A Granma kubai napilap szerkesztőségi cikke
Július 22-e óta több mint 900 új cikk jelent meg és 12.000 üzenetet tettek közzé az internetes hírportálokon egy sajnálatos közúti balesetről, ami aznap délután történt, és amely során két kubai állampolgár meghalt, valamint egy spanyol és egy svéd megsérült.
Csak az annexió-párti miami maffia leghangosabb tagjai vádolták Kubát azzal, hogy politikai gyilkosságot tervelt volna ki.
Az Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje, az USA külügyminisztériuma, és, érdekes módon, a chilei elnökség szóvivője volt azon maroknyi rágalmazók között, akik „átlátható nyomozásért” kiáltottak.
A Belügyminisztérium július 27-én nyilvánosságra hozott informatív jegyzetében cáfolta a rosszindulatú célozgatásokat, rendőrségi szakértők és a baleset szemtanúi, köztük a tragikus incidensben érintett két külföldi vitathatatlan nyilatkozataival.
A forradalom feddhetetlen története, ami egyetlen törvénytelen kivégzés, egyetlen eltüntetés, kínzás vagy emberrablás, vagy bármilyen terrorcselekmény nélkül győzött és védte meg magát fél évszázadon keresztül, jól ismert.
Nem Kuba, hanem az Egyesült Államok tartja a politikai gyilkosságok és a törvénytelen kivégzések, például a pilóta nélküli repülőgépekkel végrehajtott likvidálások; emberrablások; az olyan koncentrációs táborokban, mint például az illegális guantanamói haditengerészeti támaszponton elkövetett kínzások; és a halálbüntetés a börtönökbeli önkényes és rasszista alapú kivitelezései, plusz az Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban és más országokban ártatlan civilek ellen elkövetett bűncselekmények szégyenteljes rekordját.
Mindenki tudja, hogy bizonyos európai NATO szövetségesek is részt vettek ezekben a cselekményekben, különösképpen az idegen államok állampolgárainak elrablásában, a titkos CIA repülőjáratok lebonyolításában, az európai titkos börtönök fenntartásában és a NATO személyi állományának kínzásokba való bevonásában.
A maguk részéről, a vállalati médiamonopóliumok, amelyek hagyományosan rágalmazzák Kubát, szünet nélkül magasztalják az állítólagos „szabadságharcosokat”, anélkül, hogy tiszteletet mutatnának az erkölcsi határvonalak vagy emberi lények halála iránt, ami minden körülmények között sajnálatos.
Az igazság győzni fog: a cenzúra és a manipuláció ellenére köztudott, hogy Kubában az ellenforradalmárok mindig is zsoldosok voltak. Az Egyesült Államok kormánya és szövetségesei közönséges ügynökökként fizeti, felszereli és utasítja őket, hogy árulják el az országukat pénzért.
Néhányan közülük, anélkül, hogy leghalványabb fogalmuk lenne az illendőségről, hátborzongató látvánnyal szolgáltak a külföldi sajtó számára, amikor megállították a baleset egyik áldozatának temetési menetét. Az emberek gyors és energikus válasza kényszerítette a Forradalmi Nemzeti Rendőrséget arra, hogy eltávolítsa őket. Azonban nem vádolták meg őket semmivel, és néhány órával később hazatérhettek.
De a balesetet övező túlzott nemzetközi sajtófigyelem legérdekesebb aspektusa az az, amit csak kevesen vizsgáltak, hogy mit csinált a két megsérült külföldi politikus Kubában.
A jármű sofőrje, Ángel Carromero Barrios, nem kimondottan azon spanyol turisták közé tartozott, akik országunk meleg vendégszeretetét élvezik. Ő a spanyol Partido Popular (PP) ifjúsági szárnyának, a Nuevas Generacionesnek a főtitkárhelyettese, és közel áll a megrögzötten Kuba-ellenes exelnökhöz, José María Aznarhoz, valamint Esperanza Aguirréhez, a madridi közösség elnökéhez.
A másik utas Jens Aron Modig volt, annak a Svéd Kereszténydemokrata Pártnak a vezetője, ami az egyesült államokbeli ultrakonzervatív Tea Party mozgalommal vetekszik, és elnöke az ifjúsági szervezetének, amelynek kapcsolatai vannak a Nemzetközi Republikánus Intézettel (IRI) és más Kuba-ellenes szervezettel, köztük a jobboldali északi csoportokkal.
Július 19-én turista vízummal léptek be Kubába, megsértve ezzel ezt a státuszt, hiszen titokban olyan politikai tevékenységekben vettek részt, amelyek ellenkeznek az alkotmányos renddel.
Tetteik nem a saját kezdeményezéseik voltak, hanem az Anikka Rigo, a Svéd Kereszténydemokrata Párt külkapcsolatokért felelős szekciójának feje által szervezett műveletek részét képezték. Pénzt hoztak a balesetben elhunyt egyik kubai, Oswaldo Payá által vezetett kicsiny ellenforradalmi Keresztény Felszabadítási Mozgalomnak, és tanácsokkal szolgáltak egy egyesült ifjúsági szervezet megalapítását illetően.
Ezt a célkitűzést szem előtt tartva, a PP képviselője, Pablo Casado Blanco, a Nuevas Generaciones elnöke, a PP Regionális Végrehajtó Bizottságának tagja és Aznar egykori tanácsadója utasította Carromerót, hogy lépjen kapcsolatba a Svédországban élő spanyol Cayetana Muriel Aguadóval, aki szintén tagja a Svéd Kereszténydemokrata Pártnak, akitől megkapta az instrukciókat, az átadandó pénzt és egy mobiltelefont a szükséges telefonszámokkal.
Ezt követően, Carromero a Facebookon keresztül felvette a kapcsolatot Modiggal, és egy madridi étteremben találkoztak.
