Amikor Adriana Ávila Barraza tizenkét hetes terhes volt, rossz híreket kapott. Magzatának feje nem fejlődött megfelelően, és a kilátások nem voltak jók, közölte vele az orvosa. A diagnózist egy röntgenfelvétel is megerősítette a terhessége tizenhatodik hetében. A gyermek koponyájának egy része hiányzott, ezért az agya nem tudott fejlődni. A magzat életképtelen volt.

A Chilében érvényben lévő – még Augusto Pinochet idején 1989-ben bevezetett – teljes abortusztilalmat nőszervezetek évekig tartó kampánya után 2017-ben oldották fel. Azóta lehetséges abortuszt végezni az országban, de csak három szigorú feltétel egyikének fennállása esetén: ha az anya élete veszélyben van, ha a nőt megerőszakolták, vagy ha a magzat életképtelen.

Sokéves küzdelem után 2017-ben oldották fel a teljes abortusztilalmat Chilében - Fotó: Getty Images

Elutasítva

Tudván, hogy a magzatának nincs esélye a túlélésre, Adriana arra kérte orvosát, hogy vessen véget a terhességének. Ő azonban ezt elutasította. A férfi egyike annak a több száz chilei orvosnak, akik magukat „lelkiismereti okokból megtagadóknak” nevezik, mert nem hajlandóak abortuszokat végezni. „Két lehetőséget ajánlott nekem” – mondja Adriana, „várjak, amíg a magzat elhal, vagy »imádkozzak«”.

Adriana teljesen elveszetten elment a főváros, Santiago egyik közkórházába. Az ottani személyzet azonban úgy tűnt, nem hallott az abortusztörvényről, mondta a nő, habár azt már hónapokkal korábban elfogadták. Nem végezték el az abortuszt. Adriana ezután elment egy másik santiagói kórházba, ahol megint elutasították.

Csak egy harmadik kórház orvosai mutattak hajlandóságot a beavatkozás elvégzésére, de azt mondták, hogy szükségük van a nő eredeti orvosának diagnózisára. Ő azonban ezt nem volt hajlandó kiállítani, ami újabb hetekig késleltette a dolgot.

Kétségbeesésében Adriana megkereste a chilei egészségügyi minisztériumot, ami végül megszervezte a műtétet. Ekkorra azonban már huszonhat hetes terhes volt. Művi vetélést hajtottak végre rajta, huszonnégy órányi vajúdás után megszülte a halott magzatot.

„Az életet szolgálni”

Adriana orvosa nem a kivételek közé tartozik. Amikor az abortuszt dekriminalizáló törvényt Michelle Bachelet balközép kormánya elfogadta, egy záradékot csatoltak a jogszabályhoz, amely lehetővé teszi az orvosoknak, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasítsák a beavatkozás elvégzését.

Két évvel később az állami kórházakban dolgozó nőgyógyászok ötöde mondja azt, hogy nem hajlandó abortuszt végrehajtani, még akkor sem, ha a nő élete veszélyben van. A magánklinikákon sokkal több „megtagadó” orvos van, és több száz mentős és altatóorvos szintén elutasítja az ilyen műtétekben való közreműködést.

A „lelkiismereti okokból megtagadók” egyike, Dr. Luis Jensen egy santiagói magánklinikán dolgozik. „Negyven évvel ezelőtt tanultam orvosnak” – mondja. „Az egyetemen azt tanították nekem, hogy az orvosok feladata az, hogy az életet szolgálják, visszaállítsák az egészséget és betegségeket gyógyítsanak. Soha nem tanítottak nekünk olyat, hogy olyan beavatkozást végezzünk, amely halált okoz” – mondja.

Dr. Jensen azt mondja, hogy ha egy anya életét veszély fenyegetné, akkor idő előtti császármetszést hajtana végre, mert az a nézete szerint nem tekinthető terhességmegszakításnak, mivel célja nem a magzat elpusztítása.

Ha egy nőt megerőszakoltak vagy a magzat életképtelen, akkor arra biztatná az illetőt, hogy vállalja a terhességet folytatását. Ez jobb lenne, mint „azzal a tudattal élni, hogy megölted a saját gyerekedet”, érvel.

Camila Maturana a Corporación Humanas civil szervezet ügyvédje, aki számos olyan nőt képviselt, akiktől megtagadták a terhességmegszakítást. Azt mondja, hogy Sebastián Piñera elnök jelenlegi konzervatív kormánya megnehezítette, hogy a nők törvényes jogukkal élve abortuszhoz folyamodjanak.

A Piñera-kormány 2018-ban új szabályokat vezetett be, amelyek megkönnyítik az orvosoknak, hogy „lelkiismereti okokból megtagadók” legyenek. Az állami kórházaknak például már nem kell állandóan készenlétben tartaniuk egy terhességmegszakítást végző orvosi csapatot.

A kormány nemrégiben az alkotmánybíróságon is győzelmet aratott, amikor olyan ítélet született, amely értelmében az abortuszok végrehajtását megtagadó magánkórházak és rendelők továbbra is részesülhetnek állami támogatásokban.

Debora Solís, az országszerte szexuális egészséggel foglalkozó rendelőket működtető Chilei Családvédelmi Szövetség igazgatója azt mondja, hogy az, hogy az állam nem tudja biztosítani a törvényes abortuszhoz való jogot, nők és lányok ezreit kényszeríti arra, hogy illegális terhességmegszakításokhoz folyamodjanak, gyakorlatilag kockára téve az életüket.

„Nagyon egyedül éreztem magam”

Guillermo Ramírez kormánypárti képviselő egyike azoknak, akik védik az orvosok jogát, hogy megtagadják az abortuszok elvégzését. „Személyes véleményem szerint a lelkiismereti okokból való megtagadás egy olyan szabadságjog, amit mindenáron védenünk kell” – mondja.

A korlátozott erőforrások miatt szerinte nem annak kellene a prioritásnak lennie, hogy minden egyes kórházban lehetővé tegyék a terhességmegszakítást. „Chilében sok hiányosság van az egészségügyben. Nincs minden kórházunkban kardiológus, szóval miért kellene, hogy minden kórházban legyenek olyan orvosok, akik abortuszt végeznek?” – érvel.

Azt mondja, hogy ha az első kórház, ahova egy nő bemegy, hogy abortuszt kérjen, nem végzi azt el, akkor az illetőnek el kell mennie egy másikba, ahol megcsinálják a beavatkozást. Adriana Ávila, aki egy magánklinikán és két állami kórházban is próbálkozott, azonban azt mondja, hogy az élmény traumatikus volt.

„Kétségbe voltam esve. Nem tudtam, hogy kihez forduljak. Tudtam, hogy a magzat meg fog halni, úgyhogy nem értem, hogy miért kellett ezen a tortúrán végigmennem” – mondja. „Nagyon egyedül éreztem magam.”

Írta: Grace Livingstone

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság