Megjelent a Navigátor – Világatlasz sorozat legújabb kötete

Dél-Amerika önálló kontinensnek számít

Dél-Amerikát sokszor Észak-Amerikával együtt kezelik, és szuperkontinensnek tartják, pedig földrajzi értelemben önálló kontinensről van szó, melyet a Panama-csatorna választ el Északtól. Panamát egészében szokták Észak-Amerikához sorolni, pedig az ország csatornától keletre lévő része Délhez tartozik.

A Karib-szigetek közül Trinidad, Tobago és a Margarita-sziget is a kontinens része.

Három nagy egység

Dél-Amerika felszíne három nagy egységre bontható. A kontinens magvát a Föld legrégibb és legmerevebb kéregdarabjai, az ősmasszívumok alkotják. A nagy alföldek alapját képező üledékgyűjtő medencék kialakulása több millió éves erózió során keletkezett anyagok felhalmozódásával magyarázható. Végül, a legfiatalabb geológiai képződmény az Andok hegyvonulata.

Az ősmasszívumok bolygónk legősibb kéregdarabjai és a hozzájuk forrt elő-idei hegységek lepusztult maradványai. Ezek a rendkívül stabil és merev kéregrészek a későbbi hegységképződések során már nem gyűrődtek tovább, csupán töredeztek: emelkedtek és süllyedtek. Kőzetanyaguk a prekambriumi időszakban (4,6 milliárd–570 millió év) alakult ki.

Ősmasszívumok

A kontinensen a Guyanai-, a Brazil- és a Patagóniai-ősmasszívum van. Az első területe 4,5 millió négyzetkilométer. A lapos tetejű, meredek falú tepuik Földünk legrégebbi hegységei. A guyanainál némiképp fiatalabb Brazil-ősmasszívum mintegy 500 millió évvel ezelőtt nyerte el végleges formáját, amikor még az Afrikából, Indiából, az Antarktiszból, Ausztráliából és Dél-Amerikából álló Gondvána őskontinens nyugati része volt. A legdélebben található Patagóniai-ősmasszívum archaikus aljzatára települt közép idei üledékek és bazaltláva-takarók alkotta tábláinak felszínét kis szintkülönbségek jellemzik. A meredek falú völgyek által elválasztott tábladarabokat morénákból származó görgetegek fedik.

Üledékgyűjtő medencék

A kontinens nagy kiterjedésű, fiatal síkságainak túlnyomó része a medencék feltöltődésével keletkezett. A helyenként több kilométer vastag üledékréteg több millió négyzetkilométernyi területet fed be. A Patagóniai-ősmasszívumtól északra található Paraná-medence ellipszis alakú, feltöltésében különböző földtörténeti korokból származó üledékek és vulkanikus kőzetek játszottak fontos szerepet. A dél-amerikai kontinens délkeleti részén elterülő hatalmas alföld tengeri eredetű üledékeinek vastagsága a 2000 métert, míg bazaltláva rétegeinek vastagsága az 1500 métert is meghaladhatja.

Nagyobb a nyugat–keleti irányban mintegy 3500 km hosszan húzódó, 300 és 1000 km között változó szélességű Amazonas-medence, melynek legfőbb jellegzetessége a területének nagy részét borító esőerdő, valamint meglehetősen alacsony fekvése. Mintegy 12 millió évvel ezelőtt az Amazonas még a Csendes-óceán felé folyt. A folyásirány megváltozását az Andok hegyláncainak kiemelkedése okozta.

Az Andok hegyláncai

Az Andok hegyláncai 65 millió évvel ezelőtt, a felső kréta időszak végén, egy óceáni és egy kontinentális lemez ütközésével keletkeztek. Formálódása napjainkban is zajlik. A csendes-óceáni lemez alábukása a dél-amerikai litoszféralemezzel való ütközés során az ősmasszívumok egyes részeit is megemelte.

Galápagos-szigetek

Az Ecuador partjaitól mintegy 1000 kilométerre nyugatra fekvő, vulkanikus eredetű csendes-óceáni szigetcsoportot – a földrajzi izoláltságnak köszönhetően – endemikus fajok százai népesítik be, melyek közül elsősorban a különleges hüllők és a madarak váltak széles körben ismertté. 133 ezer négyzetkilométeres az UNESCO világörökség címet viselő Galápagosi Tengeri Rezervátum, melyet 2001-ben „csatoltak” a Galápagos Nemzeti Parkhoz.

Trópusi esőerdők

Az Amazonas-medencében található Földünk legnagyobb összefüggő trópusi esőerdeje (kb. 5,5 millió négyzetkilométernyi). A rendkívüli faj- és formagazdagságú erdőségekben rendszerint három lombkoronaszint, egy cserjeszint, illetve egy gyepszint alakul ki. Az amazóniai esőerdők területe állatföldrajzi értelemben a Neotropikus faunaterület brazíliai faunatartományának feleltethető meg.

Az Andok élővilága

A Pacifikus-hegységrendszer részét képező, észak–déli, számos párhuzamos láncból felépülő Andok a Föld leghosszabb lánchegysége. Magashegységi jellegét az elmúlt tízmillió esztendőben zajló erőteljes kiemelkedési szakaszban nyerte el. Az Aconcagua (6962 m) az Újvilág legmagasabb csúcsa. A trópusi esőerdőkkel borított Amazónia mellett Dél-Amerika legjellegzetesebb geomorfológiai egysége az Andok. Számos vulkán, illetve 6000–7000 méteres csúcs található benne.

Az Andok az óceán felszíne alatt is folytatódik: a víz alatti vonulatok csúcsai néhol szigeteket alkotnak, míg az Antarktiszon újból magas hegységként emelkedik ki. A 4000 méternél magasabban fekvő területeket már nem borítja növényzet, a vegetáció legfeljebb csak apró foltokban jelenhet meg a kedvező mikro-klimatikus adottságokkal rendelkező helyeken.

A kötetről

A Navigátor – Világatlasz sorozatunk 7. kötete Dél-Amerikával foglalkozik. A könyvsorozat médiatámogatója a Metropol hírújság. A kötetek nem kerülnek könyvesbolti forgalomba. Az újságárusoknál megveheti őket. Egy-egy kötet 1690 forintba kerül.

A kötetekre elő is fizethet a kiadónál. Tel.: 06/1-225-8400, 225-8401, 201-9582, e-mail: kossuth-vevoszolg @t-online.hu