A gyermekmunka ugyan jelentősen csökkent Latin-Amerikában, de 5,7 millió a törvényes korhatár alatti gyermek még mindig dolgozik, és nagy százalékuk olyan veszélyes, magas kockázatú vagy fizetség nélküli munkát végez, amelyek kimerítik a rabszolgamunka új meghatározását.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szemében, a 2000 óta érvényben lévő „182. sz. Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről” meghatározásának megfelelően a gyermekmunka azt jelenti, hogy a gyermekek a törvényileg előírt korhatár elérése előtt dolgoznak, vagy tilalom alá eső munkát végeznek.
A Latin-Amerikában jelenlévő gyermekmunka egy része kimeríti a modernkori rabszolgaság fogalmát - Fotó: Fabiana Frayssinet/IPS
Ezeknek a gyermekeknek döntő többsége a mezőgazdaságban dolgozik, de sokan olyan magas kockázatú munkát végeznek, mint a bányászat, a házimunka, a tűzijáték-gyártás és a halászat.
A térség három országában, Brazíliában, Mexikóban és Paraguayban különösen jellemző a gyermekmunka, amely magában foglalja a modernkori rabszolgaságot is.
A 7,2 millió lakosú Paraguayban a „criadazgo” hagyománya a gyarmati időkig nyúlik vissza, és ma is jelen van, annak ellenére, hogy az ország törvényei tiltják a gyermekmunkát, mondta Cecilia Gadea ügyvéd az IPS-nek.
„Nagyon szegény családok, rendszerint a vidéki területeken, arra kényszerülnek, hogy pénzügyileg jobb helyzetben lévő rokonaiknak vagy más családoknak adják kiskorú gyermekeiket, akik vállalják, hogy felnevelik, taníttatják és élelmezik őket. Ezt a gyakorlatot nevezik »criadazgónak«, magyarázta Gadea.
„Ezt azonban nem ingyen vagy szolidaritásból vállalják, hanem azért cserébe, hogy a gyermek házimunkát végez” – mondta Gadea, aki a Latin-amerikai Társadalomtudományi Intézetnél (Flacso) ebből a témából írta a szakdolgozatát.
A Global Infancia civil szervezet szerint a Dél-Amerika legszegényebb országának számító Paraguayban, ami egyúttal egyike a világ tíz legegyenlőtlenebb országának is, mintegy 47 ezer gyerek (az országban élő gyerekek 2,5 százaléka) van a criadazgo helyzetében. 81,6 százalékuk lány.
„Az emberek nem akarják elismerni, de ez az egyik legrosszabb fajta munka. Ez nem egy szolidáris cselekedet, aminek be akarják állítani, hanem a gyermekmunka és kizsákmányolás egy fajtája. Egyfajta rabszolgaság is, mivel a gyermekeket olyan feladatok elvégzésére kényszerítik, amely nem felel meg az életkoruknak, megbüntetik őket, és sokuk még a házat sem hagyhatja el” – mondta Gadea.
A kutató szerint az úgynevezett „criaditóknak” (kis szolgák), akik többsége öt és tizenöt év között van, „sok órán keresztül pihenés nélkül kényszermunkát, ház körüli feladatokat kell végezniük; rossz bánásmódban van részük, visszaéléseket szenvednek el, büntetik és kizsákmányolják őket; nem engedik őket iskolába járni; bizonytalan körülmények között élnek; nem kapnak rendesen enni; és nem jutnak egészségügyi ellátáshoz; és más hátrányok is érik őket.”
Csak kisebb részük „ellen nem követnek el visszaéléseket vagy nincsenek kitéve veszélynek, járnak iskolába, játszanak, jól bánnak velük, és részük van minden olyan dologban, ami egy jó élethez vezet”, mondta.
A criadazgo eredete abban a veszélyes kényszermunkában rejlik, amelynek a spanyol gyarmatosítók vetették alá az őslakos nőket és gyerekeket” – magyarázta az ügyvéd.
Paraguayban két háború is pusztított, az egyik a tizenkilencedik század második felében, a második pedig a huszadik század első felében, és ezek következtében a férfi lakosság megtizedelődött, így a nőkre, gyerekekre és idősekre hárult az ország újjáépítésének feladata.
„Az általános szegénység arra kényszerítette az anyákat, hogy jobb jövedelmű családoknak adják a gyerekeiket, hogy azok vállalják át a felnevelésük, taníttatásuk és élelmezésük feladatát, így az anyák a túlélésükre és a romba döntött ország újjáépítésére tudtak koncentrálni” – mondta.
Gadea szerint ez a gyakorlat az egyenlőtlenség és a szegénység miatt tovább él. Nagylétszámú alacsony jövedelmű családok számára „az egyetlen megoldás az, ha egy vagy több gyereküket odaadják, hogy ezzel javítsanak az életkörülményeiken.”
Másrészt „vannak olyan emberek, akiknek szükségük van ezekre a »criadókra«, hogy cselédként dolgozzanak nekik, mert olcsó munkaerőnek számítanak, mivel csak egy kis ételt kell adni nekik, és egy helyet, ahol alhatnak” – mondta.
A kampányok, amelyek ez ellen a paraguayi társadalomban mélyen gyökerező hagyomány ellen indulnak, a társadalom számos rétegéből, köztük a kongresszusból is ellenállást váltanak ki.
