Sok, a világ minden tájáról származó ember számára isteni szerencse, ha Kubába jöhet. Arra a földre, amit Kolumbusz Kristóf a legszebb földnek nevezett, amit emberi szem valaha is látott.

Ezért van az, hogy az embereket gyakran megihleti a kubai valóság, és el szeretnék mesélni a történetüket a saját szemszögükből – ami néha objektív, néha torz, de mindig tükrözi vonzódásukat eme ország szokásaihoz és hagyományaihoz.

Ez történt Lucy Mulloyjal, a New Yorkban élő londoni filmrendezővel is. Ez a kifejező tekintetű és széles mosolyú ifjú hölgy a Prensa Latina hírügynökségnek elmondta, hogy első kubai útja előtt ismeretlen volt számára a szigetország filmgyártása.

„Mindig amerikai, brit és európai filmeket néztem, de itt a fény, az energia, a minták és a színek annyira élőek, ráadásul annyi más dolog is van itt, amit lenyűgözőnek találok” – mondta.

alt

Az első kubai film, amit látott az egykor szovjetunióbeli Mihail Kalatozov által rendezett Soy Cuba volt. Az filmkészítői szempontból „elképesztő” – fogalmazott. „Annak hatására döntöttem úgy, hogy itt készítem el az első játékfilmemet” – tette hozzá. Első kubai útja után filmkészítést tanult New Yorkban, és minden évben ellátogatott a szigetországba. Így született az Una noche (Egy éjszaka) ötlete, ami a vizsgadolgozata lett, mondta.

2012-ben fejezte be a film gyártását, ami három fiatal kubai kitalált történetét meséli el, akik emigrálnak az Egyesült Államokba, és az úton nagyon fontos emberi kapcsolatokra tesznek szert. A nézők végigkövethetik, hogy a három szereplő hogyan fejlődik és találja meg a saját útját, miközben az álmait próbálja megvalósítani.

A film nehéz témákat vet fel: az egyik fiatalember szerelmes egy másikba, és szenved attól, hogy annak az anyja AIDS-es.

„Annyi áldozat után megvalósult az álmom” – mondta Mulloy.

Milyen áldozatokra utal?

Lucy Mulloy: Nem titok, hogy az Egyesült Államok blokádja miatt Kubának gazdasági problémái vannak. Ezért sokkal több erőfeszítésre volt szükség, de hálás vagyok a stábomnak az áldozatokért, ami egyébként nagyon intelligens emberekből áll.

Megtalálták a szükséges megoldásokat. Például daru helyett felmentünk egy épület tetejére; ezek a fajta megoldások nagy kreativitást váltottak ki belőlünk.

Tekintve a készítésének körülményeit, ön független filmnek nevezné az alkotását?

Igen, de az általunk használt alternatív megoldások nem észrevehetőek a filmben. A produkciós stáb elment a hegyekbe, hogy leforgassa a filmet: de ez szakaszokban történt. Nagyon büszkék vagyunk a végeredmény minőségére.

Milyen eseményeken mutatták már be a filmet?

A világpremierre 2012 februárjában a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon került sor. Ez a bemutató nagyon fontos volt számunkra, mert hat évig nagyon keményen dolgoztunk.

Ezután részt vettünk a Tribeca Filmfesztiválon, ahol megnyertük a legjobb rendezőnek, a legjobb filmnek és a legjobb színésznek járó díjat. Mi gyűjtöttük be a rendezvény összes filmje közül a legtöbb elismerést.

Brazíliavárosban elnyertük a legjobb forgatókönyv díját, és ugyanezt kaptuk meg Athénban is. A Bahama-szigeteken a legjobb film, Floridában a legjobb külföldi film, Mexikóban pedig a legjobb színész kategóriájában díjaztak minket.

Divat lett amatőr színészekkel filmet forgatni. Mi a véleménye erről?

Nos, az Egy éjszaka alapvetően nem profi színészekre épült, és castingon választottuk ki a szereplőket. Először megnéztük színészeket az Instituto Superior de Artéból (Kuba művészeti egyeteme), de nem ők nem igazán találkoztak az elvárásainkkal. Néhány szerepet profi színészek alakítottak, például Roly Peña, Félix Beaton, Katia Caso és Amarilis Fumeda, de a főszerepeket amatőrök játsszák. Szeretek amatőrökkel dolgozni, mert ők nagyon frissek, nyitottak és szeretnének tanulni. Ez pozitív tapasztalat volt számunkra, különösen mert olyan sok tehetség van Kubában.

Kihívást jelentett bemutatni ezt a filmet olyan helyeken, amelyeknek mások a szokásai és a valósága?

Igen, mindig is be akartam mutatni Kubában, különösen azért mert a történet az érzelmekről szól, ami elég univerzális téma, ami lehetővé teszi, hogy a közönség azonosuljon a szereplőkkel és tanuljon dolgokat Kubáról. Úgyhogy örülök ennek, mert az emberek mindenhol értik a vicceket és a szomorú pillanatokat is. Jól fogadták a filmet Oroszországban és Svédországban is.

Mit gondol a kubai Új Latin-amerikai Filmfesztiválról?

Hihetetlen, hogy mennyi ember vesz rajta részt. Egy csomó filmfesztiválon voltam már, de itt azt láttam, hogy a színházak tömve voltak, ami nagyon más bárhol máshol a világon.

Számomra ez a reakció a legnagyobb dolog, mert egy rendezőnek a közönség reakciója a legfontosabb. Imádtam bemutatni itt a filmemet, mert az a kubai közönséghez tartozik. Nagyon hálás vagyok a segítségért és támogatásért, amit Kubában sok embertől kaptam.

Mik a következő projektjei?

Van két forgatókönyvem: Még egy éjszaka, ami Kubában játszódik majd, és egy másik, aminek még nincs címe, és Brazíliához és New Yorkhoz kötődik.

Milyennek képzeli a jövő moziját?

Azt szeretném, ha nyitott lenne nemzetközileg, hogy azt mondhass, amit csak akarsz. Fontos, hogy meghallgassuk különböző térségek különböző hangjait, köztük a nőkét. Minden országnak kellene, hogy legyenek filmjei, nemcsak a gazdagoknak.

Úgy gondolom, hogy most a mozi elérhetőbb, és mindannyiunk számára fontos, hogy képviselve legyünk a nagyvásznon.