A kihirdetett ítéletben a bíróság összesen 86, baloldali ellenzékiek elleni bűncselekmény - gyilkosságok, emberrablások és kínzások - elkövetésében találta bűnösnek a vádlottakat. Az elítélt tisztek a haditengerészeti egyik gépészeti iskolájában, a katonai diktatúra kínzóközpontjában követték el a terhükre rótt bűncselekményeket.
Az elítéltek között van a létesítmény egyik vezetője, Alfredo Astiz fregattkapitányt, aki két francia apáca, egy újságíró és három emberi jogi élharcos eltűnésében, megkínzásában és meggyilkolásában közreműködött.
A külseje miatt „a halál szőke angyalának” nevezett Astiz az 1976-tól 1983-ig tartó katonai diktatúra egyik rettegett alakja volt, s ma is a rémuralom egyik jelképének tartják a dél-amerikai országban.
Astizt az ESMA Haditengerészeti Műszaki Iskolán véghezvitt bűncselekmények miatt állították bíróság elé. Az ESMA falai között mintegy ötezer másként gondolkodót tartottak fogva 1976 és 1983 között, az úgynevezett „mocskos háború” idején. A katonai diktatúra parancsára sokukat megkínozták kivégzésük előtt. Élve nem sokan kerültek ki az ESMA falai közül.
A huszonkét hónapon át tartó per során hetvenkilenc túlélő tanúvallomását hallgatták meg; tizenkét vádlottat ítéltek életfogytiglanra, további négy embert 18 és 25 év közti fegyházbüntetésre. Az ítélethirdetés idején zsúfolásig megtelt nem csak a tárgyalóterem, de a környéke is. Az összegyűltek az ítéletek hallatán mindannyiszor hangos tetszésnyilvánításban törtek ki.
Astiz, aki a diktatúra idején a haditengerészet századosa volt, 1998-ban maga beszélt egy magazinnak bűneiről, mondván, „ő volt Argentínában a legjobban kiképezve újságírók és politikusok megölésére.” „Semmit sem bántam meg”, közölte ugyanebben az interjúban.
A százados emberjogi csoportokba férkőzött be; ezeknek a csoportoknak a tagjait később elrabolták. Astizt távollétében Európában is elítélték már két francia apáca megöléséért, akiket szintén az ESMA épületében tartottak fogva.
Az enyhébb, tizenkét éves ítéletet kapottak között volt Jorge Acosta, más néven a „Tigris”, aki azzal védekezett a két évig tartó tárgyalás alatt, hogy „háborúban elkerülhetetlen az emberi jogok megsértése”.
Az ESMA ötezer foglya közül kétszázan élték túl a junta eljárását. A többiek közül sokakat elkábítottak, majd hetes turnusokban „sétarepülésre” vittek – ami annyit jelentett, hogy kába állapotban repülőből a közeli Plata folyóba dobták őket. Voltak, akik csak néhány órára kerültek a halálbrigádok karmai közé, mások azonban éveket is sínylődtek a Buenos Aires-i „Halál Házban”.
Az argentin katonai jutának hat év alatt becslések szerint harmincezer áldozata lehetett; a legtöbben eltűntek, és a mai napig sem találták meg a holttestüket. A diktatúra 1983-ban bukott meg. A junta több tagját ítélték el emberiesség elleni bűncselekményekért, később azonban valamennyien amnesztiában részesültek, és szabadlábra helyezték őket.
Astiz próbált átlagos életet élni, de a fotósok állandóan a nyomában voltak, s arca lassanként a junta szimbóluma lett. Többször rá is támadtak nyilvános helyeken. Az argentin Legfelsőbb Bíróság 2005-ben Nestor Kirchner akkori elnök közbenjárására végül semmissé nyilvánította az amnesztiát, így nyílt lehetőség az elkövetők újbóli felelősségre vonására.
Az ESMA épülete ma műemlék, 2007-ben nyitották meg mementóként a nagyközönség előtt.