Nem volt semmi meglepetés, sem pedig második forduló, a választási előrejelzések helyesnek bizonyultak.
Danilo Medina közgazdász, a kormányzó Dominikai Felszabadítási Párt (PLD, közép-balliberális) jelöltje nyerte meg második nekifutásra a május 20-i elnökválasztásokat, több mint 4 százalékponttal megelőzve a legfőbb riválisát, a korábbi elnök Hipólito Mejíát (2000-2004). Medina változásokat és a nemzeti jövedelem jobb elosztását indítványozza, annak érdekében, hogy csökkenjenek a társadalmi egyenlőtlenségek és a magas szegénységi ráta, ami a dominikai társadalom több mint 30 százalékát érinti. A Központi Választási Bizottság (JCE) adatai szerint, a szavazatok 99,1 százalékának összeszámlálásakor Medina 51,24 százalékkal nyert, míg Mejía, az ellenzéki Dominikai Forradalmi Párt (PRD) jelöltje 46,93 százalékot szerzett.
A megválasztott, 60 éves elnök egyik első teendője az volt, hogy a PLD politikai és központi bizottságának tagjai valamint La Vega város több ezer lakójának jelenlétében koszorút helyezett el Juan Bosch sírjánál a Díszsírkertben. Medina megerősítette, hogy hő akar maradni a párt alapítójának és vezetőjének emlékéhez. Bosch (1909-2001) tanulmányíró, regényíró, történész, pedagógus volt, továbbá a Dominikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke. 1963-ban nyerte el ezt a tisztséget egy rövid időre, mielőtt az Egyesült Államok szolgálatában álló katonai csapatok megdöntötték volna.
Az eredetileg vegyészmérnök végzettségű Medina, egyetemi hallgatóként úgy döntött, hogy szorosan követi a nagy tisztelet övezte Juan Bosch-t, otthagyja a PRD-t és együtt megalapítják a PLD-t, a későbbi marxista pártot.
Medina kezdeti kijelentése jelentősége, hogy követi Bosch példáját nem kerülte el az elemzők figyelmét. A megválasztott elnök hangsúlyozta, hogy etikus és erkölcsös vezető szeretne lenni, amilyen példamutató értelmiségi volt, és a kormányát a legrászorulóbbak szolgálatába állítja, akiknek a PLD alapítója a politikai karrierjét ajánlotta, és azon lesz, hogy növelje a dominikaiak életszínvonalát.
„A szegényekért dobogó szívvel érkezem majd a Nemzeti Palotába, de az érdemteleneknek nem sok jót ígérek” – jelentette ki Medina a programbeszédében PLD-jelöltként múlt augusztusban, ezt mondatot szánva az esetleges hivatali ideje mottójának.
Azonban a 2012-2016 közötti időszak jövendőbeli elnöke előtt álló kihívások óriásiak. Ráadásul, hogy megpróbálja orvosolni a kemény választási kampány okozta károkat (Mejía még mindig nem ismerte el a vereségét), igyekeznie kell teljesítenie a programja elemeiként megígért „biztonság, konstruktivitás, fejlődés és demokratikus változás” jelszavakat.
Miközben, valójában, a Dominikai Köztársaság érte el az egyik legnagyobb növekedést (2011-ben 4,5 százalék volt) Latin-Amerikában és Karib-térségben az elmúlt években, és jelentősen csökkentette a szegénységi rátát, tíz év alatt 44 százalékról 34 százalékra, látható társadalmi egyenlőtlenségek vannak ma is és forrásai a társadalmi elégedetlenségeknek. Nagyon nehéz a külföldi kifizetésektől és a turizmustól függő, gyenge gazdasággal, amelyet kötnek az IMF-hitelek pozitív változást elérni.
Hogy képet kapjunk a nemzetgazdaság ingatag voltáról, elég, ha csak annyit mondunk, hogy a dominikaiak 56 százaléka a feketegazdaságban dolgozik, a munkanélküliség 14,6 százalékon áll és a fizetett munkások 75 százaléka kevesebb mint 10.000 pesót (260 dollár) keres egy hónapban.
Szembeszállni a növekvő (a múlt évben a 7 százalékot is meghaladó) inflációval, új állásokat teremteni, harcolni a korrupció és a rossz utcai közbiztonság ellen – ezek az ország 10 millió lakosságának legsürgetőbb követelései, és a legnehezebb kérdések, amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük Danilo Medina jövőbeli kormányánál. Nem kevésbé rázós a földrengés és kolerajárvány sújtotta szomszédos Haitivel való viszony. Ebben a helyzetben döntött egy szabad kereskedelmi megállapodás mellett Port-au-Prince-szel. A két ország kapcsolata mindig is bonyolult volt.
Az új elnök kijelentette azt is, hogy a kormányzata prioritásként kezeli majd az oktatást és a szociális segítségnyújtást, megoldja az ország áramellátásának régi problémáját, átfogó adópolitikát vezet be, szorgalmazza a környezetvédelmet és nyíltan szembeszáll a bűnözéssel. A problémák egész füzérét nehéz belesűríteni egy négyéves ciklusba, ráadásul a külső finanszírozás szűkös lehetőségeivel.
Ebben a kontextusban az elemzők hangsúlyozzák, hogy az új elnök szándéka a leköszönő elnök, Leonel Fernández három kormánya (1996-2000, 2004-2008 és 2008-2012) örökségének a folytatása, mégpedig oly módon, hogy „ami jó, azt folytatni, ami rossz, azt kijavítani, és megcsinálni, amire még nem került sor”. A kihívások nagyok, és a dominikaiak bíznak benne, hogy a kormánya egy jobb országot teremt, nagyobb egyenlőséggel.