Lezajlott a Kubai Kommunista Párt kongresszusa

2011. április 16-a és 19-e között tartották a Kubai Kommunista Párt VI. kongresszusát Havannában, csaknem ezer küldött részvételével. Utoljára 1997-ben tartottak ilyen összejövetelt a kubai kommunisták.

A Kubai Kommunista Párt hatodik kongresszusát nem véletlenül tartották az április 17-ei hétvégén, ehhez a naphoz kötõdik ugyanis a kubai forradalom egyik legnagyobb gyõzelme.

Ötven évvel korábban, 1961. április 17-én szállt partra a kubai ellenzékiek 1500 fõs, a CIA által kiképzett csoportja a szigetország déli részén található Disznó-öbölben, hogy fegyverrel buktassa meg a szocialista rendszert. A támadókra azonban a kommunisták 3 nap alatt vereséget mértek. Az invázió után Che Guevara levélben köszönte meg az akciót Kennedy elnöknek: "Az invázió elõtt a forradalom ingatag volt, de most már erõsebb, mint valaha" - írta.

A négy napon át tartó tanácskozáson fõként a gazdasági reformokkal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a küldöttek. Raúl Castro két órán át tartó beszédében hangsúlyozta: „arra a megállapításra jutottunk, hogy a fontosabb politikai mandátumok idõtartamát kétszer öt évre célszerû korlátozni”. Raúl Castro emellett leszögezte: a gazdasági változások nem adhatnak teret a magántulajdon felhalmozásának.
Aki ilyet mond, ellentétbe kerül a szocializmus lényegével - hangsúlyozta a pártvezetõ, hozzáfûzve, hogy számos erre irányuló javaslatot utasított el a kongresszusra való felkészülés során.

Ugyanakkor utalt arra is, hogy mélyreható gazdasági változásokra van szükség, el kell felejteni a jegyrendszert és bizonyos állami támogatásokat, a gazdaság decentralizációjára van szükség, meg kell reformálni az agrárszektort az élelmiszerellátás javítása érdekében, nagyobb önállóságot kell adni az állami vállalatoknak és engedni kell a külföldi tõke beáramlását.

A kongresszus elé 311 javaslat került, amelyeket szakbizottságokban vitattak meg. Az intézkedések lényege, hogy ugyan valamelyes teret engednek a magánszektornak, de a leglényegibb, hogy kiszélesítik az állami vállalatok önállóságát, az agrár-élelmiszeripari szektorban pedig alapos reformot hajtanak végre.

A cél az, hogy búcsút intsenek a túlcentralizált gazdaságpolitikának, és áttérjenek egy olyan irányvonalra, amely lehetõvé teszi a piacgazdaság szabályainak bizonyos mértékû érvényesülését is a szocializmus vívmányinak" a megõrzése mellett.

A kongresszuson Fidel Castro végérvényesen háttérbe vonult, az elnöki tisztséget már 2006 óta betöltõ öccse, Raúl Castro lett a párt elsõ titkára. Ezt a tisztséget a párt 1965-ös megalakítása óta a most 84 éves Fidel Castro töltötte be, innentõl azonban már csak a forradalom történelmi vezetõje cím maradt meg neki.

A kongresszuson megválasztották a párt új, tizenöt fõs központi bizottságát, ebben új arcnak számít gazdaság irányításáért felelõs Marino Murillo és az oktatási miniszter Miguel Mario Díaz.

A négy napig tartó tanácskozáson fõként az óvatos gazdasági reformokkal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a küldöttek. Raúl Castro két órán át tartó beszédében hangsúlyozta: "arra a megállapításra jutottunk, hogy a fontosabb politikai mandátumok idõtartamát kétszer öt évre célszerû korlátozni".

Castro emellett leszögezte: a gazdasági változások nem adhatnak teret a magántulajdon felhalmozásának. Aki ilyet mond, ellentétbe kerül a szocializmus lényegével - hangsúlyozta a pártvezetõ, hozzáfûzve, hogy számos erre irányuló javaslatot utasított el a kongresszusra való felkészülés során.

A kongresszuson a közel kétezer küldött kiállt a szocialista modell mellett, elfogadták ugyan a végül majd a magánszektor erõsítését célzó gazdasági reformterveket, azonban sok témában csak általánosságokban kerültek elõ kezdeményezések. A jövõben teret engednek a magánszektornak, kiszélesítik az állami vállalatok önállóságát, az agrár-élelmiszeripari szektorban pedig alapos reformot hajtanának végre.

Raúl Castro a kongresszus végén azt mondta, hogy a gazdaság aktualizálása hosszú folyamat lesz. A változtatások azonban nem érintik Kuba elhivatottságát a forradalom mellett.