A 77 kilométeres vízi utat a modern világ hét csodája egyikének tartották, de átadása után egy évszázaddal immáron nem alkalmas a világ legnagyobb teherhajóinak fogadására.

Egy új sáv épül, amely lehetővé teszi a jelenleg rakománymennyiség kétszeresét szállító hajók áthaladását a keskeny földnyúlványon.

A bővítési munkálatok 2007 szeptemberében kezdődtek, és az eredeti tervek szerint 2014-re be is fejeződtek volna.

Az építőmunkások sztrájkja és a költségtúllépéssel kapcsolatos viták miatt fellépő csúszás után a végdátumot 2016 áprilisára tették át.

Hatalmas projekt

Ha az egyik új zsilip felső kamrájának alapzatán állva feltekintünk az első kapura, láthatjuk ennek az 5,2 milliárd dolláros projektnek a méreteit.

Ilya Espino de Marotta tervezésért felelős ügyvezető alelnök sorolja a számokat.

A kamra 55 méter széles. Az egyes számú kapu, a legkisebb, 33 méter magas, a súlya pedig az elképesztő 2.300 tonna.

Egyetlen ember képes működtetni, és mindössze négy-öt percre lesz szükség a kinyitásához, mondja.

Nincs több „öszvér”

Van egy másik fontos különbség is az új zsilipek működésében. Jelenleg vontatóhajókat alkalmaznak a hajókat a keskeny vízi úton való áthaladáskor.

A már meglévő zsilipeknél hajókat öszvéreknek nevezett elektromos mozdonyokhoz is kikötik, amelyek a dokk falán futva segítik a hajókat a helyes irányban maradni.

Egy nagy teherhajó irányításához akár nyolc öszvérre is szükség lehet, kettő-kettő az oldalainál, illetve az orránál és a tatjánál.

Az új zsilipeknél nem lesznek öszvérek.

„Nincs képzés”

Az öszvérek hiánya aggasztja a vontatóhajók kapitányait, mondja Ivan de la Guardia, a Panama-csatorna vontatóhajó-kapitányait és fedélzeti tisztjeit tömörítő szakszervezet főtitkára.

De la Guardia kapitány attól tart, hogy az új zsilipek irányítóhajóiért való felelősség kizárólag a vontatóhajók kapitányainak vállát nyomja majd.

Azt mondja, hogy eddig a csatornaigazgatóság nem adott számukra semmiféle iránymutatást, és nem vette be őket az ezzel kapcsolatos technikai bizottságba sem.

„Nem kaptunk semmiféle képzést vagy eligazítást a csatornaigazgatóságtól senkitől arra nézve, hogy hogy tervezik mindezt” – mondja.

„Ez nagy piros zászlót érdemel, mivel egyértelmű biztonsági aggályok merülnek fel.”

„Közös felelősség”

Jorge Luis Quijano, a Panama-csatorna igazgatója azt mondja, hogy a vontatóhajók kapitányainak szerepe más lesz az új zsilipekben, de tagadja, hogy a hajók irányításának felelőssége egyedül az övék lenne.

Azt mondja, hogy „megosztott felelősség” lesz a vontatóhajók kapitányai és azoknak a teherhajóknak a kormányosai között, akik az utasításokat adják a vontatóhajóknak.

Quijano szilárdan állítja, hogy a csatornaigazgatóság rendkívüli hosszúságú képzést fog biztosítani, amihez még a csatorna és két hajó kicsinyített mását is megépítik hatmillió dollárért.

„A Culebra hágóban építünk két kis tavat és zsilipet, ahol lehet gyakorolni [az 1:25 méretarányú hajókkal].”

Sőt, mondja, van két híd- és egy vontatóhajó-szimulátor, amelyeken a kormányosok és vontatóhajó-kapitányok gyakorolhatnak.

Azonban De la Guardia kapitány azt mondja, hogy a kicsinyített modellek és a szimulátorok nem elegendőek.

„Igazi gyakorlati képzésre van szükségünk arra nézve, hogy hogyan irányítsunk valódi hajókat, hogy hogyan állítsunk fel sorrendet, milyen sebességgel tegyük ezt, és hány hajóhosszra van szükség a hajó megállításához.”

„Mert ha nem tudjuk megállítani a hajót a csatornában, akkor nagy baj van.”

„Életszerű viszonyok”

Quijano ragaszkodik hozzá, hogy a modellek és szimulátorok csak az első lépést jelentik, és ő maga javasolta, hogy a Panama-csatorna igazgatósága béreljen ki egy valódi nagyságú teherhajót.

„Januárra tervezzük a hajó beszerzését, ami benne van a költségvetésben” – mondja.

Hozzáteszi, hogy így mindenki, aki az új zsilipek irányítóhajóin dolgozik, három hónapig gyakorolhat életszerű körülmények között.

„Van tervünk és végre is hajtjuk a tervet” – mondja.

Írta: Vanessa Buschschluter

Forrás: BBC News

Fordította: Latin-Amerika Társaság