• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Történelem „Én lőttem le az amerikai kontinens legkegyetlenebb diktátorát”
„Én lőttem le az amerikai kontinens legkegyetlenebb diktátorát”
2016. június 16. csütörtök, 08:42

Ahogy mi is beszámoltunk róla, a hónap elején elhunyt Antonio Imbert Barrera, aki 1961-ben lelőtte a dominikai diktátort, Rafael Leónidas Trujillót. Ebben a 2011-es BBC-cikkben elmeséli, hogy hogyan emlékszik a történtekre.

Mielőtt 1961. május 30-án egy sötét országúton merénylet áldozatává vált volna, a dominikai diktátor, Rafael Trujillo harminc évig vaskézzel irányította az országot. Tim Mansel találkozott az egyik férfival, aki lelőtte őt.

Rafael Trujillo uralmát az egyik legkegyetlenebb időszaknak tartják a Dominikai Köztársaság történetében. 1930-as hatalomra kerülése után ellentmondást nem tűrő abszolút hatalmat épített ki.

Trujillo abszolút hatalmat épített ki, és kegyetlensége nem ismert határokat - Fotó: Archív

Mindenkit, aki ellenkezni mert vele bebörtönöztetett, megkínoztatott és megöletett. Holttesteik gyakran soha nem kerültek elő, a híresztelések szerint a cápáknak dobták oda őket.

1937-ben Trujillo elrendelte több ezer az országban élő haiti etnikai alapú lemészárlását.

Tűzharc

Uralmának az vetett véget, hogy 1961. május 30-án agyonlőtték.

Antonio Imbert 90 éves. Ötven évvel ezelőtt egyike volt annak a hét embernek, akik tőrbe csalták és megölték Rafael Trujillót. Imbert nagydarab ember rövidre vágott hajjal, és a látogatásomra katonai egyenruhát húzott.

Imbert tábornok – később katonai rangot kapott, hogy jogosult legyen az állami nyugdíjra – hivatalos nemzeti hős. Felesége, Giralda kíséri a szobába, és lassan megy oda egy kis rozoga székhez. Felesége cigarettát gyújt neki.

„Mit szeretne tudni?” – kérdezi.

Trujillót késő este tűzharcban lőtték agyon egy a fővárosból, San Cristóbalból kivezető úton, ahol a diktátor egy fiatal szeretőt tartott.

Imber tábornok és három társa egy gépkocsiban várta, hogy feltűnjön Trujillo sofőr által vezetett Chevrolet-je. Imbert tábornok ült a volánnál. A többi fegyveres feljebb az úton várakozott.

Az idős férfi memóriája már nem a régi. De fel tudja idézni az üldözést, amint Trujillo autója elhaladt, és emlékszik az első lövésekre.

Arra is emlékszik, hogy Trujillo sofőrje lelassított, és ő nem felejtette el, hogy a megbeszéltek szerint keresztbe álljon Trujillo autója előtt, és így elzárja előle az utat.

„Azután elkezdtünk lőni” – mondja. Trujillónál és a sofőrjénél is volt fegyver, és vissza is lőttek. Imbert tábornok felidézi, hogy ő és egy társa hogyan szálltak ki az autóból, és közelítették meg a célpontjukat.

Trujillo szétlőtt Chevrolet-je - Fotó: Archív

„Trujillo megsebesült, de még állt a lábán, úgyhogy én újból rálőttem” – mondja. A tűzharc után az egyszerűen csak El Jefének hívott diktátor holtan terült el az országúton. „Azután beraktuk a kocsiba, és elhajtottunk vele” – mondja Imbert tábornok. Az egyik merénylő házába vitték, ahol végül a rendőrség rátalált.

„Megváltás”

Ötven évvel később azután érdeklődöm, hogy örül-e annak, hogy lelőtte a dominikai diktátort? „Igen” – szól a válasz. „Senki sem mondta nekem, hogy menjek és öljem meg Trujillót. Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk tőle, az volt, ha megöljük.” Imbert tábornok nem az egyetlen, aki erre a következtetésre jutott.

