A latin-amerikai médiában nagy érdeklődés kísérte Camila Vallejo-nak, a chilei szociális mozgalom szóvivőjének, valamint Karol Cariola-nak és Jorge Murúa-nak az európai körútját. A három aktivista február 14-én Rómából való visszatérése után sajtókonferenciát tartott. Karol Cariola részletekben bővelkedő interjút adott a CNN-Chile (spanyol-nyelvű) csatornának. Camila Vallejo a sajtókonferencián a körút céljául „azon politikai véleményeinknek a megismertetését jelölte meg, amelyek a tavalyi nagy sztrájkokra való mozgósításaink alapjául szolgáltak. Ezenkívül meg akartuk ismerni az európai helyzetet, és azt is, hogyan reagálnak az európai szociális mozgalmak a kapitalista világon átvonuló válságra.”
A Chilei Kommunista ifjúsági Szövetség, a JJCC elnöke, Karol Cariola közölte, hogy a küldöttség a német Rosa Luxemburg Alapítványnak és a Nevelés és Tudomány Szakszervezetnek a meghívására Németországba utazott. „Kilenc német városban politikai, szociális és diákszervezetek, szakszervezetek részvételével lezajlott találkozókon és konferenciákon vettünk részt. Találkoztunk Németország legnagyobb baloldali pártjának az elnökével, Oskar Lafontain-nel, polgármesterekkel, valamint a politikai és szociális élet több személyiségeivel, köztük, természetesen, a Német Kommunista Párttal is”, fűzte hozzá Karol.
„A 18 napig tartó utazásunk során négy államba és 14 városba látogattunk el. Mindenütt, ahol megfordultunk, szoros programunk volt, mint például Svédországban, ahol a legnagyobb latin-amerikai és chilei közösség lakik. Itt fel akartunk lépni a külföldön élő chileiek választói jogainak védelmében.” Karol Cariola emlékeztetett a 2011. március 17-i sztrájkra szóló felhívásukra, aminek a külföldön élő chileiek választói jogainak kiharcolása volt a célja.
Svájcban panaszt tettünk a chileiek emberi jogainak rendszeres megsértése miatt, olyanok miatt is, amelyek 2011 előtt történtek, s amelyeknek magunk is tanúi voltunk. Átadtuk az ENSZ-nek az Emberi Jogok Nemzeti Intézetének, a DDHH-nak a jelentéseit, találkoztunk az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének elnökével, Juan Somavi-val. Körutunk végső állomása Róma volt, ahol egy nagy szakszervezeti tüntetést terveztek, de az Európába betört nagy hideghullám miatt elmaradt. „
„Utunk nagyon sikeres volt, minthogy sok politikai jellegű kapcsolatot sikerült kialakítanunk; vázoltuk a politikai helyzetet, ami messze túllépett az diákmozgalmak szokásos tevékenységi körén. Hírül tudtuk adni a világnak, hogy Chilében szociális mozgalom van kibontakozóban, amelyben diákok, munkások egyszerű emberek vagy politikai szervezetek vesznek részt, akik próbálják kikutatni napjaink történéseinek ismérveit: a neoliberális modell kulturális hegemóniájának válságát, amely bizonyos vonatkozásban összefügg a globális kapitalizmus válságával”, foglalta össze mondandóját Karol Cariola.
Camila Vallejo kifejtette: „Fontosnak tartjuk kiemelni a Rosa Luxemburg Alapítvány felkérésére rendezett körút jellegét. Az akartuk elérni, hogy a külföldiek megismerjék politikai álláspontunkat azokkal a mozgósításokkal kapcsolatban, amelyek eredményeként 2011-ben a nagy sztrájkokra sor került. Meg akartuk ismerni Európa és más világrészek helyzetét, látni akartuk, miként reagálnak a szociális szervezetek a kapitalizmus világméretű válságának jelenségére.”
