Eva Golinger amerikai-venezuelai újságíró újfent megkérdőjelezte Hugo Chávez venezuelai elnök halálának gyanús körülményeit. Az aporrea.org weboldal idézi őt: „Mindaz, amit Washington Hugo Chávez kormánya idején elérni igyekezett, most, hogy ő már nincs, megtörténik. A daganatos megbetegedés, amelyben Chávez szenvedett, szokatlanul agresszív és gyanús volt, és minden nap újabb bizonyítékok látnak napvilágot arra nézve, hogy lehetséges, hogy Chávezt meggyilkolták.”

A rák első jeleit 2011 májusában észlelték Chávez szervezetében. Júniusban két műtéten esett át egy erre szakosodott havannai klinikán. Kubai sebészei rosszindulatú daganatot találtak, amit el is távolítottak, de az minden megelőző lépés ellenére baljós szívóssággal áttéteket képzett. Új műtétekre volt szükség. Ez az erőtől duzzadó, fizikailag erős, sportos férfi 2013. március 5-én, 58 éves korában meghalt.

Ezzel kapcsolatban Eva Golinger ezt írja: „Elég csak annyit mondani, hogy az a férfi, aki éveken át az egyik legközelebbi embere volt, és aki gyakran volt vele egyedül és ételt, kávét és vizet vitt neki, ma védett tanú az Egyesült Államokban. Hamarosan fény derül Leamsy Salazar titkos akcióira és szoros együttműködésére a washingtoni hírszerző ügynökségekkel.”

Leamsy Salazar (a képen bekarikázva) személyét sokan gyanúsnak találják - Fotó: EFE

Hugo Chávez testőrsége vezetőjének nevét ritkán lehetett hallani a médiában, amíg az elnök élt. Munkája természetéből adódóan Leamsy Villafaña Salazar kerülte a nyilvánosságot, nem szerette, ha fényképezik, és próbált meghúzódni az árnyékban. Chávez megbízhatónak, megvesztegethetetlennek és profi módon kiképzett bolivári tisztnek tartotta őt. Pontosan így írta le őt egy a 2002. áprilisi Amerika-párti puccskísérletről szóló tévéműsorban. Az összeesküvőknek három napra sikerült eltávolítaniuk Chávezt, de az emberek és a hadsereg segítségével ő végül diadalmasan tért vissza a Miraflores elnöki palotába. A palota tetején üdvözölték a hadsereg tagjai, akik között jól kivehető volt Salazar alakja, amint győzedelmesen lengeti a venezuelai zászlót. Ez a kép lett az ellenforradalom felett aratott győzelem szimbóluma.

Furcsa módon elég keveset tudni Salazarról, és azt is jobbára szűkszavú amerikai forrásokból. Nagycsaládban látta meg a napvilágot 1974-ben, amely Petaréban, a venezuelai főváros egyik nyomornegyedében élt. A középiskola elvégzése után a haditengerészeti akadémián tanult, ahol 1998-ban végzett. Középszerű tanuló volt, 55 fős osztályából a huszonhetedikként végzett. Mindazonáltal 1999-ben Salazart felvették az elnöki díszőrségbe. Leamsy apósának, Tito Rincón Bravo venezuelai védelmi miniszternek nagy szerepe volt ebben a kinevezésben. Salazar Chávez személyes beosztottja lett. Az elnök életének őrületes tempója miatt, ezzel az állással nagyon sok munka járt.

A 2002-es események után Salazart váratlanul egy haditengerészeti bázisra vezényelték a Falcón állambeli Punto Fijo városba. 2006-ban azonban Chávez elrendelte, hogy térjen vissza korábbi biztonsági feladataihoz.

Chávez halála után Salazar látta el a nemzetgyűlés elnökének, Diosdado Cabellónak a védelmét. Salazar különös viselkedése azonban nyugtalanította Cabellót. Akkoriban még mindig heves vita folyt Chávez halálának okairól, és azokról az emberekről, akiknek esetleg benne lehetett a kezük, és végül Cabello arra kérte a védelmi minisztert, hogy adjon más feladatot Salazarnak. Ebben az időszakban Salazar újraházasodott. Az új felesége Anabel Linares Leal lett, a katonai akadémia egyik végzőse, aki személyesen Cháveztől vette át a tiszti kardját. Anabel egy idei a venezuelai fegyveres erők pénzügyeit intézte a Banco Bicentenarióban, ami azt jelentette, hogy hozzáférése volt a külföldről beszerzett fegyverekkel kapcsolatos titkos információkhoz.

Az újdonsült házasok engedélyt kértek ahhoz, hogy a Dominikai Köztársaságba utazzanak nászútra. Az engedélyt megkapták, és a pár nem sokkal később már Santo Domingóban volt, de onnan Spanyolországba utaztak tovább. Az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) különleges gépe vitte ezután Salazart és családját Spanyolországból az Egyesült Államokba.

Így mesélte el Emili J. Blasco, a gyakran az amerikai hírszerző szolgálatok szócsöveként szolgáló spanyol ABC újság washingtoni tudósítója Salazar szökését. Blasco azt állította, hogy Spanyolországban az amerikaiak Salazart hosszasan kihallgatták, hogy megtudják „a rezsimmel való szakításának igazi okait”.

A nemzetközi médiában Salazarról megjelenő történetek, amelyek hasonló hangvételűek voltak, és amelyek nyilvánvalóan azonos forrásból származtak, hangsúlyozták, hogy amíg Chávez élt, Salazar „elkötelezett bolivári” volt, de annak halála után a rezsimmel való szakítás mellett döntött. Salazar ezért 13 hónapon keresztül titkos tárgyalásokat folytatott a DEA-val, nemcsak hogy megszervezze a szökését, de azért is, hogy bizonyos biztosítékokat kapjon saját, valamint felesége és gyermekei védelmére. Azonban a CIA-ról nem szóltak a hírek, csak a DEA-ról. Ennek világos oka van – a CIA egy kémszervezet, és Salazar védelmezői el akarták kerülni minden jelét annak, hogy a férfi régóta titkos kapcsolatban állhatott a „bérgyilkosok irodájával”, tudván, hogy akkor a venezuelai SEBIN (Servicio Bolivariano de Inteligencia Nacional) kémelhárító ügynökség vizsgálni kezdené Chávez meggyilkolásában játszott esetleges szerepét.

Jelenleg a házaspár szövetségi védelem alatt él az Egyesült Államokban, és számos kérdésben tettek vallomást, de elsősorban a bolivári rendszer egyes alakjainak, köztük katonai vezetőknek kábítószer-kereskedelemben” „játszott szerepéről” beszéltek. Ez minden bizonnyal már jóval Salazar szökése előtt tervben volt, és az Egyesült Államok hírszerzési ügynökségei elkezdtek hamis információkat terjeszteni a sajtóban egy úgynevezett „Napok kartell” (Cartel de los Soles) létezéséről, amelyet állítólag Diosdado Cabello és venezuelai tábornokok egy hozzá kötődő csoportja irányít. Cabello kompromittálása megelőző lépés volt, mert az Egyesült Államok hírszerző szervei Chávez legvalószínűbb utódjaként tekintettek rá, akinek azonban még radikálisabb Amerika-ellenes nézetei vannak. Egyes Salazartól (vagy inkább CIA-s és DEA-s tartótisztjeitől) származó információkat használt fel Bumerán Chávez című könyvében Emili J. Blasco, ami aztán 2015 áprilisában egyszerre jelent meg Washingtonban és Madridban.

Salazar főleg arról beszélt, hogy hogyan kísérte el Diosdado Cabellót egy utazásra, amely során tanúja volt annak, hogy a parlament vezetője (!) „közvetlenül részt vett” kábítószerekkel megpakolt motorcsónakok késő esti útnak indításán a Falcón állambeli Paraguaná-félszigeten. A kábítószerek címzettjeiről, illetve arról, hogy ezt az egészet miért a CIA-posztoknak és DEA-irodáknak otthont adó Aruba és Curaçao szigeteihez ilyen közeli helyről kellett lebonyolítani, Salazar nem mondott semmit. Blasco megjegyzései alapján egyesek arra a következtethetnek, hogy a hajók Kubába tartottak! Sőt, Salazar azt állította, hogy Cabello mellett láthatta annak amerikai pénzzel töltött „titkos páncélozott pincéit”, amelyekben „padlótól a plafonig hegyekben álltak a pénzkötegek”. Így néz ki egy drogbáró rejtekhelye egy hollywoodi filmben. Salazar beszámolója szerint – vagy inkább aszerint a fedőtörténet szerint, amelyet az Egyesült Államok hírszerző szolgálatai megálmodtak neki – a drogbizniszben részt venni vonakodó egyik őr esete volt az utolsó csepp a pohárban, ami után Salazar a menekülés mellett döntött: „Halálosan megfenyegették azt az embert.”