Az amerikai külügyminisztériumi felettesének 1960 októberében küldött levelében Henry Dearborn, a CIA dominikai köztársaságbeli irodájának de facto főnöke azt írta: „Ha én dominikai volnék, ami hála az égnek nem vagyok, azon az állásponton lennék, hogy Trujillo elpusztítása az első lépés, amelyre országom megváltásához szükség van, és ezért igazából keresztényi kötelességemként tekintenék erre.”

„Szívélyes kapcsolatok”

Uralma alatt Trujillo gyűjtötte a kitüntetéseket és címeket, illetve birtokokat és vállalatokat sajátított ki maga és a családja számára. Ciudad Trujillóra nevezte át a fővárost, és az ország legmagasabb hegyének is a Pico Trujillo nevet adta.

Eközben szívélyes kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal; egy 1955-ben készült fényképen az látható, ahogy mosolyogva öleli meg az Egyesült Államok akkori alelnökét, Richard Nixont.

A kapcsolat azonban fokozatosan megromlott Trujillo emberi jogi visszaélései miatt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Trujillo megbízására megpróbálták meggyilkolni Venezuela elnökét, Rómulo Betancourt-t. Az Egyesült Államok bezárta a nagykövetségét és visszahívta a nagykövetét.

Eisenhower elnök már jóváhagyott egy készenléti tervet Trujillo elmozdítására, arra az esetre, ha egy megfelelő utódot találnak a helyére. Azonban az új Kennedy-adminisztráció az utolsó pillanatban megvonta a hivatalos támogatást egy Trujillo elleni merénylettől.

Kuba sikertelen megszállása a Disznó-öbölben az előző hónapban történt, és Kennedy elnök attól félt, hogy egy hatalmi űr a szomszédos Dominikai Köztársaságban egy újabb Castrót segíthetne hatalomra. „A hidegháború elérte a Karib-térséget” – mondja Bernardo Vega dominikai történész és korábbi washingtoni nagykövet.

Az Egyesült Államok egyetlen anyagi segítsége a merénylethez három M1-es karabély volt, amiket az amerikai konzulátus épületében hagytak, miután visszahívták a nagykövetségi dolgozókat, és a CIA jóváhagyásával átadtak nekik.

A dominikaiak úgy tartják, hogy Imbert tábornok (a képen) igazságot szolgáltatott - Fotó: Archív

A merénylet után néhány nappal Trujillo fia, Ramfis lépett a diktátor helyére, és az összeesküvés szinte minden tagját és tág családjukat letartóztatták.

Imbert tábornok két társát gépfegyverekkel lőtték le, amikor ellenálltak a letartóztatásnak. A másik négyüket börtönbe zárták, és később lőtték agyon őket.

Trujillo halálának helyszíne közelében egy emléktábla emlékezik meg az áldozatukról. Ezen nem a merénylet szó szerepel, hanem az, hogy „ajusticiamiento”, ami spanyolul igazságszolgáltatást jelent.

„Mi, dominikaiak nagyon nem szeretjük, ha a Trujillót megölő embereket merénylőnek titulálják” – mondja Bernardo Vega. „Az ajusticiamiento egyfajta pozitív töltetet ad neki, hogy valami jó dolgot tettek.”

„Személyes elégtétel”

Imbert tábornok az életben maradását a Santo Domingó-i olasz konzul bátorságának köszönhette, aki megengedte neki, hogy hat hónapig a házában bujkáljon.

Még mindig megvan neki az egyik amerikai M1-es karabély, de nem mutatta meg nekem. „Az ember nem mutogatja az ilyesmit” – mondja.

De megmutatta azt a kalapot, amivel álcázta magát a lövöldözés utáni zűrzavaros napokban. Elmeséli, hogy amikor felszállt egy buszra, a sofőr felismerte, de a tette iránti tiszteletből nem fogadott el tőle pénzt.

Felesége pedig előhoz egy pár kopott barna bőrcipőt, amelyet Imbert azon az éjszakán viselt, amikor lelőtte Trujillót. Meglepően kicsik – negyvenes méretűek –, elkopott talpakkal. „Soha nem csináltatta meg őket” – mondja nekem a felesége. „Minden május 30-án ezeket viselte, és néha több napig is hordta őket.”

Forrás: BBC, 2011. május 28.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo