Camila Vallejo egy évvel ezelőtt még ismeretlen volt Néhány hónap alatt a csinos, földrajzszakos egyetemista lány vihart kavart a társadalomban és a politikai életben. Népszerűségére jellemző, hogy sokan Che Guevarához, és a Spanyol Kommunista Párt egykori főtitkárához, a polgárháború idején mondott, „no pasarán” (nem törnek át) szavairól híres La Pasionariához, Dolores Ibarrurihoz hasonlítják. Camilát naponta mintegy harminc találkozóra hívják. Egy német énekes dalt komponált a tiszteletére, ami a YouTubeon is megtalálható.
A beszélgetésre az egyetemisták szövetségének székházában került sor, ami Santiago belvárosában, egy régi palotában található. A katonai diktatúra idején, az épület a hírhedt titkos rendőrség, a DINA központja volt. A diáklány erre nem emlékszik, mert a Pinochet rendszer bukásakor 1990. március 11-én másfél éves volt.
- Mi a különbség a mai fiatalok és a szüleik élete között?
- Vallejo kijelentette, hogy kortársai nem Ismerik a félelmet. Ki merik mondani, hogy az országban korrupció és elnyomás van A vállalkozók csalnak, a politikusok többsége becstelen. Az elmúlt hónapokban az ország radikálisan megváltozott Tiltakozások és sztrájkok kezdődtek. Ingyenes és színvonalas oktatást követelve, a diákok az utcára vonultak. A konfliktus következményei elérték kormányt is, a jobboldali Sebastian Pifiera elnök népszerűsége 23 százalékra csökkent. A húsz évig kormányzó, balközép koalíció szétesett A felháborodást nem a gazdasági válság okozta. A fejlődés évi hatszázalékos. A szegények aránya 1987-2009 között. 45-röl 15 százalékra csökkent, A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint, a leggazdagabbak tíz százalékának jövedelme viszont huszonhétszer nagyobb, mint a legszegényebbek tíz százalékáé. Demokráciánk deficites, óriási szociális különbségek vannak az országban.
Rengeteget dolgozunk, az adósságok rabszolgái vagyunk. Kénytelenek vagyunk csalni az árammal és a vízzel. Nincs szabad időnk. Hiába követelünk igaznak látszó célokat. Csalódottak és elkeseredettek lettünk. Ez az elégedetlenség robbant 2011-ben. Chile felébredt. Itt vagyunk, vitatkozunk, és harcolunk, változtatni akarunk a rendszeren.
- Mi a véleménye az abortusz tiltásáról? Nem tartja igazságtalannak, hogy külföldön a legkonzervatívabb latin-amerikai államok közé sorolják hazáját?
-: Ellenkezőleg, Chile a világ egyik legliberálisabb országa. Nagyon erősek viszont a maradi nézetek, ami nemcsak a jobboldalra, hanem a centrumra és a baloldalra is jellemző. A szexuális kisebbség jogainak a kérdésében nem léptünk előre. Bizonyos feltételek mellett, támogatom az abortuszt. Tiszteletben kell tartani a nők önrendelkezési jogát. Mielőtt az anya világra hozná gyerekét, el kell döntenie, hogy tud-e számára megfelelő életkörülményeket biztosítani. Az abortusz most pénz kérdése, és az anyagiaktól függ. Felmérések szerint a társadalom 39 százaléka nagyon elégedetlen, A korábbi balközép kormányok megígérték, hogy az oktatási rendszer átalakításával megpróbálják enyhíteni az egyenlőtlenséget. A diktatúra alatt kialakított oktatási modell azonban kormányzásuk alatt alig változott. Az emberek megundorodtak a hatalmi elittől és az elégedetlenség kitört.
Vallejo elmondta, hogy szülei szegénységben éltek, céljuk a túlélés volt. Csatlakoztak a kommunista párthoz, de nem voltak vezetők. Egyetemistaként döbbent rá a chilei társadalom súlyos ellentmondásaira, és vált a kommunista mozgalom aktív tagjává.
- Mi a különbség, hogy a párt képviselői most a parlamentben ülnek, a diktatúra idején viszont fegyveres harcot hirdettek.
- A népnek joga van küzdeni a társadalmi igazságtalanság ellen. A fegyveres harcról soha nem mondtunk le. de ehhez megfelelő feltételek kellenek. Ezt az utat jelenleg elutasítjuk. A mostani feszültség oka. a demokráciaellenes neoliberális politika
- Nemrégiben bírálta a párt vezetését, mert Kim Dzsong II észak-koreai államférfi halála alkalmából részvétét nyilvánította. Soha nem kritizálta viszont Kubát, ahol a forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából, 2009-ben látogatást is tett?
- A két példa nem hasonlítható össze. Kuba ugyan nem a demokrácia a világban elismert legjobb modellje, de a szigetországban olyan eredményeket értek, ami Chilében nem sikerült. Mindig akadnak olyan reakciós csoportok, akik az egyéni szabadságjogokat elszántan védik a közösségi jogokkal szemben. Chilében a vállalkozások szabadsága fontosabb, mint az oktatásban való részvétel joga. A lakosság nem bízik az intézményekben. Közvélemény kutatások szerint, a fegyveres erők, a katolikus egyház, a kormány és a parlament veszítettek tekintélyükből. A lakosság mindössze 16 százaléka vallja, hogy a demokrácia jól működik az országban.
- Akar-e parlamenti képviselő lenni?
- A képviselőség nem old meg semmit. Az igazi kihívást az jelenti, ha az ember a döntéshozók között tud befolyást szerezni. Ha elégedetlenek vagyunk a dolgok menetével, akkor tisztséget kell vállalni. A parlamentről azért kell beszélnünk, hogy összetétele a tényleges erőviszonyokat mutassa, és ne bürokraták üljenek ott.
- Kik a példaképei Latin-Amerikában? A brazil Oilma Rouseff? Hugo Chávez? Az argentin Cristina Fernández vagy Fidel Castro?
- Mindenkiből meg lehet ragadni valamit, mert a történelmi fejlődés és a politikai helyzet alapján kialakultak egyéni sajátosságaik Nagyon tetszik nekem az ecuadori Rafael Correa, a bolíviai Evo Morales. és az uruguayi Jósé Mujica tevékenysége. Sohasem támogatnám viszont a volt chilei elnök, a szocialista Michelle Bachelet asszony újraválasztását.
- Mi a véleménye a chilei diákmozgalom jövőjéről?
- Ez az első lépése annak a társadalmi folyamatnak, amiben dolgozunk. Alapvető reformokat akarunk az oktatásban, ós egy olyan országot, ahol az állam szélesebb jogokat biztosit a polgárainak. Szóba nem jöhet harcunk feladása. A beszélgetés során említés történt arról is, hogy a chilei diákvezér január utolsó napjaiban Európába látogat. Útja során Németországot és Olaszországot keresi fel.
A múlt év végén, az amerikai Time magazin és a londoni The Guardian napilap az „év emberének* választotta Camila Vallejot.
Forrás: A mi időnk internetes magazin
Kapcsolódó cikk: