Ahogy ez elég gyakran megtörténik, a venezuelai jobboldali média és a nemzetközi megfelelőik megint elkezdtek jajgatni és siránkozni a média és a kifejezés szabadságát Venezuelában ért állítólagos fenyegetések miatt.

Ez volt az oka annak, hogy amikor elsétáltam az újságárushoz a Parque Centralnál, Caracasban, fehér címlapú újságokat láttam, ahogyan ez általános volt a IV. Köztársaság alatt. Mégis amivel most találkoztam az nagyon más volt. A legtöbb újság (El Universal, El Nacional, El Nuevo País, 2001, El Mundo, Reporte Diario de la Economía, La Razón stb.) címlapja rendkívül kritikus volt a nemzetgyűlés döntésével kapcsolatban, ami elfogadott egy „Lehetővé Tevő Törvényt”, ami Cháveznek vészhelyzet esetére ad bizonyos felhatalmazásokat. Valójában a „kritikus” az túl enyhe szó arra, hogy érzékeltessük a reakciójukat. Sokan közülük hisztérikusak voltak, diktatórikusnak nevezték a lépést.

Ami mégis különösen megragadta a figyelmemet az a TalCual címlapja volt. Az ellenzéki napilap, aminek a szerkesztője az egykori baloldaliból lett habzó szájú jobboldali, Teodoro Petkoff, címlapja merészen azt hirdeti, hogy „Egy diktatúra felé haladunk” és Chávez egy olyan karikatúrán szerepel, amin náci stílusban szalutál.

Bármelyik demokratikus országban egy ilyen provokáció valószínűleg törvényes fellépést vonna maga után a szerkesztő ellen. Nem így Venezuelában. A maga Petkoff által írt vezércikk a demokratikusan megválasztott elnököt „sík hülyének” nevezi és saját maga által kitalált nagyon lekezelő beceneveket használ, amikor róla beszél.

A záró bekezdés Chávezt Hitlerhez hasonlítja: „Ezt csinálta Hitler. 1933. március 24-én a Reichstag, a német parlament különleges jogokat adott neki határozatlan időre és hogy dönthessen bármilyen kérdésben. A Reichstag soha nem ült össze többet; innentől kedve Hitler uralkodott diktatórikus módon. Az alkotmány ily módú megsértésével…” Az a tény, hogy az elnök felhatalmazása az alkotmánnyal összhangban történik úgy tűnik, hogy nem lényeges Petkoffnak. És ez még csak nem is az első eset, amikor azt állítja, hogy Chávez Hitler reinkarnációja.

2007. február 1jén Petkoff lehozott egy címlapot „Heil Hugo” címmel, és Charlie Chaplin Hitlernek maszkírozott képével.

Annak ellenére, hogy Petkoff és a többi, nemzeti és nemzetközi reakciós médium rendszeresen tiltakozik az úgynevezett diktatórikus Chávez ellen, nagyon gyakoriak a választások és népszavazások Venezuelában, és az emberek időről-időre támogatásukról biztosítják a bolivári forradalmat a szavazófülkékben és az utcákon is, megvédve ezzel a Petkoff által képviselt „demokratikus” ellenzék puccskísérleteitől.

Teodoro Petkoff, aki egykoron baloldali volt, a ’90-es években csatlakozott a Caldera-kormányhoz, amelyben felelős volt a legtöbb állami tulajdonú vállalat privatizációjáért az IMF előírásainak eleget téve. Támogatta a 2002. áprilisi Chávez elleni puccsot, és leközölt egy híres vezércikket „Chao Hugo” címmel, ünnepelve ezzel annak antidemokratikus eltávolítását. Ő egyike az ellenzék fő vezetőinek és az egyik legfőbb tanácsadója volt Manuel Rosales, ellenzéki elnökjelöltnek a 2006. decemberi választásokkor. Petkoff ezzel a kijelentéssel zárta a vezércikkét: „Chávez most már igazán rálépett a diktatúra ösvényére. Le fogja ezt nyelni az ország?” Ez úgy hangzik, mint egy nagyon baljóslatú fenyegetés, különösen hogy egy olyan ember mondja, aki támogatta a 2002. áprilisi puccsot és szerepet játszott a reakciós ellenzék minden egyes arra irányuló antidemokratikus kísérletében, hogy eltávolítsa Chávezt és véget vessen a bolivári forradalomnak.

A probléma Venezuelában világos, hogy nem a kifejezés szabadságának hiánya, hanem a hihetetlen és veszélyes elnéző attitűd a nép demokratikus akaratának esküdt ellenségeivel.

Jorge Martin