Simor András, költő és műfordító 2010. november 26-án mutatta be a Magyar-Kubai Baráti Társaság rendezvényén a magyarul első alkalommal megjelent guatemalai Humberto Ak'abal Denevérek tánca című verseskötetét.
Az alábbiakban közöljük a könyv előszavát, amelyet Simor András írt.
A könyv utánvételben megrendelhető nálunk az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen is 500 forintért (plusz postaköltség).
Humberto Ak'abal 1952-ben született Guatemalában, Totonicapán körzet Momostenango nevű, kicse indiánok lakta községében. Két éves, amikor az Egyesült Államok szervezte puccs megdönti Jakobo Arbenz elnök haladó kormányát, és kezdetét veszi, az amerikai kormány közvetlen támogatásával a guatemalai hadsereg majd négy évtizedes rémuralma a felperzselt föld taktikájával, paramilitáris szervezetekkel, az indián lakosság népirtásával, több mint 450 maja falu felégetésével, egy millió ember lakóhelyéről való elűzésével. Rigoberta Menchú 1992-ben Nobel-békedíjat kapott, mert felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a Guatemalában folyó népirtásra.
"Félelem / lépkedett a levegőben. // …mikor a háború / földünkre érkezett." (Hallgatag szél), "és szél viszi szerte a visszhangot: / Ajkamisanel! Ajkamisanel! Ajkamisanel! / Gyilkosok, gyilkosok, gyilkosok!" (Virágarcú fájdalom)
Humberto Ak'abal családja jellegzetes monostenangói kicse indián család, megélhetőségüket a fővárosba vitt, juhgyapjúból készült szövetek eladása biztosította. Az iskolát tizenkét éves korában elhagyó fiú vitte édesanyjával a gyapjúkötegeket a rozoga autóbuszhoz, dolgozott a fővárosban szolgaként, pénzt kuporgatva élete első könyvének, a Dorian Gray arcképének megvásárlására, hordárként, utcaseprőként, elvállalva mindent, ami adódott.
Kitanultam az élet ízét,
mint bármelyik szegény indián.
A többi íz
fölösleges nekem.
(Az íz)
Első verseskönyve 1990-ben jelent meg, azóta tizenhét verseskönyvet, két elbeszéléskötetet adott ki, számos nemzeti és nemzetközi díjat kapott, munkái angolul, franciául, héberül, hollandul, németül, olaszul, portugálul is megjelentek.
Humberto Ak'abal verseit maja-kicse nyelven írja, és saját maga fordítja őket spanyolra.
"Maja-kicse énekes vagyok - kezdi legutóbbi könyve előszavát - egy történelemmel és nyelvvel rendelkező néphez tartozom."
Szülőhelyét, ahol jelenleg is él, tartja költészete elsődleges forrásának, indián nagyszüleinek és szüleinek életét, hagyományait: "Népemet akarom könyvem szereplőjévé tenni."
Kétnyelvű költőként tartják számon, hiszen maja-kicseül és spanyolul beszél, olvas, ír.
"Nem a spanyol nyelvet szívtam magamba, / mikor világra jöttem.", és a spanyol nyelvet idegen nyelvnek nevezi, amelyet úgy használ, "mint ki új kulcsot forgat, / másik ajtót nyit ki, másik világba lép be." (A vér öreg éneke)
Idézzünk néhány verset, amelyek a költészete forrásául szolgáló maja-kicse nyelvről szólnak:
Venus, maja-kicse nyelven:
yekoq'ij
(aki fölkelti a napot).
(Venus)
Amikor valaki útra kel,
kicse nyelven azt mondják:
Kin tij wa nube
(megeszem az utamat)
Vagy: kin chap utza'm ri be
(megragadom az út orrát)
(Az utazás)
Falum piacára
kora reggel
megérkeznek a szavak.
Vidám hely,
megízlelheted ott,
milyen ízes nyelv a maja-kicse.
(Ízes nyelv)
Tegyünk hozzá az idézettekhez még egy verset, A tűz énekét. Ezt a költeményt Ak'abal maja-kicse hangutánzó szavak verssé komponálásával alkotta. "A hangutánzó szavaknak központi szerepe van ebben a költészetben, lehetővé teszi Ak'abal számára, hogy hallja és értse a lényeket és a dolgokat" - írja Francisco José Cruz, a költő spanyol kiadója és méltatója. A tűz éneke a spanyol kiadásban is csak maja-kicse hangutánzó szavakkal szerepel, egyetlen nyelvre sem fordítható le, noha a magyar ropog ige mintha a maja-kicse hangutánzó szó rokona volna.
Waq'waq' waq' waq'…
Waq'aq' waq'aq' waq'aq' waq'aq'…
Q'aq q'aq q'aq q'aq…
Rop rop rop rop…
Ropop pop pop pop pop pop pop pop…
Ropop ropop ropop ropop…
Tussssssssssss…
Tusssssssssssss…
Waq'waq' waq' waq'…
Waq'aq' waq'aq' waq'aq' waq'aq'…
Q'aq q'aq q'aq q'aq…
Rop rop rop rop…
Ropop pop pop pop pop pop pop pop…
Ropop ropop ropop ropop…
K'ilix k'ilix k'ilix k'ilix…
K'ilin k'ilin k'ilin k'ilin…
Waq' waq' waq' waq'
Pop pop pop pop…
Waq'aq' waq'aq' waq'aq' waq'aq'…
Ropop ropop ropop ropop…
Q'aq' q'aq' q'aq' q'aq
Pop pop pop pop
Tusssssssssss…
(Ubixonik ri q'aq')
Költészetének közvetlen ihletője Momostenango. Házuk, amelynek nem voltak ajtói, és keresztrúd sem kellett, mert "csak a hideg és mi léptünk be oda" (Ajtók nélkül), illetve a nap, a nádtetőn át vagy a tetőcserepek közé férkőzve, miközben elsápadt a szegénységtől, ami fényénél még szembetűnőbbé vált. "Amikor megszülettem, / két könnycseppet tettek / szemembe, / hogy láthassam, / népem fájdalma mekkora." (Két könnycsepp) Édesanyja, aki várandósként vályogdarabkákat tépett ki a házfalból, és azokat ette, "agyagtejet szoptam, / bőröm / ezért földszínű." (Amikor várandós…) Nagyanyja, aki a guacalfa termését vízzel megtöltve tette ki éjszakára házuk mögé, hogy elijessze a kísérteteket, és aki ezekkel a szavakkal halt meg: "Egy pohár vizet kérek, / mert hosszú lesz az út…" (Álma napján). Wilex nagybácsi, akiről holta után nem lehetett a poncsót levenni, mert "már bőrének tartozéka volt" (Wilex nagybácsi), és akit bizonyára olyan szegényes ládikóban temettek el, hogy a gyászszertartásra összesereglettek azt sustorogták: "milyen kis szaros ládában / ment el ez az úr." (A halott ládája). A nagyapa kolibri, aki azért ment be a házba, "…hogy elbúcsúztassa / az útra készülődőt". (A nagyapa kolibri) A falu lányai, akik "pirkadatkor lágyak, / fonnyadtak alkonyatkor…", mert "a szegénység és a rossz sor / elégetik az ifjúságot / egyetlen napnyugta alatt". (Lágyak és fonnyadtak)
Idézzük újra legutóbbi könyvének előszavát: "Verseimben emlékeim seregét akarom megjeleníteni, egyik darabkát a másik után, barázdáikat szerelemmel és szerelem nélkül, örömökkel és bánatokkal. Bárcsak költészetem maga lenne a nép, olyan hely, ahol a lehetséges olvasó kedvére sétál és nézelődik…"
Különleges szerepük van ebben a világban a kísérteteknek, legyenek emberformájúak, állatformájúak, vagy egyszerűen formátlan fuvallatok, avagy a legfélelmetesebbek, az árnyékformájúak, fehérek, szürkék, feketék, nézzenek az emberekre nappal vagy éjjel, vagy bármelyik pillanatban. A tyúkólat és a kutyát rémisztő ismeretlen szörnyek, a szurokfekete udvaron füttyszóval megjelenők, és olyanok, akik miatt egy rémült gyerek bepisil, és azt hiszi, hogy a szörnyalak pisilte le őt, hiszen a rettenetet oldó humor mindig jelen van Ak'abal költészetében.
A maja-kicse énekest bensőséges kapcsolat köti a tájhoz, a magányos ciprushoz, egy sárral bevont kőhöz, a madarakhoz, kiváltképp az égre hatalmas rózsát rajzolva vonuló sólymokhoz, a kövekhez, amelyek "nem némák, / csupán a csöndet őrzik". (Kövek) Az öreg fák hangjában a nagyapák hangjára ismer, "álmuk a gyökerekben él". (Öreg fák) Szerelmét éjjel pókháló ruhában látja, "tudta a pók, / testednek másra szüksége nincs". (Pókháló) Amikor a szerelem elfogy, "mint vércsepp, hull alá a hold". (Elfogy a szerelem) A szerelmes nem érkezhet későn, mert a nap és a hold pontosak. A szerelem a csillagok órája, nem tegnap és nem holnap, "egyszerűen ma". (Csillagok órája)
Szóljunk végül a kötetzárók két nagy kompozícióról. A levél megrendítő történet az erőszakkal besorozott indiánfiú írástudatlan édesanyjáról. Az úgynevezett "kötelező katonai szolgálat" Guatemalában valójában bűnös embervadászat volt, amitől Ak'abalt veleszületett sántasága mentette meg. A sírok sárga virága hatalmas siratóének, a guatemalai indiánsors jajszava. A világ 1980-ban figyelt fel a kicse indiánokra, amikor egy csoportjuk behatolt a spanyol nagykövetségre tiltakozásul a hadsereg vidékükön folytatott tömeggyilkosságai ellen. A guatemalai kormány támadást indított az épület ellen. A ház kigyulladt, majdnem mindenki meghalt, aki bent volt.
A spanyol nagykövet szerint, aki túlélte a támadást, a guatemalai rendőrök szisztematikusan megöltek minden bent levőt, majd felgyújtották a házat, tetteiket leplezendő. A spanyol kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot Guatemalával.
Kinyíltak a gonoszság kapui,
a halál küldöncei
járnak nappal és éjjel
vérengzésre adva parancsot…
(A sírok sárga virága)
Humberto Ak'abal imát a költészethez ír: "Mi lenne a nyomorultakból, / ha nem léteznél, drága Költészet?" Szerető, társnő, koldusnő, csavargó lány, csoda a költészet: "…együtt eszünk, ha van mint, / felszedjük a maradékot, / és boldogak vagyunk". (Ima )
Keveset kér tőle, egy pohárka bort, csak egyet, legalább olykor-olykor.
Simor András