A perui termelésügyi miniszter a héten elutasította azt a chilei javaslatot, hogy a két ország osztozzon meg a pisco eredetmegjelölésén. „Nincs chilei pisco, az Chilében készült szőlőpárlat” – mondta Raúl Pérez-Reves miniszter, hozzátéve, hogy a piscót csak Dél-Peru öt régiójában – Icában, Moqueguában, Tacnában, Arequipában és Limában gyártják.
Antonio Walker chilei mezőgazdasági miniszter javasolta azt, hogy ismerjék el és osszák meg a pisco eredetmegjelölését a nemzetközi piacon. Walker ezt perui kollégájával, Gustavo Mostajóval folytatott tárgyalásán mondta, amikor az utóbbi a múlt héten Chilébe látogatott.
„Mindkét ország perel” – mondta Walker az El Mercurio napilapnak Santiagóban. „Ez pénzbe kerül nekik is, nekünk is, és ha kizárólag a mi országaink gyártják a piscót, ahelyett, hogy minden országban perelnénk, jobb lenne, ha nagyvonalúak lennénk és elismernénk egymást, és megspórolnánk a jogi csatározásokat a perui és a chilei pisco a különböző piacokra való bevezetésekor.”
Idén januárban Peru pert nyert Indiában, hogy a pisco nevet csak a perui italra használják, és Thaiföldön is folyamatban van ilyen per. Walker elmondta, hogy Chile fellebbezést fog benyújtani az indiai ítélet ellen, és hozzátette, hogy Chile mindig is azt mondta Perunak, hogy „nagyvonalúak akarunk lenni, nem versenytársak.”
Indiával együtt Perut jelenleg ötven országban ismerik el a pisco elnevezés jogos használójának.
Azonban a Chilébe irányuló piscoexport – Peru jelenlegi termelésének 41 százaléka – során az italt szőlőpárlatként vagy perui párlatként árulják, hogy megfeleljenek annak a chilei törvénynek, amely tiltja bármilyen piscónak nevezett termék importját. Mintegy tizennyolc perui cég exportálja szőlőpárlatként a termékét Chilébe, amit számos tradicionális termelő árulásnak tekint.
A piscoháború nem új keletű dolog. Először Peru déli partjainál kezdtek piscót gyártani a 16. század végén, és az italt hosszúkás agyagkorsókban tárolták, amit piskusnak neveztek, hasonlóan a kecsuák madarakra használt szavához, a pishkuhoz. A kikötőt, amelyből a borpárlatot Spanyolországba szállították, egy idő után Piscónak nevezték el. A néhai történész, Emilio Romero szerint 1580-ban háromszáz agyagkorsónyi piscót adtak váltságdíjul Francis Drake-nek azokért a foglyokért, akiket a perui partoknál folytatott fosztogatásai során a kikötőből hurcolt el.
Később Chilében is elkezdtek szőlőpárlatot készíteni. 1936-ban Chile Pisco Elquira változtatta a nevét a Nobel-díjas költő, Gabriela Mistral szülővárosának, La Uniónnak, állítólag azért, hogy jogossá tegye a chilei szőlőpártlat piscóként való elnevezését, és így árulhassa bárhol a világon. Mistral tiltakozott ugyan a névváltoztatás ellen, de nem foglalkoztak vele, és Chile keményen dolgozott azon, hogy termékét bevezesse a világpiacra.
Peru viszont lassan ismerte fel piscója értékét, és csak körülbelül az elmúlt három évtizedben lett az ország egyik vezető terméke. Juan Velasco tábornok az 1970-es évek elején a nemzeti büszkeség egyik megnyilvánulásának kiáltotta ki a pisco fogyasztását (a kedvenc márkája a tacamai Demonio de los Andes volt), de a limaiak még évekig ragaszkodtak a whiskyjükhöz. És míg a perui légitársaságok, mind az államiak, mind pedig a magán légitársaságok, még jócskán az 1980-as években is francia borokat kínáltak a járataikon, a LAN Chile az 1970-es évektől kezdve pisco sour koktélokat szolgált fel az első osztályain.
Forrás: Peruvian Times
Fordította: Latin-Amerika Társaság