A külföldön dolgozó bevándorlók és az általuk hazaküldött pénz az egyik legnagyobb és gyakran az egyik leginkább figyelmen kívül hagyott formája a szegényebb országok pénzügyi megsegítésének. Gyakran jelentősebb, mint a formális külföldi segélyek.

A Pew Kutatócsoport a bevándorló munkások a családjaik számára hazaküldött pénzek éves forgalmát 547 milliárd dollárra becsüli. A legnagyobb kedvezményezettek között – olyan országok mögött, mint Mexikó, a Fülöp-szigetek és Nigéria – ott van a közép-amerikai El Salvador is.

A hazautalások tavaly El Salvador GDP-jének közel ötödét tették ki - Fotó: Getty Images

A törött kosárpalánkok akár a kosárlabdaszezon végét is jelenthették volna az El Salvador-i Francisco Menéndez Tábornok Országos Intézet középiskolában. Az iskolának, amelyet spanyol mozaikszóval Inframennek hívnak, azonban csak egyszerűen nem volt pénze rá, hogy megjavíttassa őket. Így egy az iskola öregdiákjaiból álló társaság, akik többsége az Egyesült Államokban él, vette meg az új palánkokat.

Ezeket a folyamatosan érkező adományokat a nosztalgia és az elvándorolt, többnyire az Egyesült Államokban élő salvadoriak nagyobb vásárlóereje hajtja. „Amikor mi voltunk diákok, akkor azért tudtunk jobban teljesíteni, mert a tanárok támogattak bennünket. Én személy szerint úgy érzem, hogy ez a legjobb módja annak, hogy visszaadjam azt, amit a tanáraim adtak nekem” – mondta Roberto Pilianni, az Inframen ötvenhat éves öregdiákja, aki harminckét éve San Francisco mellett él. „Ráadásul szívem mélyén salvadori vagyok, akinek minden egyes nap hiányzik a hazája.”

A bevándorlók dollárjai

Több mint kétmillió salvadori él az országon kívül, de továbbra is szoros kapcsolatokat ápolnak szülőhazájukkal, és tavaly több mint négymilliárd dollárt küldtek haza. Az El Salvador-i gazdaság erőteljesen támaszkodik ezekre a hazautalásokra, amelyek 2017-ben az ország bruttó nemzeti össztermékének (GDP) 18 százalékát tették ki. Ezeknek a hazautalásoknak pozitív hatásuk lehet az ország oktatásügyére.

Vannak azonban olyan aggodalmak, hogy ez a kapcsolat bizonytalanabbá válhat amiatt, hogy a Trump-adminisztráció olyan politikát vezetett be, amely az Egyesült Államokban élő salvadori bevándorlók státuszát, még a legálisan ott tartózkodó nem állampolgárokét is, fenyegeti.

2019 szeptemberében mintegy kétszázezer salvadori bevándorló fogja elveszíteni az átmenetileg védett státuszát (TPS), ami a közép-amerikai országot 2001-ben megrázó pusztító földrengés óta lehetővé teszi számukra, hogy legálisan vállaljanak munkát az Egyesült Államokban. A Moody’s hitelminősítő becslése szerint az El Salvadorba érkező hazautalások húsz százaléka érkezik a TPS-szel rendelkezőktől.

A belügyi kitoloncolások száma, ami olyan emberek a határon túlra való kitoloncolását jelenti, akik jellemzően évek óta az Egyesült Államokban élnek, 34 százalékkal megnövekedett a Trump-kormányzat alatt. Most a bevándorlási aktivisták El Salvadorban arról számolnak be, hogy az egyesült államokbeli politikai környezet arra késztet egyes salvadoriakat, hogy megszervezzék a hazatérésüket.

Erkölcsi és pénzügyi támogatás

Az iskolai költségvetésekre már így is nagy nyomás nehezedik, és a bevándorlók pénzeinek elapadása újabb pénzügyi aggodalomra ad okot. „Az országon kívül élő testvéreink gazdasági segítsége óriási, legalább annyira morális, mint gazdasági értelemben” – mondta Manuel Hugo Canjura, az Inframen igazgatója.

Az öregdiákok gyakran segítenek be, és adnak pénzt új egyenruhákra, röplabda-hálókra vagy kosárlabdagyűrűkre, vagy fizetnek kisebb ösztöndíjakat.

„Tekintve, hogy az Inframennek számos diákja származik rossz anyagi hátterű családokból, amelyekben nincs sok választása egy olyan fiatal diáknak, aki többet szeretne elérni, szeretném őket támogatni, és azt közvetíteni számukra, hogy lehetséges egy jobb jövő, amit az oktatáson keresztül elérhetnek” – mondta Pilianni, aki az 1980-as években fejezte be az iskolát. A családja már nem El Salvadorban él, így az iskola megsegítésével adja vissza a kapott támogatást.

El Salvador a világ egyik legerőszakosabb országa a háborús övezeteken kívül. A Szlovénia méretű kis közép-amerikai országban tavaly valamivel kevesebb mint négyezer gyilkosság történt.

Harc a bandakultúra ellen

Nagy kockázatot vállal az, aki El Salvadorban valamelyik bandához csatlakozik. A 6,5 millió lakosú országban hatvanezer bandatag van. Az iskola nem a bandakonfliktusok fő terepe, de a diákok a város minden részéről járnak oda. Egyesek bandák által uralt kerületekben laknak, és a tanárok azt gyanítják, hogy vannak olyan diákok, akik kapcsolatban állnak velük.

A tanítás utáni programok segíthetnek csökkenteni bűnözői aktivitást és a kábítószer-használatot. „Amikor sportolási lehetőséget biztosítunk számukra, amikor olyan értékeket tanítunk nekik, amiket követhetnek” – mondta James Douglas Napoleon kosárlabdaedző. „Ezt próbálom beléjük nevelni – hogy tanulniuk kell, és jól kell viselkedniük, és minden olyan értéket, amelyen nagyon fontosak, különösen ebben a korban.”

Az edző azt gyanítja, hogy a tavalyi fiúcsapat két játékosa bandatag lehetett. Abban bízik, ha megtanítják ezeket a diákokat játszani, annak pozitív hatása lehet rájuk. „Úgy érzem, hogy a sportolás megszabadít minden stressztől. Abban is segít, hogy jobban megismerjük magunkat” – mondta Esmeralda Antillon, a kosárlabdacsapat tizenhat éves játékosa.

Házalás

A tanórán kívüli tevékenységek finanszírozása a kormány feladata, de az igazgató elmondása szerint tavaly nem kapták meg a teljes erre a célra elkülönített költségvetést. Az öregdiákok egyesülete is tud erről.

„Igen, ez az állam feladata kellene, hogy legyen, de mivel az állam nem biztosítja a szükséges dolgokat, az egyesületnek kell alternatívát keresnie. Házalunk, és partnerségeket kötünk” – mondta Marvin Velásquez, az öregdiákok egyesületének azon kevés tagjai egyike, akik még mindig El Salvadorban élnek.

„Óriási a jelentősége a külföldről érkező segítségnek” – mondta Canjura, az iskola igazgatója. „Ha ez megszűnne, akkor őszintén szólva nem tudom, mihez kezdenénk.”

Írta: Anna-Catherine Brigida

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság