Interjú Camila Vallejóval
Alapvető fontosságú a chilei fiatalok számára, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a politikában, különösen a két kulcsfontosságú választási folyamatban: az októberi önkormányzati választásokon, valamint a 2013-as törvényhozási és elnökválasztáson, mondja Camila Vallejo diákvezető, nem zárta ki annak lehetőségét, hogy maga is megpályázzon egy parlamenti helyet.
A nemzetközi figyelemben is fürdő média sztár Vallejo ma Chile szociális mozgalmának egyik legkarizmatikusabb személyisége. A Chilei Egyetemi Diákszövetség (FECH) elnökeként alapvető szerepet játszott az egyetemi és középiskolai diákok mozgalmában, amely 2011-ben a legnagyobb szociális demonstrációkat szervezte a demokrácia 1990-es visszatérése óta.
Ebben az évben a FECH alelnökeként – decemberben alulmaradt az újraválasztásáért folyó versenyben Gabriel Borickal szemben – és egy lépésre attól, hogy diplomát szerezzen földrajzból, az utóbbi évtizedek egyik legígéretesebb fiatal potenciális politikusává vált.
Ebben az IPS-nek adott interjúban a Chilei Kommunista Ifjúság 24 éves tagja elmondja, hogy nem támogatja a régió más helyein követett modellek vagy stratégiák lemásolását, ugyanakkor hisz benne, hogy „lehet más a világ”.
Véleménye szerint Latin-Amerika a számos országot irányító haladó kormányok vezetésével jó irányba halad.
A diákmozgalommal kapcsolatban elmondja, hogy az ennek az évnek az elején „kapkodott össze-vissza”, ami éppen, hogy aláásta a tüntetések támogatottságát. De arról is beszél, hogy a hibákat kijavították, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy augusztus 28-én, kedden, a legutóbbi felvonuláson, amin az ingyenes, minőségi közoktatás követeltek, 180 ezer ember vett részt.
A diákok radikális változást követelnek a chilei oktatási rendszerben, ami, a 2006-os tömegtüntetések hatására 2009-ben bevezetett újítások ellenére, még mindig egy decentralizációs rendszeren és az 1973 és 1990 közötti diktatúra idején elkezdett privatizáción alapul. Ez azt jelenti, hogy az iskolákat profitszempontok alapján irányítják, és felvételi vizsgákkal szűrik a diákokat.
A fiatalok meghatározták Chile 2011-es politikai életét. Gondolod, hogy fontos számukra, hogy magukra vállalják az emberek képviseletét?
Ez alapvető fontosságú. Ezért támogatom (a 25 éves) Camilo Ballesteros (a kommunista párt általi) jelölését a központi pályaudvar körzete polgármesterének. Ő kiváló vezető volt, és kiváló polgármester lesz.
Ezenkívül a Santiago de Chile-i egyetem, ahol Camilo a diákszövetség elnöke volt, ennek a körzetnek a szívében található, és én biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen tud majd közvetíteni, és tőkét kovácsolni abból a hozzáadott értékből, hogy egy ilyen fontos oktatási központ található a területén, ami a jobboldali kormányzatoknak soha nem sikerült.
Te is hajlandó lennél ehhez hasonló szerepet vállalni, mondjuk a parlamentben?
Különböző hazai médiumokban már tettem ilyen kijelentést, igen, hajlandó vagyok, bár önmagában ez távol áll a céljaimtól. Az én célom egy demokratikusabb ország, hogy töröljük el az Augusto Pinochet diktatúrájától örökölt alkotmányt, és válasszunk egy alkotmányozó gyűlést, ami újraírja azt.
Meg kell szüntetnünk a „binominális” választási rendszert (minden körzet két legtöbb szavazatot kapó jelöltjét választják meg parlamenti képviselőnek), és államosítanunk kell a természeti erőforrásainkat. Szükségünk van ingyenes, minőségi közoktatásra és szociális jogokra is. Ezek a célok, és ezekhez szeretnék hozzájárulni, bárhol is van rá szükség.
Néhány diák az önkormányzati választások bojkottjára szólított fel. Mit gondolsz erről?
Ez hiba. Ezzel a javaslattal a Középiskolai Diákok Koordinációs Gyűlése a vereség önbeteljesítő jóslatát váltja valóra, mivel a választásokat mindenképpen megtartják. Az egyetlen dolog, amit esetleg elérhetnek, hogy néhány fiatalt távol tartanak a szavazófülkéktől, ami viszont akadálya annak, hogy a diákmozgalom befolyásra tegyen szert az intézményi területen.
Egyetértesz azokkal, akik azt mondják, hogy a diákmozgalom megkopott, vagy azzal, hogy az emberek elfáradtak, mert a célokat nem sikerült megvalósítani?
Ez év első felében, a diákmozgalom össze-vissza kapkodott, és ez a többi társadalmi szereplőtől való elszigetelődéshez vezetett. De lezajlott egy párbeszédes, kritikai és önkritikai folyamat, és augusztus 28-án, kedden sok ember vett részt a tüntetésünkön, megmutatva az erőnket – ez hatalmas volt. A chilei családok megint az utcán voltak.
Ami az elhasználódás elkerülését szolgáló teendőket illeti, táplálni kell és megvédeni a társadalom széles rétegeivel való egységet.
Mit jelent ma kommunistának lenni, egy olyan szociális mozgalom közepén, amely úgy tűnik, hogy távolságtartó a pártokkal és a hagyományos politikával szemben?
Én nem osztom a chilei szociális mozgalom ezt a nézetét. Különben is, én nem olyan kommunista vagyok, akit betettek egy olyan szociális mozgalomba, ahonnan kivetnek. Én a része vagyok, mint ahogy a kommunista párt ifjúsági szervezetében lévő összes elvtársam is. Mi a részét képezzük ennek a mozgalomnak, mindenféle helyeken.
Ugyanakkor minden gyárban, vállalatnál, szakszervezetben, lakossági tanácsban és még a parlamentben is, minden helyen, ahol akár egyetlen kommunista is van, ennek a szociális mozgalomnak a győzelméért folyik küzdelem.
Mit gondolsz a napjainkban más országokban alkalmazott különböző politikai modellekről? Sokuk számára a jelszó az, hogy „lehet más a világ” – de hogyan lehet ezt elérni?
Minden ország tapasztalata egyedi, és nem jó, ha modelleket próbálunk meg lemásolni. Sok éven át a neoliberálisok „az Amerikai Álom” lemásolásával próbálkoztak Latin-Amerikában, ami szegénységet, egyenlőtlenséget, műveletlenséget és nyomorúságot eredményezett. Mindazonáltal minden tapasztalatból lehet valamit tanulni.
Lehet más a világ olyan mértékben, amennyire minden társadalomnak sikerül megtalálnia a saját útját a nagyobb demokrácia és az erősebb szociális jogok, például ingyenes oktatás és egészségügy, megfelelő lakókörülmények és a környezettel harmóniában lévő életmód felé.
A hírneved diákvezetőként már túljutott Chile határain, és rálátásod van Latin-Amerika más részeinek helyzetére. Hogyan látod a különböző változási folyamatokat?
Úgy gondolom, hogy a térség általában vett helyzete nagyon pozitív. Haladó kormányoknak sikerült lépéseket tenniük a nagyobb gazdasági, társadalmi és politikai integráció felé, olyan csoportosulások segítségével, mint a Dél-amerikai Államok Uniója (UNASUR), a Déli Közös Piac (Mercosur kereskedelmi tömb) és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége. Chile, noha részt vesz ezekben a tömörülésekben, populista, jobboldali kormányával az ellentétes irányba rohan, mint Dél-Amerika országainak többsége
Marianela Jarroud
Kapcsolódó cikkeink:
Camila Vallejo: „Még nem volt igazi kommunizmus”
A szociális mozgalom kiépítése