Alagutat találtak a Nap és a Hold piramisáról nevezetes mexikói Teotihuacán műemlékegyüttes romjai alatt, és a régészek azt feltételezik, hogy a föld alatti folyosóból nyíló kamrák rejthetik az egykori város uralkodóinak temetkezési helyét.
Szakértők szerint egyetlen sír felfedezése is rendkívül jelentős lenne, mert Teothuacan társadalmi struktúrája, ural-kodóinak kiléte még százévnyi régészeti feltárás után is rejtély. Mindeddig ugyanis semmilyen ábrázolást nem találtak sem az uralkodókról, sem sírjaikról. E tekintetben a város különbözik a spanyol hódítás előtti korok többi amerikai kultúrájától, amelyek istenként tisztelték uralkodóikat.
A régészek már 2003 óta gyanították egy rejtett alagút létét, miután egy heves esőzés nyomán megsüllyedt a talaj a Mexikóvárostól nem messze északra található Quetzacóatl templom lábazata alatt. (A Quetzacóatl, azaz Tollaskígyó az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, az első istenpár fia volt. A hiedelem szerint ő teremtette az emberiséget.) A tavaly kezdődött ásatási munkálatok nyomán idén júliusban 12 méterrel a földfelszín alatt rábukkantak az alagút tetejére. Sergio Gomez régész úgy véli, hogy az alagút lehetett a templom fő eleme, e köré épült a szertartási tér.
A kutatók leeresztettek egy kamerát a négy méter széles, sziklába vájt folyosóba. Nem jutottak messzire, mert az alagutat feltehetően i. e. 200-250 körül befalazták, csupán egy 34 méteres szakasz járható. Geofizikai módszerekkel azonban kiderítették, hogy az alagút az elzárás mögött folytatódik, és egy kilenc méter oldal-szélességű, négyszögletes teremben végződik, majdnem pontosan a templom alatt. A durván kivájt folyosó mindkét oldalából egy-egy kisebb helyiség nyílik.
A régészek szerint itt lehetett az uralkodó sírja. Erre utal ugyanis, hogy rengeteg, majdnem ötvenezer darab áldozati tárgyat találtak bennük, kagylókat, jáde-, kő és agyagtárgyakat, cserépedényeket, köztük olyan kerámiaserlegeket, amilyenek korábban még soha, sehonnan nem kerültek elő.
A piramisok, közterek, templomok és utak együttese valamikor egy több mint százezer lakosú város központja volt, alig-hanem a felfedezések kora előtti Észak-Amerika legjelentősebb településévé. A várost egy viszonylag kevéssé ismert civilizáció építette, amely i. sz. 100 és i. sz. 750 között élhette fénykorát. A terület az aztékok érkezésekor - 1300 körül - azonban már elhagyatott volt, ők adták neki a Teotihuacan nevet, amelynek jelentése: "a hely, ahol az emberek jobbá lesznek".
Luis Barba, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem Régészeti Kutató Intézete munkatársa elmondja, hogy mivel a falfestmények és a sziklába vésett képek gazdag leletei ellenére sem állnak rendelkezésükre sem képek, sem nevek, sem más utalások az uralkodóra, egyes szak-értők úgy vélik, a városban megosztott hatalom lehetett, ahol a négy kerület vezetői felváltva uralkodtak.
De ez csak egy a hipotézisek közül. A tény az, hogy mintegy 2500 évvel a város alapítása és 2100 évvel a Teotihuacan-kultúra virágzásának kezdete után az uralkodók kiléte még mindig rejtély. A régészek szerint azonban már nem sokáig.