Miközben a kecsua az egyik legtöbb ember által beszélt őslakos nyelv az amerikai kontinensen, nem nagyon vannak írott forrásai. Most a New York-i Egyetem egyik professzora és két diákja azt reméli, hogy ez megváltozhat az új szótárral.

A spanyolok a „kecsua” szóval nevezték el azt az őslakos nyelvet, amely egykoron közvetítő nyelvként szolgált az inka birodalomban. A kecsua azonban egy helytelen elnevezés. A szó egy konkrét földrajzi területre utal, és nem a nyelvre, amelyet durván tízmillió ember beszél például Peruban, Bolíviában és Ecuadorban. A runasimi, ami szó szerint az emberek beszédét jelenti, az az elnevezés, amit az anyanyelvi beszélők elismernek.

A kecsua hiányos írásbeliségén hivatott javítani az új szótár - Fotó: Archív

A spanyol papok honosították meg a kecsua írott formáját, amihez a latin ábécét használták. Domingo de Santo Tomás például kiadott egy kecsua-spanyol szótárt és nyelvtankönyvet a 16. század közepén. Ez nagy szolgálatot tett a dél-amerikai spanyol misszionáriusoknak, akik nyelvi akadályokba ütköztek a hittérítő munkájuk során.

Mindazonáltal kevés figyelmet fordítottak a nyelv tényleges tanulmányozására. Ez csak később, a 20. század környékén következett be, amikor a tudósok nagyobb érdeklődést kezdtek mutatni a kecsua nyelvben kódolt különböző aspektusok iránt. A spanyol papok, például de Santo Tomás, vagy később Diego González Holguín inkább a szavak jelentésének olyan irányú értelmezésével foglalkoztak, hogy azok megfeleljenek az ő Európa-centrikus (és vallásos) világképükbe, ahelyett, hogy a kecsuába beágyazódott andoki kulturális fogalmakat akarták volna megőrizni.

A New York-i Egyetem professzora, Odi Gonzáles elismeri, hogy ezeknek a korai írott forrásoknak alapvető jelentőségük van, de ezeket inkább hiányos történelmi dokumentumoknak tartja. Ezért éveken át végzett szintetizáló kutatást az andoki nyelveken, és szűkebb hazája, Cuzco cuzco-collao nyelvjárását lefordította spanyolra. Ezt a dialektust kezdte el tanítani diákjainak is, amikor 2008-ban bekapcsolódott a New York-i Egyetem (NYU) akkor frissen létrehozott Kecsua Programjába.

Az írott források hiánya azonban a diákokat és tanárukat is akadályozta. „Nekünk kell megírni a szótárt, mert ilyen nincs” – emlékszik vissza Gonzáles a diákjaihoz intézett szavaira. Végül két korábbi diákját, Emily Fjaellen Thompsont és Christine Mladic Janneyt vette maga mellé, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, ami érinti a kecsuául tanulókat az Egyesült Államokban és Peruban egyaránt. Gonzáles egyúttal kiterjesztette a kutatómunkát a kecsua angolra fordítására is.

Hat évnyi állhatatos kutatómunka után a három szerző a Hippocrene Booksnál kiadta a háromnyelvű szótárt, ami az első ilyen jellegű munkának számít az Egyesült Államokban. A tudósoknak, diákoknak és utazóknak egyaránt hasznos könyvben összesen több mint tizenegyezer szócikk van, amelyek három fő részben oszlanak meg: kecsua-spanyol, kecsua-angol és kecsua-spanyol-angol.

A kétnyelvű (spanyol-angol) előszava kiemeli a kecsua nyelvtan több alapvető jellegzetességét. Szinonimák például nincsenek benne. Nincsenek benne írásjelek, például kérdőjelek vagy felkiáltójelek sem, mint más nyelvekben. A szótában szerepelnek az andoki gondolkodásmódnak olyan példái, amelyek beágyazódtak a kecsua nyelvbe, például, hogy a domináns kifejezésmódban sokkal inkább a kollektivizmus a hangsúlyos az individualizmus helyett. Az idő és a tér kettőssége egy másik olyan andoki felfogás, ami megjelenik a kecsua nyelvben.

Mladic Janney, aki Gonzáles egyik első tanítványa volt a New York-i Egyetemen, hangsúlyozta, hogy ez a szótár csupán „az első lépés”. Bőven van még mit kutatni, de egyelőre az első nagy lépés megtörtént a helyes irányba.

Írta: Néstor David Pastor

Forrás: Remezcla

Fordította: Latin-Amerika Társaság