Kevés olyan vallás van, amely annyira kiismerhetetlen még ma is, mint a vudu. Nincs írott bibliája, a beavatottak, a vudu papok és papnők évszázadok óta őrzik titkaikat. Haitin olyan titkok vannak - mondja egy bártulajdonos -, amit még magunknak sem mondunk el: A vudu haiti "jelenség", a haiti nép fő ideológiai kifejezőereje.

Csak itt vált ilyen kifejlett, erőteljes nemzeti vallássá (a lakosság 80%-a katolikus, de 100%-a vudu hívő), pedig hasonló afrikai eredetű kultusszal máshol is találkozhatunk a kontinensen: ilyen asantería (Kuba, Dominikai Köztársaság), a pocomania (Jamaica), a shango (Trinidad); Brazíliában: a canclomblé (Bahia), a batukve vagy a pará (Porto Alegre), a macumba (Rio de Janeiro), a xango (Pernambuco).

A vudu a régi Dahomey-i Királyságból (Dahomey egykori királyság Nyugat-Afrikában, a mai Benin területén. A 17. században alapították és a 19. század végéig állt fenn, amikor francia csapatok foglalták el, s Franciaország gyarmataihoz, Francia Nyugat-Afrikához csatolták) ered, a rabszolgákkal együtt került Amerikába, ahol más afrikai eredetű elemmel keveredett, de a keresztény hatás is erőteljes benne. E vallási szinkretizmus révén alakult ki a ma vudunak nevezett kultusz.

Maga az elnevezés a fon nyelvcsaládból ered: vodun. Jelentése: isten, lélek, szent tárgy. Haitin a vallás neve, melyet számos módon írnak: vodu, vaudoux, vaudou, vodou, voodoo.

Port-au-Prince utcáit járva az értő szemek rögtön felismerik a házak falára rajzolt, festett, tűzött különleges jeleket, feliratokat, rajzokat, neveket, alakzatokat, melyeknek a vudu vallásban jelentésük van. De ezek a legkülönfélébb helyeken és a legváratlanabb pillanatokban is feltűnhetnek. Buszon, nyakban lógva, a lakás bejárata előtt, fára akasztva, stb.

Egy-egy meghatározott tárgy is lehet jel anélkül, hogy egyszerű tárgyi mivoltában bármit is elárulna jel voltából, pl. ha megáldották, vagy hatalommal ruházták fel.

Hogy mit jelentenek? Csak a beavatottak tudják.

Történelmi háttér

A 18. században a francia gyarmatokon az afroamerika kultuszok és a türelmetlen exkluzivista kereszténység között az összeütközések egyre gyakrabban és egyre durvább formában jelennek meg: az áruként kezelt rabszolgákat kényszerítették, hogy a szigetre érkezés utáni 8 napon belül vegyék fel a kereszténységet. Megtiltották a nem keresztény kultusz gyakorlását. Az erőszakkal elért áttérés pusztán névleges volt, s azzal járt, hogy a kereszténység leple alatt még inkább megőrizték magukkal hozott afrikai hiedelmeiket, hagyományaikat, szokásaikat, legfőképp a vudu vallást. Ez annak is köszönhető, hogy a többi afroamerikai kultuszhoz képest a vudu lényegesen rugalmasabb volt, jobban alkalmazkodott a változásokhoz. A vudu - mint az afrikai törzsi vallások egyesítésének és átdolgozásának terméke, amely szorosan kapcsolódik az eredeti többistenhithez -, vált nemzeti kultusszá. Megtaláljuk benne a szigetre került különböző heterogén csoportok sajátos vallási megnyilvánulásainak legkülönfélébb formáit. E vallás aktív és harcos szerepet töltött be a haiti feketék felszabadító harcában. A 18. század közepén egyre több rabszolga szökött meg a kegyetlen kínzások és a túlfeszített munka elől a hegyekbe, megközelíthetetlen búvóhelyekre. Ők voltak a "marronok", akik szabadon gyakorolhatták saját vallásukat. Így a vudu egyre nyíltabban a felszabadítás vallása lett.

A század közepén egy Makandal nevű, nemes származású afrikai rabszolga, sámán és próféta jelent meg Haitin, aki az iszlám hitben nevelkedett. A fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amiért Limbében letartóztatták és a főtéren elevenen elégették. A néphagyomány hamar magáévá tette és neve bekerült a vudu rítusok könyörgéseinek szövegébe.

A feketék egyfajta prófétának, vagy messiásnak tekintették Makandalt. Az ő nevében esküdtek bosszúra, igazságra és szabadságra. A vudu az ideológiai kohézió megteremtője volt: egyszerre volt rabszolgaság és francia ellenes (s a 20. században az amerikai megszállás elleni ellenállás legfőbb ereje). A vudu a remény és a lázadás tartaléka, s egyben az elnyomottak válasza is volt. A vallás mellett a rabszolgák - napjainkra már elismert önálló nyelve, a créole (kreol) is segítette a haiti nemzet összeforrását.

Az "Antillák gyöngyén" igen bonyolult társadalmi szerkezet alakult ki 1790-re: 31.000 fehér, 28.000 "szabad" fekete és 465. 000 rabszolga részvételével.

A mulattoknak a francia gyarmatokon - így Haitin is - csak minimális jogaik voltak, amit 1771-től tovább csorbítottak azzal, hogy megtagadták tőlük a francia állampolgárságot annak ellenére, hogy nagyobb birtokait voltak, mint a "nagy fehéreknek", a gyarmati oligarchia tagjainak, akik főként kereskedők és földbirtokosok voltak. A "kis fehérek", a kis- és közép-birtokosok, kiskereskedők gúnyt űztek a "nagy fehérekből", mert ők a királytól minden kiváltságot megkaptak, amit viszont tőlük megtagadott. Ugyanakkor megvetették a gazdag színeseket is, ahogy őket a "nagy fehérek". Ez a politika Haitin volt a legveszélyesebb, ahol a mulattok birtokolták a gyarmat gazdaságának egyharmadát, a rabszolgák egynegyedét.

A francia birtokokon használták a legfejlettebb technikát, így a rabszolgatartás, a legelmaradottabb társadalmi berendezkedés a legfejlettebb kapitalista termelési móddal párosult, ez pedig a gyarmatok közül a legszigorúbb rabszolgatartást is jelentette. A francia forradalom hatására 1790-ben összetűzések robbantak ki a "nagy fehérek" és a "kis fehérek" között. Az előbbiek Franciaországgal való szövetséget és nem gyarmati státuszt, az utóbbiak a fennhatóság fenntartását kívánták. A mulattok a fehérek ellen lázadtak fel (1790), majd 1791-ben egy Boukman nevű rabszolga és vudu pap kirobbantotta az Újvilág első és egyetlen sikeres rabszolgafelkelését, a haiti forradalmat.

Augusztus 14-e éjjelén egy öreg rabszolganő, miután megrajzolta a kabbalisztikus jeleket, az áldozati kést egy vaddisznó torkába rejtette és ezt mormolta: Törjük össze a fehérek istenének képét, mely a mi könnyeinket szomjazza, hallgassunk a magunkból feltörő szabadság hívására." A közös hit egyesítette Haiti népét. Kezdetben a mulattok azzal a reménnyel szövetkeztek a fehérekkel, hogy győzelmük esetén ők is részt vehetnek a választásokon. Ezt azonban a "nagy fehérek" megakadályozták, s felbomlott a rövid életű szövetség. A forradalom vezéregyénisége Toussaint L'Ouverture lett, akit a Leclerc vezette napóleoni csapatok 1802-ben foglyul ejtettek és Európába szállítottak, ahol börtönben halt meg.

A rabszolgaság visszaállítására szövetkezett európaiakkal - angolokkal és spanyolokkal - szemben az Egyesült Államok fegyverrel támogatta a feketék forradalmát, melyet Jean-Jacques Dessalines és Alexandre Pétion vezetett győzelemre. Gonaives városában, aki 1804-ben, Haiti néven az ország függetlenségét, a világ első fekete köztársaságát, Latin-Amerika első független államát.

Főként a francia és az angol birtokokon a fehérek és a feketék teljesen elkülönültek, így az afrikai szokások jelentősebb mértékben csak a rabszolga felszabadítás után keveredtek az európaiakkal. Ez a keveredés Amerika nagy részén megtörtént, csak Haitin nem, mert ekkor már nem volt fehér ember a szigeten. Ez jótékonyan hatott a vudu fejlődésre. Haiti függetlensége a vudu kultusz terméke is, s a vudu Haiti egységének legfőbb tényezője. Körülötte alakultak ki a szabadságukért és függetlenségükért hősiesen harcoló rabszolgák kulturális, politikai és vallási erői. A vudu, amely az afrikai beavatási kultuszokból származik, kapcsolatba került a kereszténységgel, a függetlenségi harc idején pedig forradalmi funkcióval is kibővült, s ezáltal jelentős átalakuláson ment át.

1804-ben a katolikus egyház elhagyta az országot, s csak 1860-ban tért vissza, - az ültetvényes gazdálkodás felbomlott és visszatértek az afrikai feudális gazdálkodáshoz; a győztes vezérek nagy földbirtokokhoz jutottak, így a vudu számos helyi változata alakult ki sajátos rítus, szimbólum, zene létrejöttével.

1847-ben Faustin Soulonque lett Haiti elnöke, aki két évvel később, I. Faustin néven császárrá kiáltotta ki magát és a vudut állami vallássá tette.

1915 júliusában amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Port-au-Prince kikötőjében. Francois Duvalier (a későbbi diktátor, Papa Doc) az ország megszállása idején, a nacionalista mozgalom egyik vezetőjeként, még pozitív szerepet játszott. A 30-as években csatlakozott a Groupe des Griots elnevezésű írói körhöz, mely a fekete nacionalizmust és a vuduizmust tekintette a haiti kultúra éltető forrásának. 1956-ban került hatalomra, s mint vudu főpap, az egyházat maga mellé állítva egy szűk réteget tett egyeduralkodóvá. Vudu szimbólumokat és rítusokat alkalmazott, hogy megfélemlítse a haitiakat. A nép meg volt győződve, hogy a vudu tartotta őt hatalmon. Diktatúrájának egyik fő támasza a 30 ezer fős magánhadserege, a Tonton Macout volt, amely az ősi vudu mondák rémének nevéből származik, aki csúf öregember képében jön áldozataiért. 15 éves rémuralma alatt 26 ezer ember tűnt el nyomtalanul. 1964 novemberében kijelentette "én öltem meg Kennedyt".

Az amerikai elnök néhány hónappal korábban - éppen a haiti diktátor terrorja miatt - függesztette fel az országnak nyújtott évi 12 millió dolláros segély folyósítását, s ezért “Papa Doc” bosszút esküdött. 1963 májusában a vudu kultusz "legiszonyúbb átkával" sújtotta az Egyesült Államok elnökét.

Amikor Kennedyt lelőtték, kijelentette: "az Onanga átok 3, 6 vagy 9 hónap alatt éri utol a megátkozottat." A diktatúra elleni harc egyik módja az Egyesült Államokból sugárzott rádióműsor volt. A rádióműsort vudu pap vezette, s azt bizonygatták Haiti népének, hogy a menekültek vudu hatalma erősebb, mint “Pap Doc”-é.

A haitiak 75%-a gyakorolja a vudut. A katolikus papok és a protestáns misszionáriusok tőkét kovácsoltak a Duvalier-család elleni gyűlöletből. A katolikusok a vudut "az ördög vallásának", az evangélikusok a vudu követőit "a sátán gyermekeinek" nevezték. A vudu papok ellen hajsza indult, s 1500-at le is mészároltak közülük, templomaikat elpusztították. Jéremiben a helyi katolikus plébános elégette a vudu dobokat, edényeket és egyéb rituális tárgyakat. 13 vudu pap csak úgy menekülhetett meg, hogy megtagadták vallásukat és kinyilvánították keresztény hitüket.

A haiti egyház ugyan cáfolta, hogy vudu ellenes felkelésre buzdított volna, de a tények igazolják aktív részvételüket. Az öldöklés az egész országra kiterjedt. Az igazság viszont az, hogy a zsarnoki rezsimet legalább annyi katolikus, mint vudu pap támogatta. A vudu és a Duvalier rezsim közötti egyenlőség hirdetése csak ürügy volt a mészárlásra.

A vudu, mint vallás, ellentmondásos szerepet töltött be Haitin. Egyrészt tükrözi a szinte elképzelhetetlen elmaradottságot, tudatlanságot, a haiti vidék reménytelenségét, de ugyanakkor a tömegek elégedetlenségének kifejezésére is szolgál. Nehéz elképzelni, miként lehet ilyen nyomort, ilyen sorsot nyugodtan elviselni. A válasz a vudu.

Még két érdekes tény: az országban kb. 600 orvos van és 50 ezer vudu pap, illetve 1997-ben január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították.