A brit áruházláncok több ezer tonnányi olyan avokádót árulnak, amit egy olyan chilei régióban termelnek, ahol a helyiek azt állítják, hogy az ehhez felhasznált hatalmas vízmennyiség a térség kiszáradásához vezet.

A nagy egyesült királyságbeli áruházakban, például a Tescóban, a Morrisonsban, a Waitrose-ban, az Aldiban és a Lidlben által árult avokádó Chile legnagyobb avokádótermelő tartományából, Petorcából származik, ahol sérülnek a vízjogok.

Az avokádóültetvények használják fel a terület összes vízforrását - Fotó: Alice Facchini

Petorcában számos avokádóültetvény illegális vízelvezető csöveket és kutakat használ, hogy azokon keresztül a folyók vizét használja fel az öntözéshez. Ennek eredményeként a falusiak szerint a folyók kiszáradnak, és a felszín alatt lévő vízkészletek lecsökkennek, ami szárazságot okoz az egész térségben. A helyiek most kénytelenek tartálykocsikkal odaszállított, gyakran szennyezett vizet használni.

Veronica Vilces aktivista, a Vidéki Ivóvíz hálózatok egyik felelőse ezt mondja: „Az emberek megbetegednek a szárazság miatt. Már ott tartunk, hogy az embereknek választaniuk kell, hogy főznek vagy mosnak, földbe ásott lyukakhoz járnak vécére, vagy műanyag zacskókba végzik a dolgukat, miközben a mezőgazdasági vállalatok mind többet keresnek.”

2011-ben a chilei vízügyi hatóság, a Dirección General de Aguas nyilvánosságra hozott egy műholdakkal végzett vizsgálatot, ami azt mutatta, hogy legkevesebb hatvanöt földalatti csatornán vezetik el a folyók vizét a magánkézben lévő ültetvényekhez. Egyes nagy mezőgazdasági vállalatokat meg is bírságoltak jogosulatlan vízhasználatért.

A nagy áruházláncokat képviselő Brit Kiskereskedelmi Konzorcium azt mondta, hogy a boltok tudnak ezekről a vádakról. Az egyik szóvivője így nyilatkozott: „Tagjaink tudnak ezekről az avokádótermelési gyakorlattal összefüggő vádakról a chilei Petorca térségben. A viszonteladók egyeztetni fognak a beszállítóikkal ennek kivizsgálásáról.”

„Felelős iparágként alapvető fontosságú számunkra az ellátási láncban szereplő emberek és közösségek jólétének megóvása az áruk beszerzése során.”

A Lidl elmondta, hogy a náluk árult avokádó többsége olyan beszállítótól származik, amelynek gyakorlatában megbíznak, de meg fogják vizsgálni, hogy van-e náluk olyan gyümölcs, ami Petorcából érkezik.

Egyik szóvivőjük ezt mondta: „Bár nem az összes avokádónk származási helye a chilei Petorca régió, amelyek mégis onnan jönnek, azokat Rainforest Alliance-tanúsítvánnyal rendelkező beszállítóktól vásároljuk. Mindazonáltal aggodalommal értesültünk ezekről az állításokról, és meg fogjuk vizsgálni az ügyet, mind a beszállítónk, mind pedig a Rainforest Alliance vonatkozásában.”

A Vízlábnyom Hálózat szerint egyetlen kiló avokádó megtermeléséhez kétezer liter vízre van szükség – négyszer többre, mint amennyi egy kiló narancshoz, és tízszer többre, mint amennyi egy kiló paradicsomhoz szükséges.

Petorcában ehhez még többre van szükség. „Ez egy nagyon száraz térség, ahol szinte soha nem esik az eső, ezért minden hektár megműveléséhez naponta százezer liter vizet kell felhasználni, ami ezer ember napi vízfelhasználásának felel meg” – mondja Rodrigo Mundaca mezőgazdász és a Modatima környezetvédő szervezet aktivistája.

Az adatok szerint Egyesült Királyság 2016-ban több mint tizenhétezer tonna avokádót importált Chiléből, és csak a tavalyi évben 27 százalékkal nőtt a kereslet. Az import avokádó mintegy 67 százaléka Valparaíso régióból érkezik, ahol Petorca is található.

Vilches és Mundaca is kapott halálos fenyegetéseket a vízjogi aktivizmusuk miatt. „Számos módon próálnak minket megfélemlíteni, és vannak olyan esetek is, amikor az emberek elveszítik a munkájukat az illegális vízvételek elleni tiltakozásuk miatt” – mondja Mundaca. Az Amnesty International foglalkozik az üggyel, és felhívást intézett a támogatásukra.

Falusi hangok

A szárazság a falusiakra gyakorolt hatása egyértelmű, ha ellátogatunk Vilches otthonába. Vilches nem engedheti meg magának, hogy azt a kis ivóvizet használja, amilye van, ezért ásatott egy ciszternát, ahova a mosogatóvizet és a zuhanyzáshoz használt vizet összegyűjti, és vödrökkel abból öntözi a citromfáit, nagy buborékokat eregetve egy szivárványszínű tócsába.

„Évekig az avokádóültetvények használták el az összes mindenféle más célra szánt vizet” – mondja. „És most a folyók is kiszáradnak, éppúgy, mint a víztározók.”

A Santiagótól három órányira északra lévő Petorca tartományt teljesen elborítják az avokádóültetvények, amelyeken leginkább a Hass nevű fajtát termesztik. A fák végeláthatatlan erdeje felkúszik a völgyből a környező lejtőkre, amelyek így azok a talaj barna rögjei helyett zöld színben pompáznak. A smaragd szín erős kontrasztot képez az immáron száraz folyómedrekhez képest, amelyekben egykoron víz hömpölygött.

„Itt több az avokádó, mint az ember, de csak az emberek szenvednek hiányt a vízben, az avokádók soha” – mondja Vilches, miközben a fáit locsolja. Ő a San José-i Vidéki Ivóvíz (APR) hálózat igazgatója, és az ő feladata a víz elosztása a körülbelül ezer háztartás között.

Amellett, hogy károsítja a környezetet és visszafordíthatatlan károkat okoz a helyi ökoszisztémáknak, az aktivisták azt mondják, hogy a hatalmas petorcai avokádóültetvények tönkreteszik a társadalom szövetét és a terület kulturális identitását. A kisgazdák számára lehetetlenné vált, hogy megműveljék a saját földjeiket vagy neveljék az állataikat, ezért az emberek elmennek, hogy máshol keressenek megélhetést.

„Tartományunk elöregszik, a fiatalok a városokba költöznek, és sok férfi az északi bányákban keres munkát” – mondja Rodrigo Mundaca, a Modatima környezetvédelmi szervezet aktivistája. Ragaszkodik hozzá, hogy nem akarja elhagyni a földjét, de kénytelen elismerni, hogy „az élet elviselhetetlenné kezd válni”.

Sok helyi lakos kénytelen a tartálykocsikkal odaszállított vizet használni. Minden személy napi ötven literre jogosult, ami „gyakran nem elég a szükségleteink kielégítésére”, mondja Mundaca. „Szörnyű a minősége. A víz gyakran sárga vagy koszos, máskor erős klórszagot áraszt. Azt mondják, hogy iható, de az emberek megbetegednek, amikor ezt isszák, ezért kénytelenek vagyunk felforralni, vagy palackozott vizet venni.”

2014-ben a San José-i APR tanulmányt készített a teherautókon érkező vízről. Ebben a dokumentumban azt állapították meg, hogy a coliform (ürülékben tenyésző baktérium) szintje sokkal magasabb benne, mint a törvényileg engedélyezett. „A coliform a víz szennyezettségének mértékét jelzi” – magyarázza Vilches. „Már ott tartunk, hogy ahhoz, hogy jó avokádókat küldjünk az európaiaknak, szaros vizet iszunk.”

A megfélemlítésen túl egyes vállalatok azzal igyekeznek bebiztosítani, hogy az emberek befogják a szájukat, hogy „segélyeket” adnak a közösségnek. „Sok olyan ember van, akik támogatják a főnöküket, mert ő ad nekik munkát” – folytatja Mundaca, „és vannak olyan szegény vidékek, ahol az avokádóval foglalkozó üzletemberek templomokat, közösségi központokat, futballpályákat építettek (…), hogy elnyerjék az emberek támogatását. Amikor az emberek a vízhiányra panaszkodnak, azzal fenyegetik meg őket, hogy megvonják ezeket juttatásokat, és rövid úton minden visszatér a megszokott kerékvágásba.”

Az ő ért fenyegetések ellenére Vilches továbbra is megingathatatlan. „Egy lesötétített ablakú autó fékezett le a házam előtt, és sértegettek. Aztán azt mondták, hogy ha nem állok le, akkor megölnek. Pénzt is ajánlottak a hallgatásomért cserébe. De folytatni fogom. A méltóságom nem eladó.”

Írta: Alice Facchini és Sandra Laville

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság