Bábaként Petrona Villasboa több mint kétszáz gyermeket segített épen és egészségesen a világra, de amikor saját fiát, Silvio Talaverát megmérgezték, nem tudta megmenteni az életét.

Ennek ellenére Villasboa életét a nagyhatalmú paraguayi szójatermesztők elleni harcnak szentelte, akik azokat a halálos mezőgazdasági vegyszereket használják, amelyek megölték a fiát. 2004-ben elérte, hogy Paraguay történetében először elítéljenek két szójatermesztőt abban az ügyben, amely során bizonyítást nyert, hogy fiának a halálát a mezőgazdasági vegyszerek válogatás nélküli használata okozta. Ha nem lettek volna a termelők gyomirtó szerei Silvino ma huszonhat éves lenne.

Petrona Villasboa perre vitte gyermeke halálának ügyét - Fotó: Leonor de Blas

Halálos mezőgazdasági vegyszerek miatti tragikus gyerekhalál: Silvino története

Silvino bátyjaival és apjával, Juan Talaverával együtt már tizenegy éves korában a Pirapey szójatermelő vállalat földjein dolgozott a dél-paraguayi Itapúa tartományban lévő Edelirában.

2003. január 2-án Silvio unokatestvérével, Gabriel Villasboával a bevásárlásból biciklizett hazafelé ebédelni. A poros úton a perzselő hőségben megpillantották Hermann Schlender szójatermesztőt, amint a traktorjáról permetezte a növényeit az út mentén. Gabriel megvárta, míg a traktor elhalad mellettük, de Silvino gyorsan tekerni kezdett, és nem tudta elkerülni a permetfelhőt, ami beterítette a ruháját és a szatyornyi élelmiszert.

Amikor hazaért, Silvino átadta a bevásárlószatyrot az akkor tizenkét éves nővérének, Sofiának, és elment megmosakodni a Pirayu’i patakba, ami Villasboék háza mellett folyt egy nagyon meredek lejtő aljánál. Édesanyjuk ott mosott, de Silvino nem említette neki a történteket, csak azt mondta, hogy a szeme hirtelen viszketni kezdett. Később lefeküdt az ágyba, és enni sem kelt fel. Délutánra az állapota rosszabbodott, hányt és hasmenése volt.

Villasboa megijedt, amikor észrevette, hogy a többi gyereke is hasonló tüneteket mutat, és egy idő után maga is rosszul kezdte érezni magát. Jaguarete ka’á-ból (egy gyógynövény) és mandarinlevélből teát készített, amit megitatott mindannyiukkal. Kétéves lánya, Patricia azonban rosszabbul lett. Villasboa elvitte őt a María Auxiliadorában lévő legközelebbi kórházba. A kórházban nem voltak felszerelések és szakorvosok, úgyhogy mindannyian továbbmentek a Pirapeytől hatvan kilométerre lévő Hohenauba. Patricia (akit január 5-ig kórházban ápoltak) és Silvino Hohenauban maradtak, amíg Villasboa a többi láztól és hányástól szenvedő fiait és lányait otthon kúrálta gyógyszerekkel.

Silvino teste lebénult, és sebek keletkeztek rajta. Villasboa könnyek között törölgette a fia orrából szivárgó vért. Az orvosok az 52,6 kilométerre lévő Encarnación városában elvégzendő sürgős gyomormosást javasoltak, és a polgármester teherautóján szállították oda.

Silviónak azonban kétszer leállt a szíve, és január 7-én Encarnaciónban meghalt. A halál oka: súlyos mérgezés.

Közel húsz embert érintettek ezek a permetezések. Azon kívül, amin Silvino keresztülhajtott, volt még egy permetezés, ami érintette a környékbeli családokat. A helyiek jellemzően kis parasztházakban (culata jovái) laknak, amelyek két szobából állnak, közös hátsó fallal és tetővel, köztük pedig egy közös tér, amelynek teteje ugyan van, de az egyik oldalfala hiányzik. Ez a szerkezet még kiszolgáltatottabbá teszi a helyieket a permetezéseknek.

Villasboa kilenc gyermeke közül Sofiát és Patriciát kellett kórházban ápolni, de túlélték a második permetezést, ahogy Petrona és Juan többi gyereke: Norma, Juan Ignacio, Antonio, Darío, Juan Alberto és Justiniano is. A közösségükben egy csupán hathónapos csecsemő, és egy másik, alig több mint egyéves gyermek azonban szintén meghalt körülbelül ugyanakkor, amikor Silvino, de családjaik nem mentek bíróságra.

Igazságkeresés mérgező politikák erdejében

A mezőgazdasági vegyszereket gyártó multinacionális vállalatok „gyomirtónak” hívják őket. A Bayer cég „mezőgazdasági védőszerekként” beszél róluk. Petrona Villasboa számára azonban egyszerűen mérgek.

Villasboa gondolkodás nélkül beperelte az amerikai multinacionális agrokémiai és mezőgazdasági biotechnológiai óriásvállalatot, a Monsantót, ami azt a „glifozátnak” nevezett gyomirtót gyártja, amit Silvino vérmintáiból kimutattak. 2015-ben az Egészségügyi Világszervezet a szert potenciálisan rákkeltőnek minősítette.

Paraguayban a Monsanto a legnagyobb gyomirtó importőr. Ugyanez a vállalat fejlesztette ki az Agent Orange-ot, azt a gyomirtót és lombtalanítószert, amelyet az Egyesült Államok hadserege használt a vietnami háborúban, ami a Vöröskereszt szerint egymillió embert tett fogyatékossá. A Monsanto mindig úgy hirdeti a termékeit, hogy azok „biztonságosak” az emberek számára. Villasboa azonban 2004-ben azzal perelte be a vállalatot, hogy félrevezető tájékoztatást adott Paraguayban.

A mezőgazdasági vegyszerek annak a „technológiai csomagnak” a részeként kellenek a szójabab-termesztéshez, amit a Zöld Forradalom elnevezésű paraguayi kormánykezdeményezés hirdetett meg nagyarányú gépesítéssel és génmódosított vetőmagokkal. A kisgazdák számára azonban ez az új rendszer a természet pusztulását hozta, kezdve a talajjal, és alapvetően ellenkezik a hagyományos termelési modellekkel. A génmódosított organizmusokat (GMO-k) olyanra tervezték, hogy ellenálljanak annak a permetezésnek, ami rajtuk kívül minden mást megtámad. A gyomirtók olyan kémiai anyagok, amelyeket azért használnak a mezőgazdaságban, hogy kiirtsák velük a gyomnövényeket vagy a növények betegségeit. A génmódosított növények termesztése, ami jelenleg már minden száz hektárból kilencvenötön folyik Paraguayban, a vegyszerek permetezésének növekedéséhez vezetett.

Az „Igazságot Silvinónak” kampány Villasboa fia tragikus halálának ügyét a bíróságig vitte. Villasboa harcát a Paraszt és Őslakos Nők Szervezete (CONAMURI) támogatta; de más paraguayi és külföldi szervezetek és aktivisták is csatlakoztak hozzá. Közben Villasboa szomszédai aláírásokat gyűjtöttek, hogy azt követeljék, hogy álljon el a szójatermesztők ellen benyújtott keresetektől. Egy alkalommal Schlender egyik munkása egy machetével közelített felé az úton, hogy ráijesszen. Egy másik alkalommal egy pap kereste fel otthon, hogy meggyőzze, hogy álljon el a keresettől. Amikor erre nem volt hajlandó, kiátkozta a nőt. Villasboa azóta nem tette be a lábát a templomba.

Az agressziónak nem volt itt vége. Petrona bátyját, Serapio Villasboát, a Paraguayi Parasztmozgalom (MCP) vezetőjét három orgyilkos halálra késelte a tárgyalás kezdete előtt néhány nappal.

Történelmi precedens a környezetvédelmi törvények terén

A Silvino Talavera halálát vizsgáló perben orvosszakértők felsorolták a gyomirtómérgezés pontos tüneteit, és egyértelműen kijelentették, hogy ez okozta a fiú halálát. A bíróság azonban világossá tette, hogy nem a mezőgazdasági vegyszerekkel való permetezés, hanem a vádlottak gondatlansága a per tárgya.

Végül a két szójatermesztőt két-két év börtönre ítélték: Hermann Sclendert emberölésért és közveszély okozásért, Alfredo Laustenlagert, az ültetvény társtulajdonosát, pedig gondatlanságból elkövetett emberölésért. A szabadságvesztésen kívül fejenként huszonöt millió guaraní (körülbelül négyezer-ötszáz dollár) kártérítés megfizetésére is kötelezték őket az áldozat családjának. A Silvino Talavera ügyében hozott bírósági ítélet történelmi precedenst teremtett, és sürgetőleg hatott a környezetvédelmi törvények átdolgozására. Ma már a szójatermelőknek védőkerítéssel kell elkeríteniük a földjeiket, és csak a széljárástól függően permetezhetnek. Petrona Villasboa és a mellette állók állhatatosságának köszönhetően vannak erre vonatkozó helyi rendeletek és országos szabályozások.

Forrás: Global Voices

Fordította: Latin-Amerika Társaság