Tancítaro tipikus mexikói város benyomását kelti: Van egy központi tere egy színpaddal és egy kis templommal. Érkezésemkor egy temetési szertartás keretében egy mariachi zenekar játszik éppen a tancítarói lakosoknak.

De van valami, ami mássá teszi ezt a különös kisvárost. A Mexikóban mindenütt jelenlévő platós kisteherautók fényesebbek és újabbak itt. Tancítarót fellendítette az avokádó, az itt élő emberek meggazdagodtak a mexikói zöld aranyból. Ezt a települést Mexikó avokádófővárosának nevezik.

A körülbelül harmincezer lakosú városban termelt avokádó elegendő egész Kalifornia igényének kielégítésére. Mexikó termeli a világ avokádójának mintegy 45 százalékát, és Michoacán Mexikó legnagyobb avokádótermelő állama. Csak innen közel kétmilliárd avokádót szállítanak hajóval az Egyesült Államokba.

A helyiek a saját kezükbe vették az üzletük védelmét - Fotó: BBC

És mivel ez jövedelmező iparág, célpontja lett a szervezett bűnözésnek. A Tancítaróba való belépéskor egy sor ellenőrzőpontot lehet látni. Az emberek ezeket filtrosnak, vagyis szűrőknek nevezik. Vannak hivatalosabbak, mások kevésbé azok. Az egyiknél néhány homokzsák van, és pár idősebb férfi ül egy törött autóülésen egy kunyhó mellett. Elhagyunk egy másikat is, amely mellett több kisteherautó áll. Látok egy férfit, akinek egy puska van hátára vetve. Ez egy jól felfegyverzett város.

A „drogháború” Michoacánban kezdődött 2006-ban. Ezt a stratégiát Felipe Calderón akkori elnök kezdeményezte, aki a hadsereggel akarta felszámolni a drogkartelleket. Azonban ezzel korántsem sikerült megoldani a kábítószerekkel kapcsolatos gyilkosságok problémáját, csak azt érték el, hogy a kartellek kisebb csoportokra estek szét, és az erőszak nőtt, ahogy a rivális bandák harcolni kezdtek egymással a kábítószer-kereskedelem ellenőrzéséért.

„2007-től kezdve fegyveresek kezdtek jönni” – mondja Tancítaro polgármestere, Arturo Olivera Gutiérrez. „Elkezdtek nyomást gyakorolni a helyi hatóságokra, átvették a helyi rendőrség feletti ellenőrzést, és félelembe taszították a lakosságot. Sok ember eltűnt, elkezdtek gyilkolni, megfélemlíteni, elfoglalni a földeket.”

Hatékony rendőri erők híján a közösségek fegyvert fogtak, hogy visszaállítsák a közbiztonságot a városaikban, ami 2013-ban az „önvédelmi erők” felemelkedéséhez vezetett Michoacánban. Ugyanez történt Tancítaróban is. De míg Michoacán más részein az önvédelmi csoportokat legyőzte a szervezett bűnözés vagy a kormányerők oszlatták fel őket, Tancítaro lakosai valami mást csináltak.

Avokádórendőrség

A városka főterének egyik oldalán van a tancítarói közbiztonsági testület (CUSEPT) központja. Az épület előtt kilenc-tíz golyóálló mellényt és fegyvert viselő férfi áll.

„Az önvédelmi csoportok megszabadították a települést a szervezett bűnözéstől, utána pedig, a kormány közreműködésével, az avokádótermelőkkel együtt rendőrséget toboroztunk” – magyarázza a CUSEPT vezetője, José Hugo Sánchez Mendoza. „Az elsődleges előfeltétel az volt, hogy az alakulatban ebből a városból származó emberek legyenek.”

Az avokádó iránti kereslet megugrása a szervezett bűnözés figyelmét is felkeltette - Fotó: BBC

A rendőri erőt részben az avokádótermelők finanszírozzák, akik bevételeik bizonyos százalékát fizetik be erre a célra, attól függően, hogy hány hektár földjük van. A városi önkormányzat is hozzájárul az alakulat fenntartásához, és tagjai a szövetségi erőktől kapnak kiképzést.

A CUSEPT-nél valamilyen formában mindenki kapcsolatban van az avokádókereskedelemmel, ami Tancítaro polgármestere szerint a siker receptje. Az embereknek sok vesztenivalójuk van, és szeretnék azt megvédeni, magyarázza. Ezenkívül pénzük is van. A felszerelésük lenyűgöző. Mindannyiuknak van fegyvere, testpáncélt viselnek, és golyóálló kisteherautókkal közlekednek.

Az egyik járőrútjukon Lorena Flores mellett ülök, akinek saját gazdasága van. Elmondja nekem, hogy azért csatlakozott, mert elege volt abból, hogy védelmi pénzt fizessen a bűnözőknek. Hétfőtől péntekig, nyolctól négyig dolgozik a rendfenntartó erőnél. A maradék idejét a farmján tölti. Azt mondja, hogy ma már sokkal biztonságosabb az élet itt.

Közösségi őrök

Egyszer csak megállunk egy kereszteződésnél, ahol egy ellenőrzőpont van egy kétszintes, terepszínűre festett házban. Az ellenőrzőponttal szemben egy csapat férfi beszélget az autóiknál.

Ők annak a tizenhat csoport egyikének a tagjai, akik a rendőrség mellett dolgoznak itt, és jelentik, ha valami gyanúsat észlelnek. Elmondják, hogy vannak fegyvereik, de nem akarják nekem megmutatni.

A rendőrség azt mondja, hogy a közösségi csoportok nem viselik nyíltan a fegyvereiket, de ott vannak, ha a rendőrségnek segítségre van szüksége, és tájékoztatják azt. Ez egy kicsit szürke zónának tűnik, de láthatóan ebben a városban működik.

Jobb félni, mint megijedni

Később találkozom Chema Floresszel, egy gazdag farmerrel, aki 1982 óta van az avokádóbizniszben. Azt mondja, hogy soha nem hitte volna, hogy így megugorhat a kereslet az avokádóra. Ez jó és rossz értelemben is megváltoztatta az életét.

A helyi gazdákat is fegyveres testőrök védik - Fotó: BBC

A vezetőülés mellett megpillantok egy hatalmas puskát. Megkérdem tőle, hogy miért van rá szüksége. „Jelenleg itt biztonságos, van egy csomó óvintézkedés, de más területek csúnyák. Nem szeretnék hazudni” – mondja nekem. „Tizenhat éves korában elrabolták a fiamat. Egymillió dollárt követeltek érte, de én csak felet tudtam fizetni nekik. Engem is elraboltak kétszer.”

Elmondja, hogy van fegyvertartási engedélye, és négy fegyveres testőrt alkalmaz, hogy megvédjék őt és a fiát a nap huszonnégy órájában. Az ilyesfajta biztonsági óvintézkedések túlzónak tűnhetnek egy gazda számára, de láthatjuk, hogy máskülönben milyen rosszra fordulhatnak a dolgok.

Mindenki azt mondja a városban, hogy ma már nincsenek emberrablások, sem védelmipénz-szedés. A Lorenához és Chemához hasonló termelők nyugodtan alhatnak éjszaka. Tancítaro állig felfegyverzett avokádórendőrsége azon van, hogy fénylő pont legyen Mexikó eme sötét időszakában. Az idei év két évtizede a legvéresebb az ország történetében.

Írta: Katy Watson

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság