Claudio Nasco rádiós bemondó a közelmúltban történt meggyilkolása újra felszínre hozta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LGBTI) személyek sérülékeny helyzetét a Dominikai Köztársaságban.

A 37 éves Nascót december 13-án találták holtan egy kunyhóban Santo Domingo külvárosában. Három fiatal férfit, akikkel a bemondónak szexuális kapcsolata volt, követte el a bűncselekményt.

Noha a düh, amivel a bűntettet elkövették az esetet gyűlölet-bűncselekménnyé teszi, a média nagy része a gyilkosságot rabláshoz köti, és ezeket a típusú bűncselekményeket a munkanélküliséggel, az oktatás hiányával magyarázza, illetve azzal, hogy a fiatal elkövetőknek nincs lehetőségük a társadalmi ranglétrán feljebb kapaszkodni.

Leonardo Sánchez, az LGBTI közösség jogait védő Amigos Siempre Amigos („A Barátok Mindig Barátok”, ASA) elnöke szerint a Dominikai Köztársaságban „intézményesített a homofóbia”.

„Az egész rendszer úgy van megalkotva és felépítve, hogy ne ismerje el és ne engedélyezze a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű közösség egységét” – mondta Sánchez a sajtónak.

Az ASA adatai szerint 2006 és 2013 szerint legalább 26 gyűlölet-bűncselekmény történt, és a bíróság elé került 13 esetből mindössze kettőben került sor tárgyalásra, azokra is a Trans Siempre Amigas („A Transz-ok Mindig Barátnők”, TRANSSA) egyesületnek köszönhetően, ami a transzszexuálisokat, transzvesztitákat és transzneműeket tömöríti.

„Csak kettőt vizsgáltak ki” – mondta Sánchez. „A többi meghiúsult, mert a családok és az ügyész, akinek ki kell vizsgálnia és el kell ítélnie a bűncselekményt, nem tett semmit, és nem vitte végig az ügyet.”

Valójában az egyik oka, amiért az ügyek nem kerülnek bíróság elé az az, hogy a családok szégyellik az LGBTI családtagjukat, és nem szeretnék, ha az ügyük nyilvánosság elé kerüljön.

„Ha egy homoszexuálist meggyilkolnak, és a család nem tesz semmit, akkor nem lesz semmi az ügyből. Így aztán büntetlenség van; és ezért maga a család felelős, mert nem követel igazságot a családtagja halálának ügyében” – tette hozzá Sánchez.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához 2012-ben benyújtott a dominikai köztársaságbeli LGBTI személyek helyzetéről szóló alternatív jelentés rávilágított, hogy miközben a dominikai alkotmány tiltja a nem, bőrszín, életkor, fogyatékosság, nemzetiség, családi kötelék, nyelv, vallás, politikai vagy filozófiai nézet alapján történő hátrányos megkülönböztetést, de kifejezetten nem tiltja a szexuális orientáción, a nemi identitáson vagy nemi kifejezésmódon alapuló diszkriminációt.

A dokumentumot idézve Sánchez megerősítette, hogy „minden olyan szándék vagy cél elfogadott, ami az embereket zavarba hozza, vagy arra kényszeríti, hogy elrejtsék szexuális preferenciájukat, különösen a munkahelyeken. Számos cégnél egy pozíció betöltéséhez házasnak kell lenni. A nemzeti kongresszusban a vezető pozícióknál a házas, családdal rendelkező személyeket részesítik előnyben. Számos ehhez hasonló szokásokon alapuló íratlan szabály él.”

Forrás: Latinamerica Press