Az elmúlt esztendőkben Európa összes szélsőjobboldali pártjának sikerült növelnie tagsági létszámát, és beépülnie különböző kormányokba, parlamentekbe.

Ugyanakkor ezek az európai szélsőségesek távolról sem tekinthetők homogén tömbnek, sokkal inkább aláhúzandó irányvonalaik, taktikai beállítottságuk és gyűlöletük tárgyának változékonysága.

A konferencián a társadalomtudományok művelői fejtik ki vitára ösztönző álláspontjukat a nacionalizmus és a szélsőjobboldal európai fejlődéstendenciáiról. A konferencia külön hangsúlyt helyez az új szélsőjobboldal kelet-európai és azon belül magyar fejlemények megértésére.

Időpont: 2011. június 3-4., péntek és szombat.

Helyszín: Kossuth Klub (1088 Budapest, Múzeum utca 7. – a Kálvin téri metrómegállótól 5 percre)

Előadók:

Magyarul: Tóth András, Kurdi Krisztina, TGM, Krausz Tamás, Juhász József, Szita Szabolcs

Németül: Adam Markus, Amelie Lanier, John Evers, Herbert Auinger, Laura Gruber

Konferenciánk hivatalos nyelve a német és a magyar.

PÉNTEK

10-kor bevezető: Miért rendeztük ezt a konferenciát?

10 15 Krausz Tamás: A kelet-európai újfasizmus megjelenésének okai

10 45 vita

11 15 szünet

11 30 Herbert Auinger: Mi a nacionalizmus? – 1 rész

12 00 vita

12 30 Ebéd

13 45 Amelie Lanier: Mi a nacionalizmus? – 2 rész

14 15 vita

14 45 szünet

15 00 Tamás Gáspár Miklós: A posztfasizmus

15 30 vita

16 00 szünet

16 15 Laura Gruber: Ki egy gazdaságilag használható ember?

16 45 vita

17 15 szünet

17 30 Kurdi Krisztina: A történelem átértékelése: nemzeti és etnikai feszültségek a független Ukrajnában

SZOMBAT

10-kor pénteki összefoglaló

10 15 Szita Szabolcs:A Bosnyák-féle HARC című egykorú kiadvány és üzenete a mának

10 45 vita

11 15 szünet

11 30 Adam Markus: Szélsőjobboldali csoportok Európában

12 00 vita

12 30 Ebéd

13 45 Juhász József: Szélsőjobboldali irányzatok a délszláv térségben

14 15 vita

14 45 szünet

15 00 John Evers: Az FPÖ

15 30 vita

16 00 szünet

16 15 Tóth András: Ki szavaz a Jobbikra?

16 45 vita

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelentkezéseket az alábbi címen várunk : Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Rövid bevezetés az előadásokból:

KRAUSZ TAMÁS: A keleteurópai újfasizmus megjelenésének okai

A Kelet-Európában felbukkanó szélsőjobboldali szervezetek rendszerimmanens jelenség. Az előadó célja ezen jelenség gazdasági-társadalmi és történelmi-tradicionális okainak megmutatása, regionális sajátosságainak jelzése . Ezentúl az újfasizmussal szemben alkalmazott politikai védekezés gyengeségeit, ennek okait és következményeit akarja fölmutatni.

HERBERT AUINGER / AMELIE LANIER : Mi a nacionalizmus?

A nacionalizmus egy olyan elemzését terjeszti elő, amely nem vesztegel felületességekkel, hanem a lényegre tér – és éppen ebben tér el a megszokottól. Alapvető benne a demokratikus állammal szemben foglalt állás. Az, hogy „mi“ magyarok vagyunk vagy osztrákok, a demokráciában is mintegy magától értetődik. De miből áll az a közös vonás, amelyet feltételez a „mi“? A nacionalisták nyelvre, kultúrára, történelemre, „fajra“ szoktak hivatkozni, illetve a „társadalmi szerződésre“, amely állítólag egymáshoz köti egy állam lakóit. Ebből az előadásból következetesen kiderül, hogy mind a két fajta indoklás nem helytálló, hanem a „magyarság“ abból adódik, hogy egy ország polgárai alá vannak vetve az államnak. Az előadó továbbá fejtegeti, a polgárok miért és hogyan helyeselik az állam intézményét, azaz, min alapul a nacionalizmusuk; és miért a fasiszmus, illetve a szélsőjobb gondolkodás csupán ennek radikális következménye.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: A posztfasizmus

A posztfasizmusban a rasszizmus csak alárendelt aspektusa a biopolitikai kirekesztő tendenciáknak: ez mindenkit érint, aki nem „produktív”, és akinek jövedelme „illegitim”, azaz NEM a tőkéből vagy a munkából származik. A paranoid neonáci ideológiatörmelékek válaszolni próbálnak az 1989 utáni liberális kapitalizmus képmutatására – avval, hogy éppen ennek a kapitalizmusnak a lényegét fejezik ki, ám nem képmutatóan, hanem őszintén, miközben azt képzelik, hogy antikapitalisták. Így ma számos szociáldemokrata, konzervatív, ökológiai és „antiglobalista” ideologémát adaptálnak; ellenségének még mindig a fölvilágosodást tekintik, mert elfogadják a fölvilágosodás kései liberális értelmezését; paradox módon az emancipációt és az egalitarizmust az „elitek” tájszólásának hallják.

LAURA GRUBER: Ki egy gazdaságilag használható ember?

A „felesleges“ lakosság elbírálása, demokrata és fasiszta hangnemben. Muzulmánok és az alsó néprétegek tagjai Németországban, cigányok Magyarországon – veszélyt jelentenek-e a nemzet számára, és ha igen, akkor miért? Néhány elmélkedés a lakosság azon részének elméleti és gyakorlati kezeléséről, amelyre a tőke már nem tart igényt.

KURDI KRISZTINA: A történelem átértékelése: nemzeti és etnikai feszültségek a független Ukrajnában

A független Ukrajna egyre inkább megosztott a II. Világháború megítélésének kérdésében. Ennek kapcsán heves vita folyik egyes történelmi személyiségek megítéléséről és a nemzeti pantheonban elfoglalt helyükről. Mindeközben egyre erősödik a szelsőjobboldali Szvoboda (Szabadság) párt, amely az idei Győzelem Napja ünnepségein már nyílt összecsapást is provokált.

SZITA SZABOLCS: A Bosnyák-féle HARC című egykorú kiadvány és üzenete a mának

A Harc c. szélsőjobboldali hetilap megjelenésének (1944. május 20.) magyarországi körülményei. Bosnyák Zoltán, a Magyar Zsidókérdés-kutató Intézet igazgatója és a Harc főszerkesztője. A Harc felépítése, rendszeres szerzői. A főbb rovatok, a kiemelt témakörök és képi megjelenítésük. Bosnyák háború utáni működése, sorsa.

A történelemértelmezés zsákutcái, a szélsőjobboldali irodalom, a Harc újabb kiadása a 2000-es évek elején.

ADAM MARKUS: Szélsőjobboldali csoportok Európában

Az utolsó években a szélsőjobb Európa szerte és a nyugati világban előre tör. Néhány országban szélsőjobboldali pártok tudtak a parlamentbe bevonulni, sőt kormányokba beépülni. Az egyes jobboldali csoportosulások között azonban esetenként nagyok a különbségek, amennyiben megszervezésükről, témakörükről, ellenségképükről és tevékenységükről van szó. Így „régi“ és „új“, de „nyugati“ és „keleti“ jobboldal között is különbséget lehet tenni.

JUHÁSZ JÓZSEF: Szélsőjobboldali irányzatok a délszláv térségben

Az 1990-es évek elején a délszláv térségben is (hasonlóan Kelet-Európa államainak többségéhez) jobbra lendült a politikai inga, sőt az átalakulást olyan "nemzeti forradalomként" is leírhatjuk, amelyben a nemzeti célok megvalósítása (a függetlenség megszerzése, a nemzetállami egység megteremtése vagy megőrzése) fontosabbnak számított mint a gazdasági reformok megvalósítása vagy a következetes politikai demokratizálás. S minthogy ez a folyamat háborúkkal és (számos tekintetben a háborús periódus után is folytatódó!) társadalmi lepusztulással járt együtt, a nacionalizmusok közönséges sovinizmussá váltak.

JOHN EVERS: Az FPÖ

A neoliberális 2000-2006-os „váltási kormányban“ való résztvétel az FPÖ számára nem csak hanyatlást és szakadást jelentett, hanem újabb útkeresést a szélsőjobb iránt. A neoliberális elképzelések háttérbe szorultak, sőt a párt néha a tőkés rendszert elítelő hangot üt meg. Választási kampányaiban az FPÖ mindenekelőtt az Iszlám elleni „kultúraharcra“ fekteti a hangsúlyt, amelynek kereteiben a bevándorlók ellen irányuló utcai megmozdulásokra buzdít föl, ilyen jellegű „polgári kezdeményezéseket“ is szervez. Nemzetközi szinten arra törekszik, hogy Európa szerte a külön jobboldali csoportokat kösse össze és így teremtsen szélsőjobb hálózatot. Mindez az FPÖ-nek sok sikert hozott: véleménykutatások szerint jelenleg az osztrákok 43 százaléka szeretné az FPÖ-t a kormányban látni.

Mely hagyományokat karol föl az FPÖ? Milyen veszélyt jelent? Miért sikerült neki fellendülni szélsőjobb nézetekkel az elmúlt években? Milyenek a kilátások a jövőben?

TÓTH ANDRÁS: Ki szavaz a Jobbikra?

Ebben az előadásban a Jobbik-jelenséget próbáljuk feltárni és megérteni, miért robbant be az ismeretlenségből a középpártok közé az elmúlt parlamenti ciklusban a Jobbik, szélsőségesen „radikális” jobboldali párt. Az elemzés során támaszkodom egy 2003-as és egy 2010-es kérdőíves kutatás eredményeinek újraelemzésére, a Jobbikkal kapcsolatos tudományos és publicisztikai jellegű írások értékeléseire, illetve a Jobbik saját, nyilvánosan elérhető dokumentumaira.