Ez egy „rejtett és láthatatlan gyakorlat, amiről alig beszélnek. Sokan a védelmükbe veszik, mert úgy vélik, hogy a szolidaritásról szól, egy eszköz, amellyel a mélyszegénységben élő gyermekek túlélhetnek” – tette hozzá.
A mexikói helyzet
Mexikó egy másik olyan latin-amerikai ország, amelyben nagyon magas a gyermekmunka kihasználása, például a mezőgazdaságban vagy az exportra termelő összeszerelő üzemekben, a maquiladorákban.
A 122 millió lakosú Mexikóban több mint 2,5 millió gyermek – teljes gyermekpopuláció 8,4 százaléka dolgozik. A probléma Colima, Guerrero és Puebla államokban koncentrálódik, magyarázza Joaquín Cortez, a „Modern gyermekrabszolgaság: Gyermekmunka-kizsákmányolásos esetek a maquiladorákban” című tanulmány szerzője.
Cortez elsősorban az ország középső részén lévő Puebla állam textilipari maquiladoraüzemeiben kutatott.
Ott a gyerekek „szélsőségesen veszélyes körülmények dolgoznak, ráadásul több mint 48 órát egy héten, amiért hetente 29 és 40 dollár közötti bért kapnak. A munkaterhelés elviseléséhez gyakran nyúlnak kábítószerekhez, például marihuánához vagy crackhez” – mondta a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) kutatója az IPS-nek.
Egyes maquilákban „vannak stratégiák a felelősségre vonás elkerülésére. A dolgozó gyerekeket munkaügyi ellenőrzésekkor a farmernadrágok erdejében elrejtett vécékbe bújtatják el” – mondta Cortez.
„A munkájuk rendkívül embertelen, forró helyiségekben végzik. Még a legminimálisabb óvintézkedésekben sem részesülnek, mint például a szájmaszk, hogy ne lélegezzék be a farmernadrágok készítéséhez használt homokszemcséket, vagy kesztyű a varrások széttépéséhez, ami felsérti az ujjaikat. Kisebesednek az ujjaik attól, hogy állandóan nagy ollókkal vágják a szöveteket” – mondta.
Összefoglalva, jegyezte meg Cortez, „fokozottabb veszélynek vannak kitéve, mert legalább annyit vagy még többet dolgoznak, mint egy felnőtt és kevesebbet keresnek.”
Időnként ezeket a gyerekeket „verbálisan bántalmazzák, ha nem igyekeznek eléggé, hogy teljesítsék a maquiladorák főnökei által elvárt termelési szintet” – tette hozzá.
Cortez az ilyesfajta gyermekmunkát azon túl, hogy „olcsó munkaerőt jelentenek a kis és nagy maquiladorák tulajdonosainak” az egyenlőtlenségnek, a szegénységnek és az elégtelen társadalmi szervezettségnek tulajdonítja, habár vannak ellenállási kísérletek.
A brazil helyzet
Brazíliában egy a Brazil Földtani és Statisztikai Intézet (IBGE) által 2017-ben közzétett tanulmány azt állapította meg, hogy 1,8 millió öt és tizenhét év közötti gyermek dolgozik az országban, 54,4 százalékuk illegálisan.
A 208 millió lakosú dél-amerikai országban a törvények tizennégy éves kortól engedélyezik, hogy a gyerekek munkát vállaljanak, de csak tanoncként, a 16 és 18 év közötti tinédzserek pedig nem dolgozhatnak éjszakai műszakban, ahogyan veszélyes és egészségtelen körülmények között sem.
A jelentés egyik szerzője, Flávia Vinhaes közgazdász az IPS-nek világossá tette, hogy bár a gyermekmunka nem mindig rabszolga- vagy félrabszolgaszerű körülmények között történik, „az öt és tizenhárom év közötti gyermekeknek semmilyen körülmények között sem szabadna dolgozniuk, mivel az gyermekmunkának minősül.”
Az ebben a korban foglalkoztatottak 74 százaléka nem kap ellenszolgáltatást.
Egy másik mutatóból kiderült, hogy ezeknek a gyerekeknek a 73 százaléka „segítőként” dolgozik, vagyis besegít családja termelő tevékenységébe.
„Mind a ház körüli feladatok, mind pedig a gondozási munkák beleesnek a gyermekmunka tágabb értelmezésébe, mivel akadályai lehet a formális oktatásnak, és hosszú órákat vehetnek igénybe vagy veszélyes körülmények között végezhetik azokat” – mondta Vinhaes.
A kutatás azt mutatta, hogy az öt és tizenhárom év közötti dolgozók 47,6 százaléka a mezőgazdaságban végez munkát, amelynek mélyen gyökerező hagyományai vannak az országban.
„A hagyományos mezőgazdaságban a gyerekek és a tinédzserek a szüleik felügyelete alatt dolgoznak, ez része a szocializációjuknak, vagy így öröklődhetnek tovább az alkalmazott technikák” – mondta.
„Ezt a helyzetet nem szabad összekeverni azokkal a gyermekekkel, akik rendszeresen vagy nap mint nap kénytelenek dolgozni valamilyen javadalmazásért cserébe, aminek következtében azonban károsodik az oktatási és társadalmi fejlődésük, azokkal, akik csak a családjukat segítik” – mondta. „Van egy vékony vonal a kulturális és oktatási célú segítés és munka között.”
Írta: Fabiana Frayssinet
Forrás: IPS
Fordította: Latin-Amerika Társaság