Mauricio Funes néhány hete elhangzott beszédének a helyszínét jól választották meg: a salvadori hadsereg különleges egysége 1981 decemberében a keleti Morazán megyében levő El Mozotában ennek és a környék falvainak több mint 1.000 civil lakosát gyilkolta meg. Az elmúlt évszázad Latin-Amerikában elkövetett egyik legnagyobb háborús bűntettéről van szó, ezért El Mozota a salvadori polgárháborús bűntettek jelképévé vált.
Beszédében Funes az akkori mészárlás áldozatai hozzátartozóinak támogatását szolgáló programot jelentett be. Ebben a helyi mezőgazdasági termelés növelése, valamint egy egészségügyi állomás létrehozása szerepel, amelyben a megrázkódtatás kárvallottjainak ápolását szolgálná. Funes országos szintű lépések megtételét is kilátásba helyezte. Ezek közé az akkori háború áldozatainak kárpótlása és a történelemoktatás tananyagának átírása tartozik.
A támogatási program bejelentésénél egyébként fontosabb volt az állam által a háború során, az emberi jogok megsértésével kapcsolatos bűntettek elismerése. Ő egyébként az első olyan salvadori elnök, aki ennek a felelősségét elismeri. A beszédnek különösen az a része volt politikailag meghökkentő, amelyben az ország hadseregét és jogi szerveit a polgárháborúban elkövetett bűntettek felderítésében való aktív részvételre szólítja fel. Ez kisebb politikai földrengést keltett a kis közép-amerikai országban.
A viták gyújtópontjában elsősorban a hadseregnek a polgárháborúban játszott szerepe áll. Beszédében felszólította a hadsereget, hogy saját történetét a történelem ismeretének fényében értékelje újra. Felhívta a haderő figyelmét, hogy végre szakítson azzal a gyakorlattal, hogy súlyos emberiség ellenes bűnökbe keveredett katonai vezetőket hősöknek állítsanak be. Ugyanakkor Funes arra intette az ország jogi szerveit, hogy azok is vegyék ki részüket a múlt káros örökségének leküzdésében és kétségbe vonta az amnesztia-törvényeket, amelyek alkalmasak voltak háborús bűnösök büntetés alóli felmentésére.
Funes ezen kijelentésével újra kezdődnek a salvadori háborús bűnök jogi feldolgozásával kapcsolatos viták. Emberjogi szakértők és civil szervezetek képviselői e közelmúltban elhangzott beszédet bátor és helyes irányban megtett fontos lépésként értékelték. David Morales, a külügyminisztérium emberjogi felelőse a beszéd jogi szervekkel kapcsolatos kijelentésének jelentőségére utalt, a „Pro Búsqueda” szervezet képviselője pedig az elnök azon fáradozásait emelte ki, amelyekkel valamit el akar érni a háborúban eltűntekkel kapcsolatban. Hasonlóan érvelt az elnök pártjának számos tagja és politikai megfigyelők is, akik a múlt újraértékelésének jelentőségére utaltak.
Egy ilyen merész vállalkozás ellen előreláthatólag a jobboldal részéről várható ellenállás. Sigfrido Ochoa Pérez, a hadsereg egykori tagja, aki a közelgő parlamenti választásokon a jobboldali Arena-párt jelöltjeként indul, kétségbe vonta Funes azon jogát, hogy a nemzet nevében bocsánatot kérjen a múlt eseményeiért. Az egykori hatalmon lévő párt képviselőjének tipikus gőgjével arcátlanoknak nevezte az elnök kijelentéseit és ehelyett a hadsereg történelmileg kétes hírnevű tagjainak érdemeit emelte ki. Emellett mindenekelőtt a konzervatív média volt az, amely annak szükségességére utalt, hogy El Salvador múltja helyett inkább a jövőjével foglalkozzanak.
Ha a háborús bűnök feldolgozására szóló felhívás ellenzőkbe ütközik is, a beszéd időpontját ügyesen választották meg és arról látszik árulkodni, hogy őszinte a szándék arra, hogy leszámoljanak El Salvador múltjának sötét örökségével. El Salvador legfelsőbb bírósága jelenleg éppen egy olyan keresettel foglalkozik, amelyben spanyolok hat, 1989-ben a san salvadori Közép-Amerikai Egyetem oktatóihoz tartozó jezsuita páter gyilkosainak kiadatását kérvényezik. A vádlottak között a salvadori hadseregnek több egykori katonája is található. Hatalmas nemzetközi nyomás nehezedik El Salvadorra azért, hogy végre átfogóan foglalkozzon saját múltjával. Funes el mozotei fellépése kétségkívül hozzájárul ezen igények kielégítéséhez.