A Kubában szeptember 15-24. közöttre tervezett országos nép- és lakásszámlálás a küszöbön van. Az összes mechanizmus, amelyre eme fontos statisztikai vizsgálat sikerességéhez szükség van működik.

A Nemzeti Statisztikai és Adat Iroda (ONEI) szerint az első népszámlálást, mint olyat, 1774-ben tartották szigetországban, az elsők között Latin-Amerikában. Akkor 171.620 fős lakosságot írtak össze.

Akkortól kezdve, a spanyol gyarmati korszak alatt további hetet tartottak 1979-ben, 1817-ben, 1827-ben, 1841-ben, 1861-ben, 1877-ben és 1887-ben. 1861-ig, a szigetet kormányzó kapitányok kezdeményezései voltak, az utolsó kettőre pedig a gyarmati hatalom adott utasítást a Real Orden de la Metrópolin keresztül.

Érdemes megemlíteni az 1841-es népszámlálást, amikor a népesség először meghaladta az egymilliót. 1.007.624 személyt számoltak össze.

Az Egyesült Államok első intervenciója idején, 1899-ben, sor került egy kilencedik népszámlálásra. Ez a számlálás azért említésre méltó, mert ekkor alkalmaztak először nőket erre a feladatra, és ez volt az egyik első a világon, ahol lyukkártya segítségével alkották meg a táblázatokat.

Ez viszonylag teljes folyamat volt az idő és az összegyűjtött információk tekintetében, amelyek a népesség olyan alapvető jellemzőire terjedtek ki, mint a nem, a kor, a bőrszín, a születési hely és az iskolázottsági fok, tartományokra, önkormányzatokra és körzetekre lebontva. Ezt a népszámlálást szavazói jegyzék összeállítására is felhasználták.

1899-ben a népesség fogyását rögzítették, ami feltehetően a nem sokkal korábban véget ért Spanyolország elleni függetlenségi háború eredménye volt.

A köztársaság alatt 1907-ben, 1919-ben, 1931-ben, 1943-ban és 1953-ban tartottak népszámlálásokat. Érdekesség, hogy az 1943-asat majdnem törölték, amikor az eredmények összeszámlálására felvett alkalmazottak sztrájkba kezdtek jobb béreket követelve.

Ennek a korszaknak az utolsó felmérése volt az első, amelyik adatokat gyűjtött az ország lakásnyilvántartásába is. A kérdőív megegyezett a Puerto Ricóban alkalmazottal.

A forradalom győzelme óta 1970-ben, 1981-ben és 2002-ben tartottak népszámlálásokat. Sok szakértőnek az a véleménye, hogy az 1970-es népszámlálás fordulópontot jelentett, nemcsak a népi részvétel és az összes kormányszerv támogatása miatt, de azért is, mert a kérdőívet kubai kutatók állították össze; a lakóhelyek összeírása mindössze egy napot vett igénybe; és mert mélyreható változásokat mutatott az ország életében.

Több férfi, mint nő?

Az ország története alatt elvégzett 17 népszavazás statisztikái feltárták, hogy Kubában mindig több férfi élt, mint nő, de ez az arány az évek során azért kiegyensúlyozottabb lett. 1970-ben még 1.052 férfi jutott 1.000 nőre, 2002-ben azonban már csak 1.003 az 1.000-hez volt az arány.

Abszolút értékben az ONEI szerint 2011 végén az ország népessége 11.247.925 fő volt, 5.632.915 férfi és 5.615.010 nő. Azonban minden jel arra mutat, hogy ez a trend a végéhez közeledik. Az előrejelzések 2035-re egy 5.344.674 főnyi férfiból és 5.408.926 főnyi nőből álló lakosságot jósolnak.

Diákok adják a kérdezőbiztosok oroszlánrészét

Mintegy 59.000 diák és 10.000 tanár kap képzést szeptember 4. és 11. között, mivel belőlük lesznek a népszámlálás kérdezőbiztosai és felügyelői.

A találkozók során a résztvevők igazolványokat, pólókat kapnak, és minden olyan felszerelést, ami a szeptember 15. és 24. közötti felmérés lebonyolításához szükséges.

Juan Carlos Alfonso, aki a 2002-es népszámlálás után ismét az összeírás vezetője lett, a Granma napilapnak elmondta, hogy az előkészületek menetrend szerint haladnak.