Az európai telepesek megérkezése Ecuadorba mély nyomokat hagyott az ország lakosságán és a környezeten, ez derült ki a The Open University új kutatási eredményeiből. A kutatók a Quijos-völgy függőleges talajmintáin keresztül a terület teljes történetét feltárták a spanyol telepesek 1500-as évekbeli érkezése óta.

A térség őslakos populációjának megtizedelődését a meglepett történészek növényekből mutatták ki. Amikor két ecuadori utazó az 1850-es és az 1860-as években ellátogatott az ecuadori Quijos-völgybe, a tájat sűrűnek, áthatolhatatlannak és „az emberi faj által lakatlannak” írták le.

A Quijos-völgyet ma már újra sűrű növényzet borítja - Fotó: Nicholas Loughlin

A régió a magashegyi rétek és a trópusi esőerdő között húzódó felhőerdői végigfutnak az Andok hegyoldalain. A spanyol telepesek feljegyzései ezzel szemben több mint harmincezer fős quijos népességről számoltak be, akik a területen éltek mindössze háromszáz évvel korábban.

Bár a 19. századi látogatók érintetlennek gondolták a területet, valójában az az európai gyarmatosítás kezdetén ment keresztül mély átalakuláson.

A PhD-jét a The Open Universityn elkezdő Dr. Nicholas Loughlin az ecuadori felhőerdőkben a körülbelül tízezer évvel ezelőtti, legutóbbi jégkorszak idején bekövetkezett változások bizonyítékai után kutatott. A Huila-tóból és a Quijos-völgyből vett talajmintákban prehistorikus polleneket kezdett keresni. A leletek, amelyekre bukkant, azonban sokkal újabb korokhoz kötődtek.

A BBC Newsnak ezt mondta: „Vizsgálni kezdtem a polleneket, a gombák spóráit és a faszeneket [a mintákban]. Egyszer csak elkezdtek megmutatkozni ezek a rendkívül érdekes változások… és amikor időben elhelyeztük őket, akkor nagyon is konkrét fordulópontokhoz tudtuk őket kötni, ahogyan egy bizonyos ponton szinte minden erdő típusú pollen átmegy fű típusú pollenbe.”

„Ezeket történelmi eseményekhez tudjuk kötni; például az európaiak megérkezéséhez a területre, vagy az őslakosok ezt követő eltűnéséhez a térségből.” A talajminta felső ötven centiméterjének karbonos kormeghatározással való vizsgálatával a pollenszemcsék az események részletes kronológiájával szolgáltak Dr. Loughlin számára.

Az európaiak érkezése előtt a térséget nagy részben a quijos népek művelték. Kukoricát termesztettek, és nagyon alacsony volt a fa pollenek aránya – völgyet a mezőgazdaság céljából letarolták. A spanyolok megérkeztével a dolgok hirtelen megváltoztak. A talajmintában lévő faszén megugrása a spanyol uralommal szembeni 16. század közepi felkelés történelmi feljegyzéseivel esik egybe.

Ezt követően a fűpollenek meredek emelkedése szolgál bizonyítékul, hogy az erdő lassan kezdett visszatérni. A természet visszafoglalta a völgyet, és az emberek, akik legkevesebb ezer évig lakták, eltűntek.

Amikorra a 19. századi utazók megírták az úti beszámolóikat, a felhőerdőt már újra benépesítette számos olyan faj, mint amilyenek körülbelül negyvenezer évvel korábban éltek a területen, azelőtt, hogy az első emberek megérkeztek volna Dél-Amerikába.

A közeli városnak, Baezának korábban mintegy tizenegyezer lakosa volt, ami csupán néhány családra csökkent. „Egy kimondottan sűrűn lakott központból egy szinte teljesen üres terület lett… egész biztosan az őslakos népek tömeges elnéptelenedése következett be” – mondja Dr. Loughlin. „Továbbra is úgy vélem, hogy rendkívüli módon alábecsülik az európai gyarmatosítás az őslakos népességre gyakorolt hatását” – tette hozzá.

Dolores Piperno, a Smithsonian Intézet elismert tudósa, aki nem vett részt a kutatásban, méltatta a „nagy jelentőségű és régóta várt információkat” arról, hogy a quijos népek hogyan formálták át az andoki felhőerdőt a mezőgazdasággal, „és az európaiakkal való érintkezés után ezen népesség tragikus hanyatlásának ökológiai következményeiről”.

A paleoökológia, a növényi nyomok ilyetén tanulmányozása, a helyreállító ökológiai projektek számára is hasznos lehet, amikre Dr. Loughlin partnerfolyamatokként tekint. „Sajnálatos, hogy nem nagyon vizsgálták ezen erdők felépülésének hosszú távú ökológiáját” – nyilatkozta a BBC Newsnak.

A jövőben szorosan együtt szeretne működni a jelenleg a térségben élő népekkel, hogy „megvizsgálják, hogy milyen célokat lehetne kitűzni ezeknek az erdőknek a helyreállításához.” „Érdekel, hogy a paleoökológiát és ezeket a régi mintákat hogyan lehet ma és a jövőben felhasználni.”

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság