Május 6-án, péntek reggel El Salvador baloldali pártjának, az FMLN-nek az elnöke, Mauricio Funes az Usulután megyében lévő La Maroma mezőgazdasági szövetkezetbe érkezett, hogy minden bizonnyal történelmi jelentőségű találkozón vegyen részt kistermelő, gazdálkodó családok százaival.
Usulutánt sokszor az ország éléskamrájaként emlegetik termőtalaja és mezőgazdasági termelőpotenciálja miatt. Ezért ez volt az egyik legfontosabb stratégiai térség és a legvéresebb háborús zóna El Salvador tizenkét éves polgárháborúja alatt, amit az Egyesült Államok által támogatott kormány és az FMLN gerillamozgalom vívott egymással.
Usulután most megint reflektorfénybe került a híres mezőgazdasága révén. Az FMLN, ami eredetileg az USA hegemóniájától megszabadulni akaró nemzeti felszabadítás ideológiája köré szerveződött, mára magáévá tette az „élelmiszer szuverenitás” célját. Eme elképzelés szerint az országoknak joguk van meghatározni a saját mezőgazdasági politikájukat, ahelyett, hogy ki lennének szolgáltatva a nemzetközi piaci erők szeszélyeinek. Pénteken, Funes elnök társaságában a Mezőgazdasági Minisztérium és a helyi kormányzat képviselői bejelentettek egy új tervet, amelynek célja, hogy újraélessze az ország történelmileg mellőzött vidéki gazdaságát és megfordítsa El Salvador az import vetőmagoktól való növekvő függőségének folyamatát.
Az új terv megnyitó ünnepségét a Mangrove Egyesületnél tartották. Ezt a nem-kormányzati szervezetet egy alulról szerveződő társadalmi mozgalom, a La Coordinadora del Bajo Lempa y Bahia de Jiquilisco (arrafelé csak La Coordinadorának nevezik) tagjai alapították, és élelmiszer-biztonsági és környezeti fenntarthatósági kezdeményezéseket támogat több mint tizenöt éve. Az elmúlt három hónapban a Mezőgazdasági Minisztérium szorosan együtt dolgozott a Mangrove Egyesülettel és más campesino szervezettel, hogy kidolgozzák azt, ami talán az új program legnagyobb kitörését fogja jelenteni a korábbi kormányok mezőgazdasági politikáihoz képest: azt, hogy 2014-ig minden kukorica és bab vetőmagot, ami a mezőgazdasághoz szükséges, salvadori farmerek termeljék meg, ahelyett, hogy multinacionális vetőmag-forgalmazó vállalatoktól, konkrétan a Monsantótól szereznék be, ahogyan ez az elmúlt években történt.
Az egyesült államokbeli székhelyű NGO EcoViva folyamatos támogatásával, a La Coordinadora és a Mangrove Egyesület az 1990-es évek közepétől kezdve azon dolgozott, hogy népszerűsítse a változatos, fenntartható mezőgazdaságot a kistermelő, gazdálkodó családok körében Usulutánban, mint az éhezés csökkentésének és egy erős vidéki gazdaság építésének módját. A hivatalos számok szerint az El Salvadorban elfogyasztott zöldségek és gyümölcsök majdnem 95 százaléka külföldről importált áru, csakúgy, mint a bab 30 százaléka és a kukorica 40 százaléka. Mindeközben a nem kereskedelmi céllal termelő családi gazdálkodók az alapvető vetőmagok 70 százalékát megtermelik házilag, főleg a saját családjuk fogyasztására, és ez különösen fontossá teszi őket El Salvador élelmiszer-biztonsága szempontjából.
Ez a tény nem kerülte el a Funes-kormányzat figyelmét. A kis, családi gazdálkodók támogatása központi eleme annak a kezdeményezésnek, aminek már a neve is erről árulkodik: Családi Mezőgazdasági Terv. A múlt év végén a La Coordinadora azért lobbizott a Mezőgazdasági Minisztériumnál, hogy az fogadjon el fenntartható mezőgazdasági technológiákat a terv részeként.
Miközben a Minisztérium érdeklődését fejezte ki a fenntartható mezőgazdaság kidolgozása iránt, a hagyományos hibrid vetőmagok használatát és a hozzájuk tartozó vegyszereket használták a program első három évére.
A fenntartható mezőgazdasági mozgalom elé gördített eme akadály ellenére, a Mezőgazdasági Minisztérium kifejezte abbéli érdekeltségét, hogy a La Coordinadorával és más campesino szervezetekkel partneri viszonyt alakítson ki El Salvador első nagy kísérleti projektjében, amely során hagyományos kukorica vetőmagot állítanának elő nagy mennyiségben.
Felismerve, hogy ez a nyitás egy kormányzati szerv felől a campesino mozgalommal való együttműködés irányába páratlan lehetőség, úgy döntöttek, hogy együtt dolgoznak a Minisztériummal.
A Mangrove Egyesület összehívott három nagy szövetkezetet, amelyek mindig is csak hagyományos monokultúrás vetőmagokat használtak, például cukornádat, hogy vegyenek részt a kísérleti projektben. Így a szervezet biztosítani tudja a vetőmagok változatosságát és azt, hogy a több mint százhuszonöt farm egyike sem használ olyan vegyszereket, amik az elmúlt tizenöt évben általánosak voltak. Sőt, a Mangrove Egyesület látja azoknak a cukornád földeknek az átalakítását – amelyek mérgezési gyakorlatához köthető egy helyi krónikus vesebetegség-járvány – valamiféle kevésbé káros, hagyományos kukoricafölddé. Ez egy visszafogott, de fontos lépés a környezetszennyezés csökkentése és jobb élelmiszer-biztonság felé.
A Családi Mezőgazdasági Terv célja, hogy egy több pilléren álló stratégián keresztül azt a 325 ezer családot szolgálja, akik önellátó mezőgazdaságot folytatnak, valamint azt a 70 ezer családi gazdálkodót, akik a piacra termelnek. Az egyik kulcseleme a programnak olyan ingyenes „mezőgazdasági csomagok” biztosítása, amelyek vetőmagokat és műtrágyát tartalmaznak. Ez már akkor is jellemző volt El Salvador mezőgazdasági politikájára, mielőtt Funes hivatalba lépett volna. Míg a kormányzata erősen kritizálta a módot, ahogyan a korábbi, a jobboldali ARENA párt által vezetett kormány működtette a programot, amiért az „igazi kudarc a szegénység elleni küzdelemben”, Funes úgy döntött, hogy folytatja a mezőgazdasági csomagok juttatását, azzal a lényeges különbséggel, hogy a kormány emellett alacsony kamatú kölcsönöket és technikai segítséget is ad a gazdálkodóknak, hogy biztosítsa számukra mindazon segítséget, ami a sikeres élelmiszertermeléshez szükséges.
Az ünnepség részeként a Mangrove Egyesület tagjai és a helyi szövetkezetek szimbolikusan átadtak egy az első aratásból származó minősített kukoricavetőmag-mennyiséget, amely elegendő ahhoz, hogy segítséget nyújtson és biztosítsa a szükséges elvetnivaló magot közel 9 ezer kisgazdának négy tartományban. Az ünnepségen Funes bejelentette:
„A kormányom megfogadja, hogy az elmúlt több mint húsz éves időszakban először, a gazdáink saját maguk termelik meg a saját vetőmagjaikat, ahelyett, hogy nagy multinacionális vállalatoktól vennék azokat meg.”
Az új politika kezdete előtt minden vetőmagot, ami a mezőgazdasági csomagokban szétosztásra került a Semillas Cristiani Burkardtól került beszerzésre a piaci árnál drágábban.
Ez a cég Közép-Amerika vezető kukoricavetőmag-vállalata, amely elsősorban hibrid kukorica termesztéssel foglakozik és leányvállalata a mezőgazdasági biotechnológiai óriásnak, a Monsantónak. A vállalatot a korábbi salvadori elnök, az 1989 és 1994 között az ARENA párt színeiben hatalmon levő, Alfredo Cristiani családja alapította.
2008-ban, az FMLN elnökválasztási győzelmét megelőzően, El Salvador Nemzeti Kongresszusa megszavazta a Vetőmag Törvény 30-as cikkelyének megsemmisítését, ami kimondta, hogy tilos behozni, előállítani, forgalomba hozni genetikailag módosított (GMO) vetőmagokat vagy azokkal kísérletezni.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma által kiadott Globális Mezőgazdasági Információs Hálózat Beszámolója szerint ennek a változtatásnak az oka „a magánszektor több mint három éven át tartó nyomásgyakorlása” volt. Ugyanabban az évben, amikor a 30-as cikkelyt megsemmisítették, a Semilla Cristina Burkard anyavállalatát, a Marmot S. A.-t megvásárolta a Monsanto.
A biotechnológiai ipar azon gyakorlata, miszerint befolyásukkal elérik a szabályozások megváltoztatását, hogy így a termékeiknek újabb piacokat szerezzenek a fejlődő világban, jól dokumentált. Latin-Amerikában El Salvador volt a harmadik ország Kolumbia és Honduras után, amely elvetett GMO vetőmagokat. Így, amikor Funes a következő nyilatkozatot tette a nyitóünnepségen, szavai vélhetően nem arattak nagy sikert a Monsanto vezetőinek körében: „Csak ha függetlenné válunk a vetőmagtermelésben, akkor válunk függetlenné az élelmiszerek terén is, azaz csak így érhetjük el az élelmiszer-önrendelkezést.”
A salvadori kormány új politikája éppen akkor kezdődött, amikor növekedőben volt ellenállás a biotechnológiai vállalatok azon állításával szemben, hogy a GMO vetőmagok jobbak a hagyományosoknál. Miközben a mexikói kormány megszüntette azt az évtizedes moratóriumot a GMO vetőmagokkal szemben azáltal, hogy jóváhagyott huszonkilenc kérelmet kísérleti GMO kukorica parcellákra, óvatos a GMO kukorica kereskedelmi termesztését illetően, mondván, hogy további tesztek és tanulmányok szükségeltetnek annak megállapításához, hogy ez milyen hatással van az őshonos fajtákra. Az Egyesült Államokban a Monsanto nemrégiben veszített el egy ügyet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán, amely fenntartja a jelenlegi szabályozást, ami tiltja a Roundup Ready Lucerna ültetését és kereskedelmi forgalomba hozatalát, amíg az USDA ki nem bocsátja a megfelelő Környezeti Hatás Nyilatkozatot, hogy jobban érthetővé váljon a GMO-k hatása. Közben a bolíviai elnök, Evo Morales a közelmúltban jelentett be egy ötéves átmeneti időszakot, amely alatt el kell tüntetni minden GMO növényt az egész országban.
Mindazonáltal a Családi Mezőgazdasági Terv máris erős kritikával találta szemben magát néhány társadalmi rétegben, akik azt állítják, hogy noha a terv talán erőteljesebb, mint a korábbi kormányoké, nem jelent választ azokra a kérdésekre, amikkel a kis gazdálkodók szembesülnek. Sokan azzal érvelnek, hogy a tervezett 90 millió dollár az első szakaszra egyszerűen nem elég, hogy kiszolgálja azokat a kis gazdálkodókat, akiknek a program kedvezni akar. Mások, például Arístides de León, a Mezőgazdasági Munkások Uniója Nemzeti Központjának főtitkára, úgy hiszik, hogy szükség van arra, hogy a kormány jobban támogassa a civil szervezetek részvételét, hogy így lehetővé tegye számukra az erőfeszítéseiket az ország fejlesztésére irányíthassák.
Azonban, Funes állítja, hogy az új terve nagyobb figyelmet fog fordítani a kis gazdálkodók szükségleteire és 25 százalékos növekedéshez fog vezetni az alapvető gabonafélék termesztésében, azáltal, hogy nagyobb figyelmet szentel a technológiai segítségnek és az alacsony kamatú kölcsönöknek, amellett, hogy továbbra is szétoszt mezőgazdasági csomagokat. A két állami tulajdonú fejlesztési bank, a Banco de Fomento Agropecuario és a Banco Multisectorial de Inversiones alapvető gabonafélék termesztéséhez fog kölcsönöket adni kis gazdálkodóknak a piaci kamatoknál kedvezőbb feltételekkel. Körülbelül 45 millió dollár lesz az igénybe vehető kezdő tőke 4 százalékos kamatra.
Ez több mint 50 százalékos csökkenést jelent a korábbi 8,7 százalékhoz képest, de a kölcsön összege személyenként háromezer dollárra lesz korlátozva.
Annak ellenére, hogy a vetőmagok ma már a salvadori farmerektől származnak ezek nem őshonos és ökológiai vetőmagok. A Mangrove Egyesület a programban való részvétel során megtanultakat és az anyagi hasznot is arra használja, hogy növelje a saját ökológiai vetőmagtermelését és kiterjessze a vetőmagbankjainak rendszerét. A Mangrove Egyesület szemszögéből rájuk hárul a feladat, hogy együtt dolgozzanak a kormányprogrammal, még ha az nem is tökéletes, annak érdekében, hogy folytathassák a munkájukat és El Salvadort előmozdítsák a környezeti fenntarthatóság felé.
Walberto Gallegos, a Mangrove Egyesület kommunikációs igazgatója úgy gondolja, hogy a vetőmagtermelő kísérleti program már megmutatta a kis gazdálkodók mezőgazdasági kapacitását, amikor ez támogatással és technológiai segítséggel is párosul. Mindez elősegíti a nagyobb élelmiszer-biztonságot a térség minden lakója számára. Gallegos szemében az ünnepség történelmi pillanat volt a helyi közösségeknek Usulutánban. A sok év óta végzett munkájuk elismerése volt.
Kétségtelenül, az olyan civil mozgalmak és szervezetek, mint a La Coordinadora és a Mangrove Egyesület továbbra is kritikus szerepet fog játszani abban, hogy rámenősségükkel elérjék, hogy a salvadori kormány az élelmiszer-biztonságot támogató diskurzusa közelebb kerüljön a valósághoz.
Carlos Martinez írása