Modig hasonló okokból 2009-ben már volt Kubában. Ő Víctor Olmedo Capdepon utasításait hajtotta végre, aki a Svéd Kereszténydemokrata Párt vezetője és a Svéd Kereszténydemokrata Nemzetközi Központ által finanszírozott ellenforradalmi La Primavera de Cuba (Kuba tavasza) főszerkesztője.
Miután átadták a pénzt, és felmérték egy ifjúsági csoport alakításának lehetőségeit, hasonló küldetéssel Santiago de Cubába tartottak kocsival, amikor a baleset történt.
A két külföldi állampolgár konzuli segítséget kapott. A spanyol Ángel Carromero Barriost közúti vezetés közbeni gyilkossággal vádolták meg. A svéd Jens Aron Modig az illegális tevékenysége és a vízumstátuszának megsértése ellenére visszatérhetett az országába.
A művelet egy azon sok közül, amelyeket főleg Miamiból, valamint Madridból és Stockholmból szerveznek.
Ez év márciusában, néhány nappal XVI. Benedek pápa látogatása előtt, nyolc mexikói fiatal lépett be Kubába turistaként azzal a céllal, hogy utcai demonstrációkra és templomfoglalásokra, szórólapok terjesztésére és a pápa tevékenysége alatti rendbontásokra bujtsanak fel.
Négyüket őrizetbe vették és ők elismerték, hogy a műveletre Orlando Gutiérrez Boronat, a miami Directorio Democrático Cubano tagja készítette fel őket, aki fizetett is nekik és utasításokkal látta el őket, a műveletirányító Mexikóban pedig René Bolio Hollarán, a mexikói Partido de Acción Nacional (PAN) egykor szenátora volt, aki szoros szálakkal kötődik a floridai maffia vezetőihez.
Ezt megelőzően, egy „Népi felkelésért Kubában” elnevezésű Facebook-oldal nyílt tizenhárom „polgári engedetlenséget” promotáló projekttel.
A nyíltan ellenforradalmi Raíces de Esperanza szervezet egyik terve az, hogy több mint 10.000 mobiltelefont küld, hogy akciókat segítsen elő a kubai politikai rendszer ellen.
Idén a WoS weboldal, ami szolgáltatásokat tett elérhetővé közel-keleti események számára, hasonló jellegű „népi felkelésekre” biztatott Kubában is.
Más programok lehetséges „ellenzéki” vezetők létrehozására irányulnak, úgy, hogy internet- és közösségiháló-hozzáférést biztosítanak számukra, számítógépekkel és más technikai eszközökkel látják el őket, nyilvánvalóan politikai céllal, ellenkezve ezzel a blokáddal, ami a telekommunikációs rendszerekre is kiterjed.
Az Egyesült Államok Havannai Érdekképviselete nyilvánvalóan felforgató célokkal elősegít több ezer órányi tiltott nemzetközi kapcsolatot, és több száz órányi leckét ad konspirációból, nyíltan megsértve ezzel a kubai törvényeket és a diplomáciai kapcsolatokat szabályozó Bécsi Konvenciót.
Egy sor bizonyíték van arra, hogy az Egyesült Államok nem hagyott fel azzal a politikával, ami a gazdasági, politikai és médiablokáddal és felforgatásra való felbujtással rendszerváltozást akar elérni Kubában.
2009 és 2012 között, az USA külügyminisztériuma és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) 75 millió dolláros költségvetést kapott a Kuba elleni felforgató programokhoz.
Más amerikai és európai ügynökségek és intézmények is kapnak pénzügyi forrásokat ugyanerre a célra. Ilyen, a teljesség igénye nélkül, a Nemzeti Demokratikus Intézet (NDI), a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI), a Demokráciáért Nemzeti Alapítvány (NED), a Kubai-Amerikai Nemzeti Alapítvány (CANF), az Española con Cuba, a Prisa csoport, a Kubai Szövetségek Spanyol Föderációja, az Európai Demokrácia Intézet (EDI), az Emberek Szükségben, a Latin-amerikai Nyitásért és Fejlődésért Központ (CADAL) és a Pánamerikai Fejlesztési Alapítvány (PADF). És akkor még nem számoltunk azokkal a titkos dollármilliókkal, amelyeket az olyan hírszerző szolgálatok kapnak, mint a CIA, a Kuba elleni felforgató tevékenységekre.
Július 23-án, a Néphatalom Nemzetgyűlésének 9. rendes ülésének zárásakor, az állam- és a minisztertanács elnöke, Raúl Castro Ruz teljes joggal jelentette ki: „Az Egyesült Államok nem adta fel az erőfeszítéseit egy ötödik hadoszlop létrehozására a saját földünkön, és az új technológiákat felforgató célokra használja fel.”
A legreakciósabb és legerőszakosabb csoportok Miamiban nem hagytak fel azokkal a kísérleteikkel, amelyekkel az embereket azon kormány elleni lázadásra biztatják, amelyet szabadon és függetlenül választottak meg. Arról álmodnak, hogy destabilizálják az országot, megteremtve a feltételeket olyan események számára, amilyenek Líbiában történtek, jelenleg pedig Szíriában folynak, ürügyet szolgáltatva ezzel egy amerikai katonai beavatkozáshoz.
A 6. pártkongresszushoz intézett beszámolójában Raúl figyelmeztetett: „… soha nem fogjuk megtagadni az emberek azon jogát, hogy megvédjék a forradalmukat. Függetlenségünknek, a szocializmus vívmányainak és az utcáinknak és tereinknek a védelme továbbra is minden kubai hazafi elsődleges kötelessége marad.”
Ahogy José Martí mondta: „Az értelem a mi pajzsunk.”