Elliott Abrams, aki az 1980-as években az Egyesült Államok Külügyminisztériumának magas rangú hivatalnoka volt, a múlt héten bevallotta, hogy a Reagan-kormányzat tudott arról, hogy az argentin katonai junta módszeresen rabolt el csecsemőket meggyilkolt és bebörtönzött demokráciáért küzdő aktivistáktól és jobboldali, rendszerbarát családoknak adták őket.
Egy a junta nagykövetével való 1982. december 3-i washingtoni találkozó alkalmával, Abrams azt javasolta, hogy a diktatúra úgy tudná „javítani az imidzsét”, ha a Katolikus Egyház segítségével visszaszolgáltatnák a gyermekeket, akik közül néhányan titkos kínzókamrákban születtek, a vér szerinti családjuknak. A találkozó részleteiről Abrams egy emlékeztető jegyzetet készített, amit az USA Külügyminisztériuma 2002-ben oldott fel a titkosítás alól, és ami most kulcsfontosságú bizonyíték a junta egykori hivatalnokai ellen folyó magas szintű eljárásban.
„Amíg az eltűntek meghaltak, addig ezek a gyermekek életben maradtak, és ez jelentette bizonyos értelemben a legsúlyosabb humanitárius problémát” – olvasta fel Abrams a jegyzetéből a Buenos Aires-i szövetségi bíróság előtt videó közvetítésen keresztül tett tanúvallomása során. Azonban ez akkoriban nem rettentette el a Külügyminisztériumot attól, hogy olyan értékelést adjon ki Argentínáról, mint ahol az emberi jogok fejlődőben vannak.
A Plaza de Mayo Anyáit képviselő ügyvéd, Alan Iud, aki azt állítja, hogy mintegy 500 gyereket raboltak el, úgy nyilatkozott, hogy Abrams vallomása „felülmúlta a várakozásainkat”. Mindazonáltal Abrams és a Reagan-kormányzat kapcsolata a katonai juntával nem volt ellenséges, ami feledésbe merült volna a tárgyalás nélkül. Valójában, 1978-ban, még mielőtt elnökké választották volna, Ronald Reagan írt egy cikket a The Miami News-ba, amiben Jimmy Carter elnök az Argentínában tapasztalható rekord számú emberi jogi visszaéléshez való kritikus hozzáállását támadta. Reagan azt az ellenérvet hangoztatta, hogy a katonai junta „a rend helyreállítását tűzte ki célul”, és ez elfelejtődik, amikor „néhány ártatlan” bebörtönzéséről van szó. Azonban emberi jogi szervezetek úgy becsülik, hogy emberek tízezreit kínozták, gyilkolták meg vagy tűntek el Argentína „piszkos háborúja” során. Reagan, egyik első elnöki intézkedéseként megszüntette a katonai segélyek folyósításának korlátozását, amit még Carter rendelt el a rezsim borzalmas emberi jogi minősítései miatt. A kormányzat még meg is vendégelte az argentin tábornokokat egy „elegáns állami vacsorán”. Sőt, Reagan fizetett a hírhedt argentin halálosztagok tagjainak, hogy Hondurasba utazzanak, és ott kontrákat valamint olyan hondurasi félkatonai csoportok tagjait képezzenek ki, mint a rettegett Battalion 3-16, mint ahogyan ezt a Baltimore Sun egy 1995-ös expozéjában feltárta.
Mindeközben nem Argentína az egyetlen latin-amerikai ország, amely szembenéz a véres múltjával – és Abrams az ezekben az országokban történt atrocitásokban is szerepet játszott.
Guatemalában Efraín Ríos Montt áll bíróság előtt népirtásért és emberiesség elleni bűncselekményekért. Ríos Montt, az evangélikus tábornok, aki egy sikeres puccs után 1982-83-ban volt hatalmon Guatemalában, Washington szoros szövetségese volt, és a hírhedt „Amerikák Iskolájában” kapott kiképzést. Azzal vádolják, hogy felelős „1.771 halálesetért, 1.400 emberijog-sértésért és 29.000 őslakos guatemalai kitelepítéséért”.
Reagan, Abrams asszisztálásával, nemcsak eltussolt háborús bűnöket, de támogatta és elősegítette azok elkövetését Guatemalában. Például, 1982 decemberében Reagan elnök Guatemalába utazott, hogy kifejezze, hogy Ríos Montt-t „alaptalan vádak” érték, és a diktátor „progresszív erőfeszítéseit” és a demokrácia valamint a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségét méltassa. Néhány nappal Reagan elnöki látogatása után a guatemalai hadsereg Las Dos Erres-ben 251 férfit, nőt és gyermeket mészárolt le.
Egy másik, friss eset: Mauricio Funes, El Salvador elnöke elnézést és megbocsátást kért az 1981-es El Mozote-mészárlásért, amely során az Atlacatl-különítmény, egy hírhedt, az USA által kiképzett halálosztag mintegy 1.000 embert ölt meg. Ahogy Guatemalában és Argentínában is, Reagan, Abrams segítségével, egyszerre követett el és tussolt el emberijog-sértéseket El Salvadorban. Az ország 12 éves polgárháborún ment keresztül, amely során 70.000 ember vesztette életét. Vélhetően a Reagan által támogatott kormány és félkatonai szervezetek tehetők felelőssé a halálesetek több mint 90 százalékáért. 1993-ban, amikor a Kongresszus tervbe vette a Reagan-kormányzat szerepének vizsgálatát az El Salvador-i emberijog-sértésekben, a felháborodott Abrams úgy fogalmazott, hogy ezek „elítélendő mccarthysta vádak”, valamint hozzátette, hogy „a kormányzat mutatói El Salvadorral kapcsolatban egyike a csodás eredményeknek”.
Sajnos, miközben Latin-Amerika igyekszik kibékülni a kellemetlen múltjával, azért, hogy egy igazságosabb és emberibb jövőt építsen, az Egyesült Államok becsukja a szemét, és soha nem néz vissza. Az amerikai média elszalasztja a kitűnő alkalmat, hogy Abrams karrierjén keresztül megvizsgálja és kommentálja az USA véres és barbár történetét a térségben. Mondhatnánk azt is, hogy létre kellene hozni az Egyesült Államokban egy Tényfeltáró Bizottságot. Mégis, emiatt a szándékos félre nézés és intézményesített büntetlenség miatt az olyan diplomaták, mint Abrams, akit a Philadelphia Inquirer 2001-ben, a szerkesztői őszinteség egy ritka pillanatában úgy festett le, mint „a latin-amerikai zsarnokok alattomos és intrikus elkényeztetője” és mint aki „lelkiismeret-furdalás nélkül hazugságokkal házal”, újra és újra feltűnhetnek Washingtonban, úgy, mint a nemzetbiztonsági tanács tagja George W. Bush elnök idején, vagy Barack Obama elnök nem hivatalos tanácsadója.
Még 2009-ben, Obama elnök következőt válaszolta arra a kérdésre, ami azt firtatta, hogy az bocsánatot kérne a CIA az 1973-as chilei puccsban játszott szerepéért: „Én előre szeretnék tekinteni, nem pedig hátra. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok óriási erőfeszítéseket tett a világ jólétéért.”
Ha a történelem nem ismétli önmagát, az elnöknek és az Egyesült Államok állampolgárainak át kell ezt gondolnia, és visszatekinteni a múltra, hogy az igazságosan menjenek tovább.
Cyril Mychalejko