• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Történelem A Somoza-diktatúra idején egy cég szó szerint szívta a nicaraguaiak vérét
A Somoza-diktatúra idején egy cég szó szerint szívta a nicaraguaiak vérét
2016. július 20. szerda, 16:37

Miközben Nicaragua sorozatos emberijog-sértéseket szenvedett el az 1979-es sandinista forradalmat megelőző több évtizedes Somoza-diktatúra alatt, a Somoza család egy kevésbé ismert, de annál sokkolóbb üzletet is folytatott kizsákmányolva a szegénységben élő nicaraguaiakat: szó szerint szívta a vérüket, hogy busás haszonért eladja azt az Egyesült Államokban.

A találóan Plasmaferesisnek nevezett céget egy a Fidel Castrót hatalomra juttató forradalom után az országot elhagyó jobboldali kubai orvos alapította Nicaraguában az 1970-es években. A vállalat olcsón megvette a szegény és kétségbeesett nicaraguaiak vérét, szétválasztotta és lefagyasztotta a plazmát, és óriási haszonnal értékesítette Európában és az Egyesült Államokban.

Anastasio Somoza sok ismert és kevésbé ismert bűnt követett el a nicaraguaiak ellen - Fotó: AFP

A Somoza-rezsim közvetlenül is érintett volt a sötét üzletben. Anastasio Somoza – a Somoza dinasztia utolsó tagja, aki 1979-es megdöntése előtt uralta az országot – és fia mindketten résztulajdonosok voltak a Plasmaferesisben, derült ki az 1980-as években a korszakról szóló történeti kutatásokból. A cég maga is egy Somoza tulajdonában lévő managuai ingatlanban működött.

Hogy még szebb legyen a történet, Somoza akkor is házalt a nicaraguai vérrel külföldön, amikor a szegénységtől sújtott országnak leginkább szüksége volt felajánlásokra az 1972-es pusztító managuai földrengés után. A katasztrófában hatezer ember meghalt, húszezren megsérültek és több mint 250 ezren váltak hajléktalanná. Orvosi eszközökből, így átömlesztésre alkalmas vérből is szűkösek voltak a források.

A durva egyenlőtlenségek kiszipolyozása

A Somoza-diktatúrát bíráló legtekintélyesebb ellenzéki hang, a La Prensa újság robbantotta ki a botrányt az 1977-es „Vámpír krónikák” című cikksorozatával. A La Prensát elhagyó újságírók által 1980-ban alapított El Diario Nuevo nicaraguai újság szerint a Plasmaferesis leleplezése egyike volt azoknak az ügyeknek, amelyek legnagyobb visszhangot váltották ki a társadalomban és „pusztítóan hatottak Somozára”.

„Ez egy sötét üzlet volt” – fogalmazott a Roberto Sánchez Ramirez, a La Prensa újságírója az El Diario Nuevónak 2008-ban. „A hajléktalanok, az alkoholisták és a szegények minden reggel mentek, és eladtak egy fél liter vért 35 (nicaraguai) córdobáért.” 2016-ban 35 córdoba kevesebb, mint 1,24 dollárt ér.

Sánchez Ramírez hozzátette, hogy az üzlet csak Nicaraguában és Haitin – az amerikai kontinens két legszegényebb országában folyt.

Korabeli beszámolók szerint a Plasmaferesis egészségügyi normái lesújtóak voltak, és a rendelők akár hetente kétszer is vettek vért ugyanattól a személytől, ha azok megjelentek ott. Bár az egészségügyi szakemberek szerint a vérplazma napokon belül pótlódik, a szervezetnek több mint harminc napra van szüksége ahhoz, hogy helyreálljon a normális vörösvérsejtszám.

Jack McKinney néhai philadelphiai újságíró 1990-ben azt írta, hogy az üzlet „virágzott Somoza gazdaságának társadalmi egyenlőtlenségei”közepette, és gyilkos nyereséget termelt.

„Az óriási pénzeket kereső Ramos volt az emberi vérplazma egyetlen exportőre a nyugati féltekén” – írta McKinney. „Donorjai kétségbeesetten szegény emberek voltak, akiknek alamizsnával szúrták ki a szemüket a vérükért egy magánrendelőben, amit a helyiek megvetően csak La Casa de Vampirosnak vagyis »A vámpírok házának« hívtak.”

Douglas Starr, a „Vér: Az orvoslás és kereskedelem epikus története” szerzője szerint Nicaragua volt „a fejlődő világ legnagyobb plazmagyűjtője” az 1970-es években, ahol a csúcson akár napi ezer embertől vettek vért.

Véres örökség – több szempontból is

1978. január 10-én, kevesebb mint három hónappal azután, hogy egy anyának köszönhetően kirobbant a Plasmaferesis botrány, mert az a nyilvánossághoz fordult, amikor a fia nem tért haza egy véradás után, a La Prensa szerkesztőjét, Pedro Joaquín Chamorrót – aki korábban többször is volt börtönben a diktatúrával szembeni tevékenysége miatt – ismeretlen fegyveresek meggyilkolták.

A La Prensa cikksorozatban leplezte le a sötét ügyleteket - Fotó: El Nuevo Diario

Somoza azt állította, hogy Ramos, a Plasmaferesis elnök-tulajdonosa volt a merénylet kitervelője. Chamorro családja és más ellenzékiek azonban közvetlenül a diktatúrát tartották felelősnek.

Chamorro meggyilkolása – amelyhez valószínűleg a végső lökést a Plasmaferesis leleplezése adta, amely feldühítette Ramost és Somozát is, mivel a szerkesztő régóta állította, hogy terveket szőnek a meggyilkolására – további olajat öntött a diktatúrával szemben formálódó ellenállás tüzére. Temetése, amelyen mintegy 30 ezer ember vett részt, zavargásokba torkollt Managua utcáin.

Az egyre növekvő mozgalom végül ahhoz vezetett, hogy a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) 1979. július 19-én megdöntötte Somozát. Chamorro felesége, Violeta Barrios de Chamorro tagja volt a sandinisták által vezetett juntának az Egyesült Államok által támogatott kontra-háború első éveiben, 1979 és 1980 között. 1990-ben pedig az ország elnökévé választották.

Somoza pedig, akinek rezsimje rengeteg emberi jogi visszaéléssel – például kínzással és gyilkosságokkal – próbálta meg letörni a sandinista felkelést, először Miamiba, majd pedig Alfredo Stroessner Paraguayába menekült, ahol 1980-ban meggyilkolták.

Ramos viszont menedékjogot kapott Miamiban, és ott is halt meg. A sandinista forradalom után távollétében pert indítottak ellene, és gyilkosságban bűnösnek is találták, de soha nem tért vissza Nicaraguába, hogy szembenézzen a véres múltjával.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo