Törött márványlapok, földön heverő, mohával benőtt sírkövek. Egyes sírok repedéseiből növények nőttek ki. Lassacskán azonban Kuba más régi zsidó emlékeivel együtt a szigetország legrégebbi zsidó temetőjét is rendbehozzák.

A rendbetételt a kormányzat várostörténeti hivatala kezdeményezte, amelynek feladata a kubai főváros kicsinosítása alapításának novemberben esedékes 500. évfordulójára. Városszerte kövezik az utcákat, tisztítják az emlékműveket és helyreállítják a történelmi helyszíneket.

A temető felújítására a város alapításának 500. évfordulója alkalmából kerül sor - Fotó: AP/Ramón Espinosa

Régen elfeledett helyek felújítására is sor kerül. Köztük van a kelet-havannai Guanabacoa kerületben található szinte teljesen elhagyatott zsidó temető is.

„Nagy békét és nyugalmat érzek, amikor kilátogatok a temetőbe. (…) Olyan ez számomra, mintha az édesanyámmal, az egyetlen nővéremmel és az unokaöcsémmel lennék” – mondja Adela Dworin, a Kubai Zsidó Tanács elnöke egy sír mellett, amelyre a halottak iránti tiszteletből a zsidó hagyomány szerint kis köveket helyeztek.

Az örökkévalóságot szimbolizáló kövek az elhunytak neveit veszik körbe. Sok síron olvashatóak vigasztaló szavak jiddis vagy spanyol nyelven, és Dávid-csillagok díszítik őket.

„Az itt eltemetett emberek a háború idején a fasizmus elől menekültek el. Ők alapították a közösséget, amely megvásárolta ezt a területet, hogy temetőt alakítsanak ki rajta” – mondta David Prinstein, a Zsidó Tanács alelnöke. „Történelmi és érzelmi értéke van.”

Elmondta, hogy a zsidó közösség régóta nem tudja összegyűjteni a temető teljes felújításához szükséges kétszázezer dollárt. Az Egyesült Államokban élő zsidók hozzájárultak ugyan egyes sírhelyek költségeihez, de a temető egésze hosszú ideje az enyészeté.

A történeti hivatal mérnöke, Pilar Vega a helyi televíziónak elmondta, hogy körülbelül ezeregyszáz sírhely van a temetőben. Körülbelül ötvenet már helyreállítottak, és várhatóan további százötvenet is megtisztítanak az év végéig. Arról nem beszélt, hogy vajon az egész temetőt helyrehozzák-e, vagy hogy mennyi pénzt költenek rá, de hozzátette, hogy felújították azt a helyiséget is, ahol a zsidó temetkezési szertartások szerint a halottak rituális mosdatása és felöltöztetése zajlik.

A helyreállítási munkálatok éppen akkor zajlanak, amikor Kuba súlyos gazdasági válsággal küzd. Ennek oka a szakértők szerint egyrészről a Trump-kormányzat kereskedelmi embargója, másrészről az áramtermelésre, illetve keményvaluta-szerzésre használt kedvezményes árú venezuelai olajszállítmányok elmaradása. Az ország pénzügyi problémái miatt gondot okoz a hitelezők és a beszállítók kifizetése, aminek következtében olyan alapvető dolgok váltak hiánycikké, mint a csirke és a liszt.

Az elmúlt években a zsidó közösség sem tudta kivonni magát a sziget politikai viharai alól.

Sok zsidó család hagyta el az országot az 1959-es forradalom után, a halottaik viszont ott maradtak, mivel a zsidó hagyomány tiltja a holttestek kihantolását, hacsak nem Izraelbe szállítják őket. Mások a Castro-kormány első éveinek mély szekularizmusa idején elhagyták a vallásukat, vagy pedig Izraelbe költöztek a következő évtizedek időről-időre jelentkező gazdasági válságai idején.

„A családok elmentek, és sokan megfeledkeztek az itt maradottakról” – sajnálkozott Prinstein, aki elmondta, hogy az évtizedek óta elhanyagolt temetőt ki is fosztották.

A zsidó vallás csak az 1990-es években tudott újra megerősödni az szigeten. Ez részben egy elismert sebész, José Miller erőfeszítéseinek volt köszönhető. Miller segített a Kubában szétszóródott zsidóknak újra megtalálni a gyökereiket, amikor a kommunista kormány elutasította a vallási felekezeteket. 2006-ban hunyt el, és a temető kiemelt részén kapott örök nyughelyet.

Jelenleg mintegy ezerötszáz, többségében idős zsidó él Kubában.

A guanabacoai területet 1906-ban vásárolta meg a sziget első héber egyesülete, a temetőt pedig 1910-ben avatták fel zsidók és közép- és kelet-európai leszármazottaik, akik közül sokan a két világháború közötti üldöztetés elől menekültek el.

A temetőben áll egy három méter magas emlékmű is, amely a holokauszt idején meghalt hatmillió zsidó előtt tiszteleg. Hat darab olyan szappant temettek mellé, amelyeket a nácik a koncentrációs táborokban emberi zsírból készítettek.

Dworin, aki szinte az egész családját elveszítette a második világháború során, elmondta, hogy már iskolás volt Kubában, amikor az emlékművet 1947-ben felavatták. A szülei egy kisvárosból érkeztek a mai Lengyelország területéről még a háború 1939-es kitörése előtt, a nagymamája és az unokatestvérei azonban ott maradtak.

A napokban munkások csiszolták a sírköveket, és helyreállították a temető több épületét is. Kövezett járda is készült.

„Nem mi vagyunk az ország egyetlen problémája. A történeti hivatalnak számos helyet kell gondoznia, úgyhogy örök hálánk a zsidó emberek iránti érdeklődésükért és barátságukért” – fogalmazott Dworin.

Írta: Andrea Rodríguez

Forrás: AP

Fordította: Latin-Amerika Társaság