A salsa, mint zene

bachata-salsa.jpgA salsa gyökerei azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor az "Újvilágban" (kicsit szűkítve: a karibi térségben) még afrikai rabszolgák dolgoztak az ültetvényeken. A fekete földrész dobjainak ritmusaiból, és a spanyol hódítók gitárjainak dallamaiból született meg a ma salsa-nak nevezett zenei stílus alapja. Sorra alakultak ki a különböző zenei hangzások: son, cha-cha-cha, rumba (ez nem az a rumba, amit a versenytáncosok a kötelező öt latin tánc között tartanak számon), bolero (többé kevésbé ez az, amit a versenyzők rumbának neveznek) stb. Az általunk ismert salsa a fent említett zenei stílusok, valamint a cumbia, a bomba y plena, a jazz, a swing, és még számtalan zenei hatás kíséretében alakult ki zseniális kubai  zenészek (Beny More, Arsenio Rodriguez, Celia Cruz stb.), és Puerto-Rico-i (Tito Puente, Larry Harlow, Johnny Pacheco, Bobby Valentin, Eddie Palmieri, stb.) keze nyomán. Maga a salsa szó Larry Harlow 1973-as megjelenésű "Salsa" című albumának nyomán terjedt el a köztudatban, és magyarul "szósz"-t jelent.

A salsa, mint tánc

A salsa, mint tánc, szintén nagyon sokszínű. Megtalálhatjuk benne a kubai rumba, a son, mambo, chachacha elemeit is. Ma már számos stílusban táncolják: kubai, New York-i, Los Angeles-i, Puerto Rico-i salsa, rueda de casino, stb.

Nagy alakjai: Eddie Torres, Frankie Martinez, Angel Ortiz, a Vasquez testvérek...

Rueda de Casino

A rueda de casino a kubai salsa, vagyis a casino közkedvelt formája, amelyben a táncosok csoportot (kört) alkotnak és egy vezető segítségével táncolják az általuk már ismert, spanyol nyelven bemondott (énekelt) figurákat (pl. Sombrero, Adios...) Külön érdekessége ennek a csoportos táncnak a párváltó figurák használata. A figurák elsajátításának folyamatában nagyon hasznos a ruedában való tánc, mindamellett kiváló közösségformáló.

Amit ma salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális lerakódás eredménye. A salsa kialakulása mélyen a latin-amerikai és karibi társadalom történetében gyökerezik. A "salsa" szó jelentése "szósz", "íz", "fűszer", ami a különböző ritmusok keveredésére utal, ugyanis a "salsa" elnevezés eredetileg magára a ritmusra vonatkozott. Sokan - nem ismerve a "salsa" szó valódi jelentéstartalmát - a táncot is salsának nevezik, így egyre inkább ez az elnevezés terjed a világon.

A salsa zenéje

A salsa nevének valódi jelentéstartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-Amerikába.

A szklávék a rabságban is megőrizték és gyakorolták rítusaikat, vallási - mágikus szertartásaikat. Népdalaiknak két alapformája volt: a vallási és a világi dalok, melyek témája a közösség múltjából és jelenéből építkezett.    Hangszereiket hím- és nőneműnek tekintették, s tisztelték testüket, lelküket. Legjellemzőbb és legfontosabb zeneszerszámuk a dob volt, annak az életszemléletnek képviselője, melyet őseik földjén hagytak. A mindennapi kínok közepette a dobszóból merítettek erőt a túléléshez, a megújuláshoz.
Az idők során a kubai zenébe beépült a spanyol vándorok vásári éneke, melyet a szklávék átvettek és átültettek saját gondolkodás- és kifejezésmódjukra.   Nagy szerepet játszott a zene alakulásában az 1791-ben St. Domingue szigetén (a mai Haiti területe) kitört rabszolgafelkelés is. A forradalom elől menekülő franciákkal együtt a nyugat-európai zene is beszivárgott az országba, mely aztán belopta magát a kubai népzenébe és kreolosodott. Így keletkezett több új ritmus is, pl. a bolero, a contradanza és a guajira.

Az első világháború idején jutott el a városokba a himnuszként tisztelt, gúnyos tiszteletlen hangvételű son, mely a sziget feketék alkotta keleti részéből terjedt, s mely a fejlődés egy új impulzusává vált az egész kontinens tánczenéjében. A 30-as évekre annyira megnőtt népszerűsége, hogy minden kubai dalt befolyása alá vont. Így alakult ki a guajira-son, melyet először egy munkás, Joseíto Fernández komponált. Világhírűvé vált dalának címe "Guajira Guántanamera" volt.

A '20-as években az USA-ból a szigetre látogató fekete zenészek hatására a jazz ritmusvilága is keveredett a kubai zenével, ami többek között a mambo és a cha-cha-cha születését eredményezte.

Amit ma salsaként ismerünk, az a konfliktusokkal teli '60-as években született. Ebben az időszakban rengeteg kubai és puerto ricói emigráns érkezett New Yorkba, ahol a társadalom kitaszított és kizsákmányolt rétegévé váltak, ám igyekeztek megőrizni hagyományaikat, kultúrájukat. Az ő közösségük alkotta "Spanish Harlem"-et, vagy ahogy ők nevezték, "El Barrio"-t. Dalaik a közösség sajátos küzdelmeiről, nyomoráról, problémáiról szóltak.

A Beatles-mánia elhatalmasodásával és a popzene fellendülésével a karib zene egy időre háttérbe szorult, ám a '60-as évek végére új hangzások és ötletek fejlődtek ki, melyet a latinók és más bevándorlók is átvettek, s ötvözték a kubai és fekete zenével, a rockzenével, valamint a karib és afrikai folklórral.

További újítás volt, hogy olyan hangszereket (pl. elektromos keyboard) is felvettek, melyek eltértek a karib hagyományoktól, így a zene elvesztette eredeti tisztaságát, viszont egy durva, lázadó, lüktető hangzást kapott.

salsa_1.jpg

A salsa tánca

A salsa egy különleges módon táncolt mambó. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a mambo.

Az autentikus salsa spontán és bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Ritmusa lehet lassú vagy nagyon gyors, ami gyakran egy számon belül is változhat. Kialakulásának történetét tekintve két alapstílusát különböztetjük meg, a kubai és a Puerto Ricó-i stílust.

Zenei örökségének eredete Kuba, de a világban való elterjesztése a Puerto Ricó-i latinok érdeme, akik mindmáig népszerű és globális tradícióként őrzik és terjesztik a salsát.

A kubai salsát eredetileg casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai salsát tekintik minden ma ismert salsa-stílus elődjének, mivel az afrikai és európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a puerto ricói salsa kialakulását is a kubai casinóra és mambóra vezetik vissza.

A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a kubai és Puerto Ricó-i stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a kubai salsa megtartotta a son ösztönösségét.

A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalontánccá fejlődött. A mai tánctörténészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.

A Puerto Ricó-i salsa nem sokkal a kubai casino után keletkezett. Puerto Ricóban a salsát már eleve páros táncként ismerték meg, mely veszítve vallásos jellegéből a férfi és nő közti vonzalom kifejezőeszközévé vált. Az '50-60-as években a karib térségből a latin kultúra központja áttevődött az amerikai nagyvárosokba, többek között New Yorkba.

Ekkor merült fel, hogy a casino ösztönszerű rendezetlensége már nem elégítette ki a gombamód szaporodó táncklubok igényeit, ezért létre kellett hozni egy új, egy tudatos táncot, így megalkottak egy a rumbától és mambótól kölcsönzött alaplépést, mely a tánc összes figurájában megtalálható, s ami aztán az összes ma ismert latin tánc alaplépésévé vált. Ez az "egy lépés előre... egy lépés hátra" volt a Cuban Rumba alap. Azért tehát, hogy a salsa világszerte táncolható legyen, az eddig minden irányba ösztönösen mozgó táncost egységes lépés- és ritmuskorlátok közé kellett szorítani. Később az "elvekkel való tánc" irányvonala visszahatott a szülőföldre, Kubára is, ahol ennek hatására fejlődött ki a csoportos kubai tánc, a Rueda De Casino (a párok kört alkotnak, s a vezető bemondja a figurák neveit).

A latin kultúra térhódításával Amerika keleti parti táncmesterei egy tudatos és rendszerezett alaplépésrendszert alkottak, majd ezt követte az alapfigura- és táncrendszer kidolgozása, melyben közreműködtek a kedvelt showműsorok koreográfusai és táncosai is.