• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Történelem Mandela és Castro: Barátok, elvtársak és szövetségesek
Mandela és Castro: Barátok, elvtársak és szövetségesek
2016. július 18. hétfő, 22:47

A világ szabadságharcosként és a Dél-Afrikát az apartheid alól felszabadító elnökként emlékezik Nelson Mandelára. Azonban sokaknak szelektív a memóriája azzal kapcsolatban, hogy hogyan bontakozott ki az egykori rab története. Az egykori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher által „terroristának” nevezett Mandela közeli barátja és politikai szövetségese volt Fidel Castro kubai forradalmárnak.

Mandelát Fidel és az 1959-es kubai forradalom inspirálta, amikor a faji elnyomás ellen létrehozott egy dél-afrikai ellenálló milíciát.

Mandela első útja a börtönből Kubába vezetett - Fotó: Archív

„Minden forrás érdekelt” – írta Mandela a Hosszú az út a szabadságig című önéletrajzi kötetében. „Olvastam Blas Roca, a Kubai Kommunista Párt főtitkárának beszámolóját a Batista-rezsim alatt illegális szervezetként töltött éveikről. Deneys Reitz Commandójában olvastam a búr tábornokok az angol-búr háborúban folytatott rendhagyó gerillataktikájáról. Olvastam könyveket Che Guevaráról, Mao Ce-tungról és Fidel Castróról és az ő saját munkáikat is.”

Amikor aztán 1990-ben kiszabadult a börtönből, Mandela Kubába utazott, hogy személyesen is találkozzon a barátjával, és megköszönje neki azt, hogy katonákat küldött Angolába az 1970-es és 1980-as években, hogy az apartheid rezsim ellen harcoljanak, és amiről sokan úgy tartják, hogy jelentősen felgyorsította az apartheid bukását.

Beszédében Mandela ezt mondta: „Azért jöttünk ma ide, hogy elismerjük, hogy nagyon sokkal tartozunk a kubai népnek. Melyik másik ország cselekedett még ilyen önzetlenül, mint ahogy Kuba tette ezt az afrikai emberekért?”

„Hány országnak segítenek a kubai egészségügyi szakemberek és tanárok? Hány ilyen önkéntesük van most Afrikában?”

„Melyik ország az, amelynek valaha Kuba segítségére volt szüksége, és nem kapta meg azt? Hány az imperializmus által fenyegetett vagy a szabadságáért harcoló ország számíthatott Kuba segítségére?”

Castro így válaszolt: „Még soha nem jártam Dél-Afrikában, de úgy szeretem, mintha a szülőföldem volna.”

1994-ben Castrónak alkalma nyílt viszonozni a látogatást, és részt vett Mandela beiktatásán, miután megválasztották Dél-Afrika első fekete elnökének. Négy évvel később, amikor újra Dél-Afrikába utazott, Castro hősnek kijáró fogadtatásban részesült, és beszédet mondott a zsúfolásig megtelt Afrikai Nemzeti Kongresszusban. Alig tudta elmondani a mondandóját, mert a közönség folyamatosan azt kiáltozta, hogy „Kuba, Kuba” és „Fidel, Fidel”.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo