanyozásának folytatását, és az Egyesült Államokkal szembeni fellépés iránti elkötelezettségét. A Guevara végső nyughelyéül szolgáló Santa Clarában tartott rendezvényen Miguel Díaz-Canel kubai alelnök megerősítette, hogy „Kuba nem enged a szuverenitásából és a függetlenségéből, és az elveinek feladásáról sem tárgyal.”

Gustavo Villoldo emléktárgyai szintén Guevara ikonikus és romantizált örökségét erősítik. Villoldo végül úgy döntött, hogy árverésre bocsájtja a Che kivégzéséről készített albumát. Az aukciót 2007. október 25-én tartotta meg a dallasi Heritage Auction Galleries.

A kikiáltási ár eredetileg ötvenezer dollár volt. Miután azonban az árverést bonyolító céget megkereste a néhai Hugo Chávez venezuelai kormánya – Chávez vélhetően a hajat szerette volna megszerezni, és visszaszolgáltatni azt Che a kubai Santa Clarában élő családjának – a kikiáltási árat százezer dollárra emelték. Amikor az album került kalapács alá, arra csak egy licitáló – egy Bill Butler nevű texasi könyvkereskedő – tett ajánlatot, aki százezer dollárt, valamint 19.500 dolláros jutalékot fizetett ki érte.

Butler elmondta, hogy a vásárolt tárgyat houstoni könyvesboltjában szeretné kiállítani. Az újságíróknak azzal indokolta a különleges és drága vételt, hogy Che Guevara „a 20. század egyik legnagyobb forradalmára volt”.

Írta: Peter Kornbluh

Megjelent a The Nation weboldalán 2017. október 10-én

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo