A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Nemzetközi Központja Costa Rica-i partnereivel közösen készített egy tanulmányt arról, hogy a közép-amerikai országban élő bevándorlók milyen hatást gyakorolnak a Costa Rica-i társadalom fejlődésére.

A tanulmányban, amelynek elkészítéséhez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is hozzájárult, az OECD a törvényesen az országban tartózkodó bevándorlókkal kapcsolatban gyűjtött adatokat. Olyanokat vizsgált például, hogy milyen hatással vannak az állami politikákra, milyen tendenciák figyelhetők meg a lakosságba való beilleszkedésükben, illetve, hogy hogyan járulnak vagy nem járulnak hozzá az ország fejlődéséhez. Az OECD szerint Latin-Amerikában Costa Ricában él arányaiban a legtöbb bevándorló. A legfontosabb megállapításokat vesszük végig a következőkben.

A bevándorlók a jobb élet reményében hajlandóak többet dolgozni, mint a helyiek - Fotó: Kent Gilbert/AP

Costa Ricában majdnem minden tizedik ember külföldön született. Kötelező alapfokú oktatásban minden Costa Ricában született gyermek részesül, a bevándorlók körében azonban ez az arány csak 91 százalékos, a Nicaraguában született gyerekek esetében pedig még alacsonyabb.

A bevándorlók „a hozzáadott érték” 11,9 százalékát termelik Costa Ricában, ami magasabb, mint a lakosságbeli arányuk (9,1 százalék). Főleg az alacsonyabb jövedelmű rétegekben találhatók meg, olyan munkahelyeken, mint például az építő- és szállodaipar, vagy a mezőgazdaság. Magas az arányuk a nem hivatalos munkahelyeken, például a háztartási munkák terén is, és bizonyos állásokhoz pedig nem férnek hozzá. A legmagasabban képzett bevándorlók az ingatlanipar, az irodai munkák, a segítségnyújtó szolgáltatások és az ezekkel kapcsolatos tevékenységek területén fordulnak elő. Kevesebb mint hat százalékuk dolgozik például az oktatásban, egészségügyben, pénzügyi területen vagy a közigazgatásban.

Több nő érkezik bevándorlóként Costa Ricába, mint férfi. Arányuk magasabb, mint más közép-amerikai országokban és Mexikóban, ahol ötven százalék körüli. San Joséban a nicaraguai bevándorlók 55,5 százaléka nő. Legtöbbjük valamilyen személyazonosító igazolvánnyal, például útlevéllel vagy munkavállalói engedéllyel érkezik. Az OECD szerint nagy részük már elérte a munkavállalói korhatárt, és magasabb a munkaerő-piaci részvételük, mint a helyi lakosságé. 2011-ben a bevándorolt lakosság 84 százaléka 15 és 64 év közötti volt, a helyi lakosságnak viszont csupán 66 százaléka tartozott ebbe a korcsoportba.

A bevándorlók kevésbé részesülnek a munkaerő-piaci programokból, például szakképzésekből és munkaügyi hivatali segítségből, kevesebb társadalombiztosítást és egészségügyi ellátást kapnak, és kevésbé valószínű, hogy ki tudják használni a mezőgazdaság és az oktatás terén igényelhető támogatásokat. A munkanélküliség aránya valamivel alacsonyabb a körükben, és rendszerint hosszabb a munkaidejük a helyben született Costa Rica-iakénál.

A Nicaraguából érkező bevándorló munkások bérei a Costa Ricában születettek hatvan százalékát érik el, és ez a különbség még nagyobb, ha a nőkről van szó. Mivel a bevándorlók a munkaerőpiac jelentős részét foglalják el, bizonyos munkahelyeken könnyen helyettesíthetik a helyben születetteket. A helyi munkaerő foglalkoztatása bizonyos területeken csökken, ahogy a bevándorló munkások száma nő.

A bevándorlókra fordított közkiadások szinte megegyeznek a helyben születettekre fordított összegekkel, de kevesebb adóbevételt termelnek. Ezt főleg az árucikkekre és szolgáltatásokra kivetett adók és a társadalombiztosítási hozzájárulás területén tapasztalható különbségek okozzák. Ennek ellenére a helyi lakosságra fordított kiadások hatása szintén negatív mérleget mutat. A Costa Rica-iak a helyi munkaerőhöz képest a származási országtól függően ugyan némileg eltérő mértékben, de minden esetben kevésbé produktívnak tartják a bevándorlókat.

A két nemzetközi szervezet által jegyzett tanulmány szerint a bevándorlók nagyobb mértékben is hozzájárulhatnának Costa Rica gazdaságához, ha az ország nagyobb hangsúlyt fektetne arra, hogy munkahelyi előmenetelek lehetővé tételével megkönnyítené a dolgozók beilleszkedését. A „Hogyan járulnak hozzá a bevándorlók Costa Rica gazdaságához?” című fejezet megállapításai szerint a jobb életre való törekvés miatt van az, hogy a bevándorlók magasabb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon, mint a helyiek, magasabb a körükben a foglalkoztatottak aránya és nagyobb valószínűséggel élnek bérből és fizetésből. Ez a törekvés hajtja őket akkor is, ha többet kell dolgozniuk, mint a helyieknek. Ez még akkor is így van, ha kevesebb a fizetésük, és nagyobb valószínűséggel túlképzettek a munkához, amit végeznek, amiért még így is tizenöt százalékkal kevesebb pénzt kapnak, mint a helyiek.

Írta: Guillermo Agudelo

Forrás: The Costa Rica News

Fordította: Latin-Amerika Társaság