Sokan nem emlékeznek Aurora Reyes Floresre, a lázadó művészre, akinek haláláig ez volt a jelmondata: „Teljesen primitív és vad vagyok. Mindennél jobban szeretem a szabadságot.” A mexikói forradalom gyermekének számító Aurora festő, költő, tanár és szabad és fékezhetetlen szellemű aktivista volt, aki mindig kész volt harcolni az eszméiért, és soha nem állt félre.

1908. szeptember 9-én született Chihuahuában egy porfiriánus (Porfirio Díaz mexikói diktátor híve – a szerk.) családban, ő maga azonban forradalmár volt. Frida Kahlóhoz hasonlóan, akihez tizenhárom éves kora óta baráti szálak fűzték, Aurora is azok közé a nők közé tartozott, akik meg merték szegni a szabályokat és szembe mertek menni a konzervatív és macsó társadalom nemi sztereotípiáival. Megelőzte a korát, és kiállt mind a művészete, mind pedig társadalmi aktivizmusa mellett, amelyek nála gyakran összekapcsolódtak.

Aurora Reyest (középen) gyerekkori barátság fűzte Frida Kahlóhoz - Fotó: Archív

Aurorát sokan, magát is beleértve, a mexikói muralizmus (falfestészet – a szerk.) első női képviselőjének tartják. Margarita Aguilar Urbán, a Mexikói Autonóm Egyetem (UNAM) újságjában megjelent „Aurora Reyes falfestményei: Általános áttekintés” című cikkében ezt írta róla: „A művésznek sikerült hét falfestményt készítenie Mexikóvárosban az évek során, változó időszakokban, ami miatt különböző kontextusok és körülmények jellemzik őket.”

„Az egyik, 1945-ben készült kép tizenkét négyzetméteres és szállítható volt, és a mexikói nők rebozo (ősi eredetű mexikói kendő – a szerk.) viseletét ábrázolta. Azonban megmagyarázhatatlan módon nyoma vesztett, miután kiállították egy az Országos Parasztszövetség által rendezett marha- és mezőgazdasági vásár egyik standjánál.” Egy másik alkotása, a „Vidéki tanítók megtámadása” című kép emelte őt az első mexikói muralisták sorába, és Diego Rivera, José Clemente Orozco és David Alfaro Siqueiros munkáival egyetemben a mexikói muralizmus hivatkozási pontja lett.

Ezen és más falfestményein is olyan kérdéseket dolgoz fel, mint az oktatás vagy a társadalmi harc. Antonio González Orozco mexikói muralista szavai szerint Aurora „egy olyan nő volt, akiknek munkáit mindenek előtt társadalmi küzdelmei határozták meg, mint vidéki tanítóé, mind a képzőművészeti alkotásaiban, mind pedig a szövegeiben, mert az irodalom felé is elkalandozott.” Ő volt az egyik alapítója a Forradalmi Művészek és Írók Szövetségének (LEAR) is.

Munkáiban mindig nagy hangsúlyt kaptak a társadalmi küzdelmek

A nők voltak munkáinak másik nagy témája, akiket műalkotásaiban mindig igyekezett a védelmébe venni. A La Vanguardia de México szerint „a festő mindig is elkötelezett volt a feminista ügy mellett, amit jól mutat »Háborús asszonyok« című munkája, amelyen egy harcos testtartást felvevő asszony látható, amint a karjában a fiát, kezében pedig egy puskát tart.” Reyes nagyban hozzájárult a nők szavazati jogának kivívásához a latin-amerikai országban.

Aurora Reyes nagyon elkötelezett volt a társadalmi küzdelmek iránt. „Extrovertált volt, és nagy lelkesedéssel vett részt mindenben, harcolt minden fronton és helyzetben, ami érdemes volt rá, hogy részt vegyen benne” – fogalmaz González Orozco. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a világ elfeledkezett erről a nagyformátumú és nagy tehetségű nőről, aki megváltoztatta a nők helyzetét, és előmozdította az egyenjogúságért folytatott küzdelmüket.

Forrás: Latinamerican Post

Fordította: Latin-Amerika Társaság