„Egy kemény környéken lakom, és a házunkban vannak drogdílerek is. Odamentem hozzájuk, és elmondtam nekik, hogy a fiam mostantól úgy fog öltözni, mint egy lány, és remélem, hogy támogatni fognak minket, és beszélnek a gyerekeikkel, hogy ne bántsák őt” – idézi fel Jacqueline. „Meglepő módon mindannyian fantasztikusak voltak. Gratuláltak nekem a bátorságomhoz, és soha nem volt semmilyen probléma” – meséli nevetve, amikor visszaemlékszik arra a pillanatra, amikor fia, Vicente Sofía lett. De nem minden ment ilyen simán Jacqueline-nek és a nyolcéves Sofíának.

„Nem az én nevem”

Chile, ahol élnek, egy konzervatív társadalom, és a nevüket megváltoztatni kívánó transznemű embereknek hosszú procedúrán kell átesniük, amely akár évekig is eltarthat. A transzneműek jogaiért küzdő szervezetek szerint ez egy megalázó eljárás, amelynek során pszichológusoktól és pszichiáterektől kell beszerezni szakvéleményeket, és az illetőt meztelenül lefényképezik, hogy kiderüljön, hogy milyen nemű.

Jacqueline és férje Sofía boldogsága érdekében megengedték gyermeküknek, hogy lányként éljen - Fotó: BBC

Azok között, akiknek még nem sikerült végigcsinálni ezt a jogi procedúrát ott van Daniela Vega chilei színésznő is, aki történelmet írt azzal, hogy ő lett az első transznemű díjátadó az Oscar-gálán. Az ünnepség utáni sajtótájékoztatón arra panaszkodott, hogy Chilében „nem a saját nevem szerepel a személyi igazolványomon”.

Egy a nemi identitásra vonatkozó törvénytervezetet – ami engedélyezné a transznemű embereknek, hogy a választott nevükkel azonosítsák magukat az örökölt nevük helyett – jelenleg a kongresszus tárgyalja. A tervezet, amely élvezi Sebastián Piñera elnök támogatását, felgyorsítaná a nem és a név megváltoztatásának menetét a személyazonosító okmányokon, és egyszerűen az okmányirodában is el lehetne végezni. A részletek azonban még vita tárgyát képezik, például az, hogy ezt hány éves kortól lehessen megtenni.

„Itt felnőni felér egy kínzással”

A transznemű aktivisták azt szeretnék, ha a gyerekek mindkét szülő beleegyezésével és pszichológusok támogatásával már tizennégy éves koruktól megváltoztathatnák a nevüket. Jacqueline szerint ezt még előbb, tízévesen kellene lehetővé tenni.

„Itt felnőni felér egy kínzással számukra” – mondja a transznemű gyerekekről, miközben egy padon ül egy parkban, és figyeli, ahogy Sofía és a nővére játszanak. Azt mondja, hogy már jóval korábban világossá vált, hogy Sofía, akit akkor még Vicentének hívtak, lány szeretne lenni.

„Onnantól kezdve, hogy megtanult járni, a nővére ruháit vette fel. Mindig az ő játékaival akart játszani, nem a sajátjaival” – idézi fel. Vicente utálta az első iskoláját, ahol a fiúk kiközösítették őt, mert nem szeretett focizni, és babákkal szeretett volna játszani.

„Utált fodrászhoz járni, sírt és hasfájásra panaszkodott” – emlékszik vissza. „Ezt mondta: »Miért csinálod ezt velem, amikor tudod, hogy mindennél jobban szeretném megnöveszteni a hajam, és copfban hordani?«” – mondja Jacqueline.

Jaqueline és férje kezdetben azt hitték, hogy a gyerekük meleg, de aztán láttak egy dokumentumfilmet a tévében a transznemű gyerekekről, és elvitték több pszichológushoz, akik végül megerősítették, hogy transznemű. Amikor Vicente hétéves volt, a pár eldöntötte, hogy boldogsága érdekében lányként élhet. Onnantól kezdve megengedték neki, hogy megnövessze a haját, lányruhákban járjon, és Sofíának nevezze magát.

Azonban nem mindenki volt ilyen megértő, mondja Jaqueline, és Sofía személyi igazolványa – amelyen még mindig Vicente néven fiúként szerepel – problémákat okozott. „Az egészségügyi központban egy orvos ezt mondta: »Mi ez? Most fiú vagy lány?« Én pedig ezt válaszoltam: »Lány!«, ő viszont a személyi igazolványára nézve ezt mondta: »De ezen az áll, hogy fiú!«” – idézi fel Jacqueline. „Azt kértem tőle, hogy ezt soha többé ne mondja előtte. Az orvos pedig úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Nagyon gúnyos hangsúllyal ezt válaszolta: »Ahogy parancsolja«.”

Kivárás

Jaqueline és a hozzá hasonló szülők meg szeretnék előzni, hogy a gyerekeik hasonló tapasztalatokat éljenek ált, és próbálják megértetni az emberekkel, hogy ez miért ilyen fontos kérdés. Azonban rengeteg olyan konzervatív politikus és vallási csoport van, amelyek keményen küzdenek, hogy megakadályozzák a törvénytervezet elfogadását.

A chilei katolikus egyház feje, Ricardo Ezzati bíboros azt mondta, hogy a gyerekeknek nem szabad jogilag lehetővé tenni a nevük és a nemük megváltoztatását a személyazonosító okmányaikon, mert, mint fogalmazott, „egy macska sem lesz kutya attól, hogy kutya nevet adok neki”. Szavai nagy felháborodást keltettek, de még mindig vannak olyan rétegek a chilei társadalomban, akik támogatják őt.

Jaqueline átvitte Sofíát egy szigorú katolikus iskolából egy másikba, ahol a tanárok támogatóbbak. A család úgy döntött, hogy nem mondják el a gyerekeknek vagy a szülőknek, hogy Sofía transznemű, mert így nem fogják piszkálni. „Ez sokkal jobb, mint az előző iskolám” – mondja Sofía. „Szeretek egyszarvúakkal játszani, lányruhát hordani és tornázni.”

Jacqueline és transznemű közösség más tagjai azt remélik, hogy megváltoznak a chilei törvények, és Sofía és a hozzá hasonlók a jövőben élvezhetik az életüket.

Írta: Jane Chambers

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság