A Columbia Egyetem „Föld Intézete” nemrégiben közzétette az első boldogság jelentésének eredményeit, amelyből kiderül, hogy Venezuela a legboldogabb ország Dél-Amerikában és Costa Rica után a második legboldogabb ország térségben.
Az ENSZ „Boldogságtalálkozóján” áprilisban bemutatott tanulmány a számos nemzetközi „boldogság” jelentésben összegyűjtött adatokon alapul, például azon a 2011-es Gallup-felmérésen, amely arra kérte az embereket, hogy egy tízes skálán értékeljék elégedettségüket az életükkel.
Csakúgy, mint a többi élen végzett dél-amerikai országé, Venezuela boldogságindexe jónak számít az egész világ boldogságszintjével összehasonlítva is. Noha Venezuela a 19. lett a megvizsgált 156 országból, Costa Rica kivételével a legboldogabbnak bizonyult húsz ország összes többi tagja a fejlett világban található. Venezuela csak egy hellyel maradt el az Egyesült Királyságtól, ami a 18. helyen végzett a tanulmányban.
Amellett, hogy megelőzte némely latin-amerikai szomszédját, úgy mint Mexikót és Brazíliát, Venezuela előrébb végzett, mint sok európai ország, például Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Németország. Az Egyesült Államokkal szövetséges Kolumbia, amit a fejlődés modelljeként szokás emlegetni Latin-Amerikában, ugyancsak meglepően hátul lévő helyre sorolódott, az összes ország között a 41. helyen áll.
A jelentés rímel más felmérések eredményeire is, például a legutóbbi, 2011-ben elvégzett Gallup-felmérésre, amely Venezuelát 124 megvizsgált országból holtversenyben az 5. helyre sorolta Finnországgal az állampolgári boldogság tekintetében. A venezuelaiak szintén rendszerint a „boldog” kategóriával határozták meg magukat a latin-amerikai Latinobarometro jelentésben 2010-ben. E dokumentum szerint a venezuelaiak 84 százaléka „elégedett” az életével, és az állampolgárok 84 százaléka osztályozta magát a „boldog” vagy „nagyon boldog” kategóriával az országban elvégzett legutóbbi GISXXI felmérés során.
Szociális beruházások
A jelentés szerzői szerint, a boldogságot leginkább befolyásoló szociális tényezők a közösség, a kormányzat, a munka, a jövedelem, az értékek és a vallás. Noha a jelentés összefüggést mutat ki a jövedelem és a boldogság szintje között, azt is megállapítja, hogy az anyagi jólét növekedése nem jár szükségszerűen a boldogság növekedésével. A dokumentum az Egyesült Államokat hozza fel bizonyítéknak, ahol a lakosság felső ötödének boldogságindexe nem nőtt, annak ellenére, hogy a személyes vagyonuk hatalmas növekedést könyvelhetett el az elmúlt néhány évtizedben.
Másrészről a jelentés azt is kimutatja, hogy a boldogság jövedelmi szempontja általában rokonságban van az észlelhető egyenlőséggel, arra utalva, hogy a boldogság talán azokban az országokban magasabb arányú, amelyekben igazságosabb a javak elosztása. Miközben ez esetleg magyarázattal szolgál, hogy Venezuela miért szerepelt ilyen jól a jelentésben, mint Latin-Amerika legegyenlőbb országa, a venezuelai kormány is kommentálta az eredményt, mégpedig úgy, hogy az ország boldogságának szintje kapcsolatban van a kormány nagyarányú szociális beruházásaival.
„A szociális tényező figyelembe vétele rendkívül fontos, mert rengeteg venezuelai, akiknek nem volt lehetőségük tanulni, vagy nem jutottak egészségügyi ellátáshoz vagy technológiához, most hozzáférhetnek ezekhez a dolgokhoz,” – mondta Elias Eljuri, a Venezuelai Nemzeti Statisztikai Intézet igazgatója, a VTV állami televízióban adott interjújában.
Eljuri részletekbe menően elmondta, hogy az elmúlt tizenhárom évben a kormány az állami bevételek körülbelül 61 százalékát fektette olyan programokba, amelyek az állampolgárok jólétét célozták meg; például növelték a finanszírozását az ország oktatási és egészségügyi rendszere minden szektorának, valamint számos kulturális és sport projektnek. Ez a szám csaknem 25 százaléknyi növekedést jelent a szociális befektetések terén az előző kormányokhoz képest, amelyeknek a szociális jólétre szánt kiadásai 1986 és 1998 között az állami bevételeknek átlagosan a 36,2 százalékát tették ki.
Eljuri szerint a jelentés megmutatja, hogy nem a „gazdaság mérete” a legfontosabb egy ország boldogsága szempontjából, sokkal inkább az, ahogyan egy ország javai el vannak osztva. Továbbá szembeállította a venezuelai kormány a 2008-as pénzügyi válságra adott válaszát és azon döntését, hogy fenntartja a szociális jóléti befektetéseit a nyugati világ jelenleg is folyó megszorító politikájával.
„Venezuela gazdasága is lejtmenetbe került 2009-2010-ben, mindazonáltal a kormány komoly szociális beruházásai illetve a társadalmi jólétet előtérbe helyező politika, amely számára mindig az ember az első (…) lehetővé tették számunkra (…) hogy fenntartsuk a szegénységi szintet és a munkanélküliség szintjét, ami úgy 8 százalék körül alakul” – mondta.
A közösségre és a kormányzatra vonatkozóan, a venezuelai állami sajtó szintén a boldogságjelentés eredményeit idézte a kormány azon kezdeményezései sikerének újabb bizonyítékaként, amelyek az állampolgárok politikai részvételének növelését célozták meg. Ezeknek az eredményeknek már korábban is voltak jelei: a 2009-es Latinobarometro felmérés azt jelezte, hogy a demokrácia támogatottsága növekedett Venezuelában Chávez elnök hivatali ideje alatt, és ma a legmagasabb a térségben. Ez a felmérés Venezuelát Costa Rica és Uruguay után a harmadik helyre sorolta abból a szempontból, hogy az állampolgárok mennyire tekintenek pozitívan az országuk demokratikus berendezkedésére.
Rachael Boothroyd