Az Amerika-párti média mindent megtesz azoknak a kérdéseknek az elkendőzésére, amelyek elkerülhetetlen felmerülnek Salazar Chávez meggyilkolásának előkészítésében játszott szerepét illetően. Azt állítják, hogy Salazar minden gyanú felett áll: egészen addig becsületesen szolgálta a rendszert és eszményítette Chávezt, amíg rá nem jött, hogy a közvetlen felettesei belekeveredtek a kábítószer-kereskedelembe. A SEBIN által folytatott nyomozás azonban kétségeket vet fel Salazar „makulátlan becsületességével” kapcsolatban. Még az anyja is elismerte, hogy Leamsyre nagy súlyként nehezedett az elnöki testőrségben végzett munkája. Azonban ő nem igyekezett távozni Chávez mellől, mert Salazar elsődleges munkáltatója valaki más volt, és azok az emberek szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy teljesítse a kötelességeit.

Azok a közelmúltbeli sajtóbeszámolók, amelyek kapcsolatot fedeztek fel a venezuelai Napok kartell és a Sinaloa kartell között, jól mutatják az azt a fantáziát és lendületet, amellyel az amerikai hírszerző ügynökségek „üzleteket” koholnak, hogy lejárassák az ellenségüket. 2015 augusztusában és szeptemberében állítólag maga „El Chapo” Guzmán járt Venezuelában, hogy néhány közös projektről tárgyaljon. Futó megjegyzéseket tettek arra, hogy 2009-ben és 2010-ben is „üzleti” úton volt az országban, és jó kapcsolata van Hugo Carvajal tábornokkal, Diosdado Cabello szoros szövetségesével. Ez ugyanaz a Carvajal, akit a DEA 2014 nyarán – diplomata útlevele ellenére – megpróbált elrabolni Aruba szigetéről, és mint kábítószer-csempészt az Egyesült Államokba akarták szállítani hajóval. A sziget tisztviselői ezt megakadályozták, és a tábornok visszatért Venezuelába, ahol Maduro elnök, Diosdado Cabello és más bolivári vezetők hősként fogadták. Naivitás lenne azt hinni, hogy a DEA felhagyott a Carvajal elleni vadászattal. Az amerikai ügynökök által hamisított bizonyítékok miatt még mindig rajta van a „körözési listájukon”. Ezen a listán mások nevei is szerepelnek, akiket a DEA a Napok kartell vezetőiként azonosított.

A Salazar nyilatkozatai éles ellentétben állnak azzal a tiszteletreméltó hazafi képével, amelyet korábban mutatott. Elég árulkodóak Salazar azon állításai, melyek szerint Chávez nem 2013 márciusában, hanem 2012 decemberében halt meg. Ebből következőleg minden bizonnyal Chávez összes hozzátartozója, a bolivári kormány tagjai, a kubai vezetők és a kubai kémelhárítás is részt vett ebben a trükkben. Ezt azért csinálták, hogy megőrizzék a „Maduro frakciójának” érdekeit szolgáló kormány jogfolytonosságát. Így minden rendelet és határozat, amelyet az elnök december után aláírt csalásnak, a Maduro-kormány pedig törvénytelennek nyilvánítható.

Eközben a venezuelai vezetők „drogüzleteiről” szóló híresztelések egyre is hangosabbak. Az amerikai hírszerzés által kidolgozott terv elég világos: Elterelni a nemzetközi közvélemény figyelmét arról a tényről, hogy Salazar legvalószínűbb jelöltje Chávez meggyilkolásának. A bolivári sajtó Salazart „Júdásnak” nevezi. Hivatalos és nem hivatalos venezuelai szervek bizonyítékokat gyűjtenek bűnözői tevékenységéről, a CIA és a DEA képviselőivel folytatott titkos találkozóiról, annak lehetőségéről, hogy információkat szolgáltatott-e az amerikaiaknak az elnök tervezett utazásairól valamint olyan személyekről, akikkel találkozni tervezett, és a Chávezhez tartozó biológiai anyagokról is.

Az amerikaiak mindent bevetnek, hogy akadályozzák ezt a munkát. Madridban például a CIA iroda válságot generált a venezuelai katonai attasé hivatalának személyzete körül, és azzal vádolja őket, hogy ellenzékiek után kémkednek. Persze ez egészen másról szól – a fenyegető sötét leleplezésekről Chávez meggyilkolásával kapcsolatban. Jelenleg nem könnyű megmondani, hogy ki fog előállni a teljes igazsággal. Végződhet az ügy egy olyan idealistával, mint Snowden – aki elfogadhatatlannak tartja egy politikus ilyen módon való kiiktatását. Van némi remény arra nézve, hogy az anyagi ösztönzés hatékony lehet: A venezuelai vezetők úgy döntöttek, hogy pénzjutalmat ajánlanak annak, aki bármilyen konkrét információval szolgál arról, hogy kik szervezték és hajtották végre Hugo Chávez meggyilkolását.

Írta: Nil Nikandrov

Forrás: Strategic Culture/venezuelanalysis.com

Fordította: Latin-Amerika Társaság