„Eloszlattunk különböző, a chilei modellel kapcsolatban keletkezett, a rendszer politikai helyzetével és annak támogatottságával kapcsolatos mítoszokat”, fűzte hozzá. „Megtudtuk, hogy Németország, ez a hatalmas ország, éppen egy szociális válságot él át, és megpróbálják igazolni a szociális megszorítások jogosságát, és privatizálni akarják az alapjogokat.”
„Láthattuk, hogy Németországban – 2011 előtt - a chilei oktatási modellt példaképül akarták felmutatni avégett, hogy annak ez alapján megnyirbálhassák az oktatási jogokat. A chilei diákszervezetek határozattan lépnek fel a privatizációs kísérletek mellett, ezért velük nem kívánunk szorosabb kapcsolatokat kialakítani.
Egyébként nem csak a neoliberális modell kiépítésével és fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatainkat osztjuk meg velük, hanem azokat is, amelyek az egyes kormányoknak e témához való viszonyulására mutatnak: a technokrácia és e kormányoknak a liberális vagy neoliberális jellege az a közös nevező, amelyek között valamennyien létezünk.
Amint visszatértünk Chilébe, megállapítottuk, hogy kísérletek történtek az egészségügy privatizálására megkötésére. Ez aggodalmat okoz számunkra, mert e kormányt a vállalkozások érdekeinek szem előtt tartása jellemzi, s mandátumának lejárta előtt megpróbálja tető alá hozni az összes privatizációs ügyet. Világosan látható, hogy az alapjogok fejlesztésére semmiféle politikai szándék sem létezik, hogy kizárólag a privatizációból származó előnyöket helyezik előtérbe, ami nem csak Chilében, hanem máshol sem fogadható el. Erre mutat Görögországban a szociális kiadásoknak az állandó csökkentése, vagy az állampolgárok munkakörülményeinek romlása.”
Camila Vallejos véleménye szerint az utazás „nagyon sikeres” volt. A továbbiakban „annak a fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy kapcsolatainkat más, nem csak latin-amerikai, hanem a világ más részeiben levő szociális szervezetekkel és szakszervezetekkel is kiépítsük, hogy a mai, mindenkit érintő viszonyok ellen, egységesen tudjunk fellépni.”
„Szeretném leszögezni – hogy végét vessem az utazás finanszírozása körüli spekulációknak – hogy a szükséges összeget a Rosa Luxemburg Alapítványtól vettük át, mivel a meghívás is ettől a szervezettől érkezett”, mondta végül Camila.
„Az Európában akkor uralkodó télies időjárás ellenére a munkások, a szakszervezeti tagok és a baloldali csoportok meleg és szívélyes fogadtatásban részesítettek minket”, mondta Jorge Murúa, a CUT, a chilei szakszervezeti ifjúsági részlegének elnöke.
„A meghívás azokkal a sikerekkel van összefüggésben, amelyeket a chilei munkásmozgalom legfontosabb bizottságának, a Szociális Kerek Asztalnak a létrehozása óta ért el; azzal a töretlen egységgel is magyarázható, amelyet nem csak szakszervezeti, hanem politikai téren is sikerült összekovácsolni”, tette hozzá.
Ezzel kapcsolatban a szakszervezeti aktivista arra emlékeztetett, hogy a munkások a tavalyi év ugyanabban a szakaszában lehetett tanúi annak, hogyan utasították el Magallanes lakosai a gázár emelését, ugyanúgy éhségsztrájkkal kényszerítették ki a Mapuche-foglyok szabadon bocsátását és környezetvédő mozgalmak megpróbálták megakadályozni egy vízerőmű építésének engedélyezését.
A 2011-es tiltakozási mozgalmakra főleg a diákok gyakoroltak befolyást, akik olyan fontos ügyekért küzdöttek, mint az egységes és ingyenes oktatás, valamint a profitéhség megfékezése. „Mi, mint munkások, kezdettől fogva támogattuk az oktatási Szociális Kerek Asztal szervezését, amely erre az augusztusi általános sztrájkot hívta életre. Az, amit a munkások elértek és ahogyan azt elérték, nagy érdeklődést keltett Németországban, Svédországban, Svájcban és Olaszországban is. Olyan képzettséget értünk el politikai téren, amilyent ott nem értek még el, s ahhoz mindenek előtt az kellene, hogy a szociális szervezetek és a szakszervezetek nagyobb szerepet vállaljanak a politikában, ahogyan azt a diákoknak a tervezett privatizáció elleni fellépése is mutatta”, mondta a továbbiakban Jorge Murúa.
Szociális mozgalomból politikai mozgalom
Camila Vallejo ezzel kapcsolatban kifejtette: „A küldöttség célja az volt, hogy kimutassa: a 2011-es mozgalom már nem kizárólag diákmozgalom volt. Fontosnak tartottuk annak kiemelését, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy abban egyéb szociális csoportok is részt vegyenek, olyanok, mint a munkások, a családok mozgalmai. Amennyire szociális, annyira politikai jellegűnek is mondható a folyamat. A mozgalmat nem csak diákok, hanem politikusok is vezetik, mivel társadalmunkban az oktatási rendszernek politikai jelentősége is van”, fűzte hozzá Camila.
„Jelenleg a diákmozgalom munkájában veszek részt. Az még eldöntésre váró kérdése, hogy mozgalmunk a jövőben milyen formát ölt magára. Mindenek előtt a politikai célokat kell magunk elé kitűzni, a mozgósítás formáiról utána fogunk dönteni. Az világos, hogy nem ugyanazokat a recepteket használjuk, mint 2011-ben. Új utakat kell találnunk, olyanokat, amelyek nem ütköznek politikai céljainkkal. Ebben egységes nézeten vagyunk.”
Az ifjúsági diákszövetség szóvivője amellett szállt síkra, hogy „új formákat kell keresni és azoknak célmeghatározásunkban új jelentőséget kell kölcsönözni. Mostantól fogva a döntéshozatal a mozgalom felelőssége marad, jelenleg azon dolgozunk.”
A döntéssel kapcsolatos kérdések kidolgozása Vallejo szerint áprilisban befejeződik. „A diákmozgalom összességében 2012-ben, egy nyilvános rendezvény keretében fog szociális mozgalommá bővülni.”
A közelgő községi választásokat illetően Camila még egyszer visszautasította a jelöltséget, mivel „személyes jellegű politikai karrierről” volt szó. „De a bázisnál közreműködöm a szociális mozgalom kiépítésében és megerősítésében, ezért nyilvánvalóan a különböző kerületek választási kampányában is. A jelenlegi jelölt Camilo Ballesteros, mert a szociális mozgalmak a különböző helyeken még kialakulóban vannak”, magyarázta.
Amikor Karol Cariola-t egy, a Concertacion-nal kötendő közvetett, tartalmi vonatkozású megállapodás felől kérdezték, a következőkkel válaszolt: „Az ifjúsági és a pártszervezet közötti közös döntésén fog múlni, mivel mindkettőnek van saját jelöltje. Reméljük, hogy a tárgyalásokon mielőbb haladást könyvelhetünk el és azok jó megállapodással fognak végződni. Abban a helyzetben vagyunk, hogy akkor is, ha az egyesség nem jön létre, minden településen tudunk jelöltet állítani. Megígértük, hogy úgy a körzeti, mint a parlamenti és az elnökválasztáson is indulunk; szeretnénk szélesíteni spektrumunkat és azon dolgozni, hogy jelentős politikai és szociális többséget szerezzünk, ami lehetővé teszi annak azon erők képviselői mozgásterének megkérdőjelezését, amelyek bár már évek óta irányítanak minket, soha sem a lakosság közös érdekeit képviselték. Láttuk, hogy a parlamenti, körzeti és a kabineti tárgyalásokat eltitkolták a nép előtt, ami miatt ezen a téren fontos szerepet szeretnénk játszani.”
Kapcsolódó cikkek: