Raúl Andrés Condori Ypanki egy faház verandáján üldögél, kávét szürcsölget, miközben egy tévé szól a háttérben. Condori egy tizenöt holdnyi banánültetvénnyel rendelkező kistermelő, aki huszonkét évvel ezelőtt költözött Amazónia ezen régiójába, Madre de Diosba. Az elmúlt néhány évben a helyi önkormányzat egy új utat épített ide, ami egy nem hivatalos telepet, Puerto Shipetiarit köti össze a legközelebbi várossal, Salvaciónnal. „Ennek az útnak a megépítése megváltoztatta a helyiek életét” – mondja.

„Azelőtt mélyszegénységben éltek. Most mindenki, aki a folyó mellett él, el tudja adni mezőgazdasági terményeit. A kereskedők autóval jönnek, és megveszik tőlük, amit termeltek. Turisták jönnek, és gyümölcsöt és más dolgokat vásárolnak. Mi gazdák, a mezőgazdaságból és a kereskedelemből élünk.

A távoli vidékekre épített utak ellentmondásos következményekkel járnak - Fotó: Martín López

Nem várt következmények

A sáros Madre de Dios folyó mellett található a Shipetiari őslakos közösség, ahol huszonnégy család gyűjt brazil diót, illetve termel banánt, jukkát és kukoricát.

Romelia Rivera Italiano a közösség kis iskolájában tanít. Ő eredetileg támogatta az útépítés ötletét, de az, mint mondja, emberek beáramlását hozta magával, akik közül egyesek közösségi földjeikre pályáznak. „Illegálisan kivágják a fákat, amikor inkább meg kellene óvniuk az erdőt” – mondta.

Rivera szerint a népességnövekedés még az őslakos közösség életmódját is megváltoztatta. „Azelőtt mindent megosztottunk egymással, segítettük egymást, együtt ettünk. Most mindenki csak a saját földjét műveli” – mondta.

Mateo Augusto Mavite a Shipetiari őslakos közösség vezetője. Ő is azon a véleményen van, hogy az út nem várt következményekkel járt. „Mielőtt megépült volna, úgy véltük, hogy az út jó ötlet” – mondta. „Azt gondoltuk, hogy segíteni fog abban, hogy eladjuk mezőgazdasági terményeinket. Azt gondoltuk, hogy jól jön majd egészségügyi vészhelyzetekben és javítani fog gyermekeink oktatásán, de nem mértük fel a hatását. Sok ember költözik ide. Némelyikünket meg is fenyegették.”

Politikai játszmákat jelentő utak

Az amazóniai utak politikai csatározások tárgyai Peruban. Amikor a környezetvédelmi minisztérium megakadályozta, hogy a helyi kormányzó utat építsen ide, az ellenzéki többségű kongresszus elfogadott egy olyan törvényt, ami támogatta a tervet. A törvény azt javasolta, hogy az utat hosszabbítsák meg mélyebben az esőerdőbe, Boca Manuig és Boca Coloradóig.

Peru akkori elnöke, Ollanta Humala 2015 decemberében hivatalosan megvétózta, és végül el is vetették, de műholdfelvételek tanúsága szerint az út meghosszabbítása ettől függetlenül tovább folytatódott. A kongresszus azóta elfogadott egy még vitatottabb törvényt, aminek értelmében utat építenének Amazónia legtávolabbi részeire, a Brazíliával határos Ucayali államba.

A törvény „nemzeti prioritásként” kezeli utak építését ebbe a határrégióba. A jogszabályt Peru elnöke 2018 januárjában ratifikálta, annak ellenére, hogy kifogásokkal élt ellene a környezetvédelmi és a kulturális minisztérium, mert az szerintük negatív hatással lenne több nemzeti parkra és érintetlen őslakos törzsre.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy automatikusan törvényes lesz utakat építeni Ucayaliba. Bármilyen építési munkálatnak ma is meg kell felelnie az őslakosok jogait és a természetet védő jogszabályoknak.

Élet-halál kérdést jelentő utak

Carlos Tubino, Ucayali kongresszusi képviselője nagy támogatója az útépítési törvénynek. „Meg kell óvnunk a biodiverzitást, de ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy Peru ezen részein nagy a szegénység” – mondja. „Az összeköttetés hiánya miatt egyszerű egészségügyi problémák miatt halnak meg emberek.”

„Meg kell találnunk az egyensúlyt, és azt mondani, hogy rendben, amennyire csak tudjuk, meg fogjuk védeni az erdőket, de nem a mélyszegénység, a súlyos alultápláltság, az oktatás és a világ többi részével való összeköttetés hiánya árán” – jelenti ki.

A perui Amazónia őslakos csoportjait képviselő Perui Amazónia Fejlesztésének Etnikumközi Egyesülete elnöke, Lizardo Cauper azonban azt mondja, hogy az utak nem segítenek a helyi embereken. „Az utak szinonimái az emberi és a kollektív jogok mindenfajta megsértésének” – mondja.

„A Madre de Diosban és az amazóniai régió más részein szerzett összes tapasztalatunk szerint ezek nem fejlődést, csak az erdő pusztítását jelentik” – figyelmeztet. „Egyes területeken még mindig folyik illegális bányászat. Az utak más szereplők, például kábítószer- és emberkereskedők beáramlásához is vezetnek.”

Mindenkinek, aki új utat akar építeni Amazóniába, még mindig meg kell szereznie a környezetvédelmi minisztérium jóváhagyását, de az illegálisan építkező helyi politikusok gyakran támogatásra lelnek a kis gazdálkodók körében, akik Condorihoz hasonlóan úgy vélik, hogy az új utak megváltoztatják az életüket.

Írta: Grace Livingstone

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság